DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló T/4411-es törvényjavaslat új, modern válaszokat kínál olyan problémákra, amelyek kezelése egyre sürgetőbbé vált.
Egyszerűen fogalmazva, az előttünk fekvő törvényjavaslat azt teszi lehetővé, hogy minden nagykorú személy, aki erre irányuló szándékát az anyakönyvvezető előtt kijelenti, bejegyzett élettársi kapcsolatban élhessen, élvezhesse az ehhez kapcsolódó jogokat, és viselje az ezzel felvállalt többletterheket.
A hazai felmérések adatait tekintve fel kell ismernünk és el kell fogadnunk azt a tendenciát, hogy a hagyományos, házasságon alapuló családmodellt egyre kevesebben választják követendő példaként. Változások tapasztalhatók a házasságok tartósságát tekintve is. Ugyanakkor a házasságon kívüli élettársi kapcsolatban való együttélések száma az elmúlt néhány évtizedben megsokszorozódott.
Ezt a változást jogrendszerünknek is követnie kell. Napjainkban milliós nagyságrendben beszélhetünk élettársi kapcsolatban élőkről. Gondoljunk bele, az ország teljes lakosságának már mintegy 10 százaléka választotta magának az együttélés e formáját. Persze, ez nem követeli meg azt, hogy a jog eltérjen a házasság általános kialakult fogalmától, amely a köztudat és köznyelv “házasság” fogalmával összhangban van. Azonban ezrek és ezrek igénylik, hogy a jogalkotó a kapcsolatukhoz, amelyet a polgári törvénykönyv házasságon kívüli érzelmi és gazdasági közösségként definiál, megfelelő, a feleknek kölcsönös biztonságot nyújtó joghatásokat fűzzön.
A törvényjavaslat véleményünk szerint megfelelően követi e társadalmi elvárást. A bejegyzett élettársi kapcsolatot választóknak számos, eddig csak a házasságban élőknek járó kiváltságot tesz lehetővé, hozzáférhetővé. Ha áttekintjük ezeket a kiváltságokat, nyilvánvalóvá válik, hogy azok főként az élettársak önként vállalt gazdasági közösségének, közös teherviselésének elismeréséhez kapcsolódnak. Így a jövőben a házastársakhoz hasonlóan adójogi, munkajogi, szociális kedvezményekben részesülhetnek.
Ugyanakkor szükség van megfelelő vagyonjogi, öröklésjogi szabályozásra is. Bár a párkapcsolat kezdetén az együttélés formájától függetlenül általában másodlagos kérdés a felek anyagi helyzete, a későbbiekben ez egyre fontosabbá válik. Amikor az évek alatt közösen összegyűjtögetett kisebb, szerencsés esetben nagyobb vagyon sorsáról kell dönteni, ki másnak lenne arra több joga, mint azoknak, akik ezt tevékenyen létrehozzák? Ha egy hosszú közös életet követően a pár egyik tagja meghal, jogos elvárás, hogy a másik felet hasonló jogok illessék meg az öröklés terén, mint a házasságban élőket, hisz ugyanúgy közös munkájuk gyümölcsének vagy terheinek átörökítéséről van szó.
(13.20)
Hogy a javaslatnak nem célja teljes mértékben elmosni a határokat a hagyományos házasság intézménye és az újonnan bevezetésre kerülő regisztrált élettársi kapcsolat intézménye között, bizonyítja, hogy a névviselés kérdését, illetve a gyermekek örökbefogadásának kérdését az általános családjogi szabályozástól eltérően állapítja meg. Csak megjegyezném, hogy a törvényjavaslatnak része, hogy aki házasságban él, nem létesíthet új bejegyzett élettársi kapcsolatot, illetve párhuzamosan egymás mellett nem létesíthető több bejegyzett élettársi kapcsolat. (Dr. Lukács Tamás közbeszól.) El kell olvasni, tisztelt képviselő úr, a törvényjavaslatot teljesen a végéig, az utolsó oldalt is, és akkor meg fogja találni.
Tisztelt Ház! Nem véletlenül nem szóltam az eddigiekben arról, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget az azonos nemű, illetve a különböző nemű párok élettársi kapcsolatának szabályozása vonatkozásában. Hogy is tehetné ezt? Hiszen az Alkotmánybíróság a 14/1995. számú határozatában azt példaértékűen fogalmazta meg, hogy ellentétes az alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együtt élő és a kapcsolatukat nyíltan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, csakis egy férfi és egy nő élettársi viszonyához fűzzenek jogkövetkezményeket. Ugyanakkor indoklásában kimondta, hogy két személy tartós életközössége az együtt élő személyek nemétől függetlenül megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek igényt tarthatnak megfelelő jogi elismerésre. Az azonos neműek együttélése, így a közös háztartásban együttélés, az érzelmi, gazdasági és szexuális kapcsolat az összetartozás minden vonatkozásában való vállalása harmadik személyekkel szemben már az alkotmánybírósági döntés idején felvetette a megkülönböztetés nélküli jogi szabályozás követelményét, és ez ma sem kérdőjelezhető meg.
Álláspontunk szerint a most megvitatásra kerülő szabályozási módszer megfelelő és egyben megkülönböztetés nélküli, koherens rendszert hoz létre és illeszt be a fennálló családjogi, polgári jogi szabályozás keretei közé. A hatálybalépés tervezett időpontját - 2009. január 1-je - pedig úgy állapítja meg, hogy a végrehajtási szinteken is megfelelő idő álljon rendelkezésre az alkalmazásra való felkészülésre.
Mindezekre figyelemmel javasolom, hogy a javaslatot a rendelkezésre álló időben érdemben vitassuk meg. Az MSZP támogatja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök is tegyék ezt hozzászólásaikkal és később szavazataikkal.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
