BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az ajánlás 20. és 21. pontjához kívánok hozzászólni. A benyújtott módosító javaslatnak az a célja, hogy a foglalkoztatási törvényben még jelenleg hatályos szabályok ne változzanak meg, vagyis a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához jelen szabályok szerint 60 százalékos támogatás jár annak a munkáltatónak, aki ilyen megváltozott munkaképességű embernek ad munkát.
(14.40)
A támogatás a megváltozott munkaképességű emberek bér- és járulékköltségeihez jár, vagyis ilyen arányú és mértékű támogatásra jogosult a munkáltató.
A hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásához jelen szabályok szerint 50 százalékos támogatás nyújtható, szintén a bér- és járulékterhekhez. Ezt a jelenlegi szabályt módosítaná a benyújtott törvényjavaslat oly módon, hogy a támogatás mértéke legfeljebb 50 százalék, illetve legfeljebb 60 százalék lehet.
Több érintettel, érdekelttel folytatott konzultáció eredményeként nyújtottam be ezt a módosító javaslatot, ugyanis mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak az volt a véleménye, hogy a módosítás azt eredményezné, hogy a munkáltatók nem kapnák meg a jelenleg maximálisan nyújtható és adható támogatás mértékét, hanem ennél kevesebbet.
Jelenleg is nagyon alacsony mértékű a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Ez a csökkentés pedig azt eredményezné, hogy a jelenlegihez képest még kevesebb embernek jutna munkavállalási esély, illetve lehetőség. Ha az esély egyenlőségét írjuk, államtitkár úr, igaz, hogy a tárca már befejezettnek nyilvánította egy konferencia keretében, akkor talán épp az esélyegyenlőség évében nem kellene a jelenlegi szabályokon változtatni, hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy milyen nehéz, különösen a vidéken élő megváltozott képességű, illetve hátrányos helyzetű embereknek munkát találni.
Ezért én arra kérem a kormánypárti képviselőket is, hogy amikor a módosító javaslatokról szavaznak, akkor ezeket az okokat és indokokat vegyék figyelembe. Az az érv ugyanis nem állja meg a helyét, miszerint hogyha legfeljebb 50, illetve legfeljebb 60 százalékos támogatás nyújtható és legfeljebb 12 hónapig, akkor ez azt jelenti, hogy ha egy munkáltató 3 hónapig kap támogatást, de ez a 40 százalékos mértéket is eléri, akkor 3 hónap múlva egy másik megváltozott munkaképességű embert tud foglalkoztatni, és ezzel javulnak a lehetőségek, illetve az esélyek. Ez ugyanis azért nem állja meg a helyét, mert egyrészt alacsonyabb támogatási mértékért nem fogják alkalmazni az arra rászoruló, dolgozni akaró és megváltozott munkaképességű embereket, ugyanakkor ha a számuk nem változik, tehát nem lesz több olyan ember, akit foglalkoztatni tudnak, aki munkába tud állni, akkor ennek az egész módosításnak gyakorlatilag nincs értelme.
A másik módosító javaslat pedig arra irányul, hogy a Munkaerő-piaci Alapból ne a passzív kiadásokra fordított összeg emelkedjék, hanem azt a kiadást, amelyet az orvosszakértői, illetve az új szakértői rehabilitációs bizottságok munkájára kívánnak fordítani, ne ebből a Munkaerő-piaci Alapból finanszírozzák meg, hanem ezt finanszírozza meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tárcájából maga a minisztérium, hiszen ezek a kiadások nem a munkába állást, az újrafoglalkoztatást segítik, hanem egy bizottság működését, ezt pedig nem a Munkaerő-piaci Alapból kell megfinanszírozni.
Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosító javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
