CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző, a munkavédelmi törvényjavaslat részletes vitája végén azért nem kértem szót, elnök úr, mert az általános vita végén elmondtam a vitazárót, és mivel a részletes vitában senki nem szólalt meg, ezért nem kértem lehetőséget. Ezért kérem, tekintse úgy, hogy a vitazáró elhangzott, mert a szavazások előtt már nem szeretnék szólni.
Ami pedig a mostani részletes vitában elhangzottakat illeti, időben hátulról visszafelé haladnék.
Farkas Imre képviselő úr két ügyben emelt szót, és érvelt a módosító indítvány mellett. Szeretném a törvényjavaslat szövegét megvédeni.
Ami a prémiumévek programba való bekapcsolódását illeti, annak a negyven-egynéhány, 100 százalékos állami tulajdonú vállalatnak az a logikája, oka, hogy abban, hogy egy közszolgáltatást az állam milyen szervezeti formában végez - esetleg egy ideig egy intézmény keretében, később aztán 100 százalékos tulajdonú közhasznú társaság keretében, majd ezt átalakítva 100 százalékos tulajdonú nem közhasznú, hanem gazdasági társaság keretében -, abban az ott dolgozók teljesen vétlenek, tőlük teljesen függetlenül alakulnak át a szervezeti formák. Lényegében az, hogy az állam egy közintézményen keresztül vagy 100 százalékos állami tulajdonú cégen keresztül látja el a közszolgáltatást, tulajdonképpen majdnem mindegy.
Ezért gondoljuk azt, hogy logikus, hogy bekerüljön a prémiumévek programba az a 100 százalékos állami tulajdonú kör is, amely a vagyontörvény megalkotásakor ebbe tartozik. Hozzáteszek még valamit: a versenyszféra vállalatai most is meghatározott feltételek között bekapcsolódhatnak a prémiumévek programba, mondhatnák; és az előző általános vitában Bernáth Ildikó képviselő asszony ezt az érvet említette is. De mondanám, hogy ott a költségviselő adott esetben vállalat. Itt a törvénybe bekerüléskor annyi történik, hogy a költségviselést nem a vállalathoz telepítjük, hanem lényegében, mint ahogy a közszféra esetében, a közszféra szabályai szerint. Tekintettel arra, hogy 100 százalékos állami tulajdonú cégekről van szó, ez majdnem mindegy, mert hiszen a tulajdonos felelőssége mutatkozik meg e tekintetben. Úgyhogy kérem, fogadja el a javaslatot az ott dolgozók érdekében elsősorban.
Ami a szakállamtitkárok, államtitkárok prémiumévek programba kerülését illeti, két dologra mindenképpen fel kell hogy hívjam a képviselő úr figyelmét. Egyrészt nem most kerül a törvénybe, hanem a tavasszal elfogadott törvénycsomagban már benne volt. Most egy pontosításra kerül sor. És azért volt benne, mert egy évvel ezelőtt az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt akként módosítottuk, hogy a korábban köztisztviselő közigazgatási államtitkárok és helyettes államtitkárok, akiket ha meghagytunk volna köztisztviselői jogállásukban, akkor teljesen logikusan és természetes módon benne lennének a prémiumévek programban, de egy évvel ezelőtt a jogállási törvény módosításával a mandátumukat a kormány mandátumával tettük egyenlő időpontúvá, tehát lényegében a köztisztviselői körből kikerültek, és egy sajátos, speciális jogállásuk lett, ezáltal ettől a lehetőségtől elestek. Most ezt korrigáltuk vissza a tavaszi törvénymódosításnál, hogy azért, mert mi a jogállásukat megváltoztattuk, az ő helyzetükben ne következzen be e tekintetben változás. De még egyszer hangsúlyozom, nem a mostani törvény teszi vissza, hanem már tavasszal elvégeztük ezt a korrekciót, itt most szövegpontosításról van szó.
