DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvénytervezet tárgyalása súlyos és megkerülhetetlen erkölcsi felelősséget ró minden képviselőre, aki az ország jövőjéről gondoskodik.
Az erkölcsi kérdés tárgyalása egy normarendszert feltételez. Ahogy Anzenbacher rámutat: “A közösen elismert erkölcsi normarendszer minimális mértéke nélkül nem érthető meg emberi módon a házasság és a család.” Valójában az erkölcsi relativizmus hálójában vergődve nehéz a társadalmi közmegegyezés kialakítása, mégsem mondhatunk le a közös normarendszer minimális mértékéről.
A Kereszténydemokrata Néppárt, ahogy a nyugat-európai keresztény pártok, a természetjogi iskolát képviseli, ahol az erkölcs és a jog nem válhat el egymástól. Nem lehet jogos, ami erkölcstelen, ugyanakkor Barankovics István gondolatát idézve: “Az állam nem parancsolhat meg mindent, ami erkölcsös vagy erkölcsileg közömbös, hanem csak azt, amit a közjó megvalósítása megkíván.”
Ezért valljuk és határozott álláspontunk, hogy minden intézkedés vagy törvény, amely a házasság és a család intézményét gyengíti, nemcsak a közjó javát nem szolgálja, de gyengíti a nemzet életerejét. Az emberek biztonságban szeretnének élni, amit csak feltétel nélküli, kölcsönös szeretetben találhatnak meg. Ennek hiánya társadalmilag sérült gyerekeket, válási árvákat, az alkoholizmus terjedését, hajléktalanságot eredményez.
A család lényege a nemzetfenntartó képessége, a nemzedékről nemzedékre való gondoskodás és gondolkodás. Ezért a házasság intézményét gyengítő törvénytervezetet határozottan elutasítjuk. De elutasítjuk azért is, és ezt mondjuk ki, mert lényegében nem az élettársi kapcsolatot szabályozza a tervezet, hanem az azonos neműek partnerkapcsolatát kellő megalapozottság és társadalmi közmegegyezés nélkül kívánja rendezni. Méltatlan a téma törvényhozás elé terjesztése. Az emberi méltóság nem lehet kisstílű politikai alkudozás tárgya, a széteső koalíció megmentésének eszköze.
(12.50)
Nincs ugyanis magyarázat arra, hogy miért kellene kiemelni a Ptk. rendszeréből az élettársi kapcsolatot, miért nem az új polgári törvénykönyvet egységesen tárgyaljuk. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan kérdések, jogviszonyok, amelyek megoldottsága nem elégséges, ezekben a kérdésekben azonban törekedni szükséges a társadalmi közmegegyezésre. Határozottan valljuk, hogy minden ember egyenlő méltóságát szolgáló megoldás lehet csak a társadalmi béke alapja, de elutasítjuk a tervezetet, annak mind az alkotmány betűjét, mind szellemét sértő volta miatt.
Először: az alkotmány 15. §-a védi a házasság és a család intézményét. Ez a védelem az állam számára kötelezettségekkel jár. Másodszor: a 14/1995-ös Ab-határozat irányt mutatott, hogy az együtt élő személyek nemüktől függetlenül milyen elvek alapján tarthatnak igényt jogi elismerésre. Ennek a kívánalomnak tett eleget a Ptk.-módosítás az élettársi kapcsolat terén. Harmadszor: a polgári törvénykönyv rendszeréből kilépve tartalmilag a családjogi törvény rendelkezéseinek átvitele nem felel meg azoknak az alkotmányos elveknek, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság lefektetett.
Elutasítjuk továbbá a tervezetet annak kidolgozottsága, illetőleg ki nem dolgozottsága, ellentmondásai és a megoldási javaslatok színvonala okán is. Nincs megalapozott alkotmányos érv arra, hogy a törvényhozás a jogkövetkezmények tekintetében különbséget tegyen bejegyzett és be nem jegyzett élettársi kapcsolat között. Nincs megalapozott alkotmányos érv arra, hogy a házasság védendő értékét megkerülve a családjogi törvény alkalmazását rendeli olyan esetekben, amikor ennek feltételei nem állnak fenn. Ez a megoldás nem felel meg a jogbiztonsági követelménynek. A családjogi törvény érvénytelennek nyilvánítja a házasságot, amelyet fennálló házasság alatt kötnek. Kérdem: milyen választ ad a jogalkotó arra a kérdésre, hogy a házassági kötelék felbontása nélkül lehet bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban lehet másik bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni? Mi az oka, hogy a házasság esetén az ilyen magatartás pönalizált cselekedet, míg az élettársi kapcsolat esetén nem?
Számtalan hasonló példát lehetne sorolni. Így a törvény nem a kapcsolatok biztonságát, rendezettségét szolgálja, hanem kaotikus állapotot teremt. Semmiféle alkotmányos érv nem indokolja, hogy különbséget tegyenek az élettársi kapcsolat közös megegyezésű felbontása és a házasság felbontása között úgy, hogy érthetetlen módon az utóbbi felbontása több nehézségbe ütközik. De az alkotmány rendelkezéseivel nem áll összhangban, hogy igazságszolgáltatási kérdéseket ne kizárólag a bíróság rendezzen.
Tisztelt Ház! Simone Weil írja: “A látszat tökéletesen reális mint látszat; de minden egyéb vonatkozásban tévedés.” Az, hogy a törvény az élettársi kapcsolatot szabályozza, csak látszat, valójában sanda politikai szándékok által vezéreltetve, az alkotmánybírósági határozatot megkerülve az azonos neműek együttélését szabályozó tervezet. Ezért már kiindulópontjában is tévedés, átgondolatlan, kidolgozatlan, és a kérdés, miután az emberi méltóságot érinti, ennél többet érdemel.
Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy itt egy pillanatra megálljak. Az előterjesztésben hallottuk, hogy a megoldandó kérdéseket a jogbiztonság érdekében majd külön törvényben rendezik. Akkor várok adekvát választ, értelmes választ arra a kérdésre, hogy a Ptk. rendszeréből miért kellett kiemelni ezt a törvénytervezetet, miért kellett a Ház elé behozni szerda délutáni tárgyalásra, amikor tizenketten ülünk eme teremben, és miért kellett surranópályán, hogy úgy mondjam, egy ilyen nagy jelentőségű - Gusztos Pétert idézem -, az évtized egyik legnagyobb jelentőségű törvényét ilyen körülmények között tárgyalni? Azt gondolom, a parlament szégyene, hogy egy ilyen komoly kérdésről, ami az emberi kapcsolatoknak, egzisztenciáknak alapvető kérdését illeti, ilyen körülmények között kell tárgyalni. Bocsánatot kérek a feltételezésért, azt gondolom, lehetséges, hogy ez nem a véletlen műve.
Nemrég Zsoldos Imre misszionáriustól hallottam a következő történetet. Az “ember” magyar szó, az “emse” - nő - és a “ber” török eredetű - férfi - szóból származik, a kettő összetétele az “ember”. Legyünk tehát emberek, de legyünk emberségesek is. Ezért felkérem a kormányt, vonja vissza a törvényjavaslatot - ma nem ez az ország legfontosabb kérdése -, és a felvetendő megoldásokat oldjuk meg a Ptk. rendszerében. Ezzel a cselekedettel szolgáljuk a közjót és a társadalmi békét.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