Ami pedig Bernáth Ildikó képviselő asszony felvetéseit illeti, először is szeretném kérni a képviselő asszonyt, hogy ne gondolja, hogy csak ő jár vidéken, és kifejezetten visszautasítom azon feltételezését, hogy a miniszterek, államtitkárok nem hagyják el a Budapest-táblát. Kikérem magamnak, hogy ilyen feltételezésekkel éljen, és nem képzelem, hogy csak ön tudja képviselni a vidéki Magyarország érdekeit. Azt gondolom, hogy van még önön kívül 385 képviselő, aki ugyanolyan joggal mondhatja el a vidéki élet sajátosságait és problémáit. Itt is ülnek néhányan, és bátorkodom (Bernáth Ildikó: Államtitkár úr, azt mondtam, hogy lássanak túl a táblán!) én is a vidéki problémákat nemcsak szemlélni, hanem megoldani is.
Másodsorban pedig arról, amit nem akar megérteni vagy nem ért meg - e tekintetben nyugodtan választhat -, hogy a “legfeljebb” szó mit jelent e törvényjavaslatban. Nem azt jelenti, hogy csökken a támogatási lehetőség, merthogy ugyanakkora mennyiségű és időpontra vonatkozó támogatást adhat a regionális munkaügyi központ, illetve annak kirendeltsége. Nincs szó semmiféle csökkentésről.
Sőt, ha megnézi a költségvetési törvényben a Munkaerő-piaci Alap aktív foglalkoztatási eszközökre vonatkozó részét, akkor növekedés van e tekintetben, tehát szó sincs arról, hogy itt csökkenne a támogatás mértéke. De összekeverni a rehabilitációs alaprész beruházásösztönző támogatási 3,5 milliárdját az egyébként bértámogatásra felhasználható aktíveszköz-támogatási 53 milliárdjával, azt gondolom, finoman szólva is szakmaiatlan.
(15.00)
Teljesen más ügyről van szó. Attól, hogy a rehabilitációs alaprészben a munkahely-támogatás növekszik, ott nő egy munkahelyszám, de lényegesen több munkahelyet lehet támogatni bértámogatással, ami pedig a regionális munkaügyi központok, illetve a munkaügyi kirendeltségek hatáskörébe tartozik. (Bernáth Ildikó: Ne mossa össze, amit mondtam!)
Ön itt eldönti, hogy kit nem fognak, hogy nem fognak alkalmazni, ha ilyen lesz, meg olyan lesz. Én azt gondolom, hogy ezt a szakemberekre kellene bízni, arra a négyezer emberre, aki az Állami Foglalkoztatási Szolgálatban teljes szakértelemmel dolgozik, és egyedileg találkozik a problémákkal, és az egyedi problémákat akarja megoldani.
Ön, képviselő asszony, egy olyan szisztémát akar életben tartani, amit mi korrigálni szeretnénk, amely mindenképpen 60 százalékot, és mindenképpen 12 hónapig ad egy cégnek, akkor is, ha nem kéri, akkor is, ha nincs szükség rá, akkor is, ha csak két hónapra lenne szükség, akkor is, ha csak 40 százalékra van szükség (Bernáth Ildikó: Pályáztatás nélkül csak maguk szoktak…), tehát teljesen függetlenül igénytől, helyzettől, problémától ön egy teljesen merev rendszert akar érvényesíteni. Mi meg azt mondjuk, hogy minden helyzetben az annak megfelelő, adekvát segítséget kell adni, és ezért kell egy rugalmasabb szabályozást alkalmazni. (Bernáth Ildikó közbeszól.) Tudom, hogy nem fogjuk egymást meggyőzni, mert a képviselő asszony nem akarja megérteni ennek a módosításnak a szakmai tartalmát. (Bernáth Ildikó: Ugyanezt én is elmondhatom, államtitkár úr.) Nem baj, majd a szakemberek meg fogják győzni ennek a jogosságáról.
Köszönöm szépen a vitát, köszönöm az érveket, és kérem a képviselőtársaimat, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokat támogassák.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
