FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most már elég hosszú idő óta beszélünk erről a törvényjavaslatról, és én készültem egy hozzászólással, de ha megengedik, talán nem erre építem a hozzászólásomat teljes egészében, hiszen sok mindent az előttem szólók elmondtak, viszont éppen ezért tudok mihez kapcsolódni a hozzászólásomban.
A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény új családjogi jogintézményként ismeri el a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Nyilvánvalóan a javaslat benyújtásának az indoka az a társadalomban egyre inkább terjedő gyakorlat, amelynek következtében egyre kevesebben választják a házasságon alapuló családmodellt az együttélés formájaként. Azt gondolom, hogy ezt nem vitathatjuk, hiszen erre konkrét statisztikai adatok állnak rendelkezésre. A javaslatnak az a célja, hogy erre a valós, jelenleg a társadalomban fellelhető, magas számú helyzetre adjon egy bizonyos jogi rendezést, mégpedig olyan lényeges körben, mint amilyen a családjog köre és a családi viszonyok rendezése.
Nem kívánom megismételni a képviselőtársaim által előbb elmondott számadatokat, statisztikai adatokat. Az tény, hogy ma a fiatalok nagyon sok esetben nevelnek élettársi közösségben, élettársi kapcsolatban gyermekeket, nem egyet, hanem esetlegesen többet is. Az is tény, hogy ezeknek a gyermekeknek a jogi státusa ma nem kellően rendezett, ez nyilvánvalóan további körültekintő megoldást igényel a törvényalkotástól.
Itt nem esett szó róla, de azért tegyünk megjegyzést talán arra is, hogy Európa számos országában már szabályozásra került a regisztrált élettársi kapcsolat intézménye, mindamellett azonban azt látnunk kell, hogy ezeket a jogintézményeket - mind annak létrehozását, mind annak tartalmát - az európai államok jogrendszere változatosan hozta létre.
A bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásának két oka volt, én úgy gondolom. Egyrészt az, amit már az előbb említettem, hogy az élettársi kapcsolat mára a házassági kapcsolat alternatívájává vált, és ez a tendencia erősödést mutat az elmúlt években különösen, másrészt pedig, hogy ez a törvényjavaslat lehetőséget biztosít az azonos neműek élettársi kapcsolatának jogi keretek közötti elismerésére, ne felejtsük el - jogászként én mondhatom -, ezzel erősítve a jogbiztonság megvalósulását is.
Én azt gondolom, hogy mindaz a lehetőség, amit ma az azonos neműek és a különneműek a családmodell választásakor igénybe vehetnek, európai szinten is elismerést fog majd eredményezni, hiszen függetlenül attól, hogy mi itt a parlamentben egymás véleményét megismerve mit gondolunk ezekről az életközösségi formákról, ettől még a társadalomban fellelhetők ezek, ettől még a társadalom tagjai nem biztos, hogy úgy gondolják, ahogy mi.
Attól is óvnám a képviselőtársaimat, hogy a magyar alkotmány szövegébe burkolózva egyfajta társadalmi vaksággal bírjanak e kérdéskörben. Ugyanis a Magyar Köztársaság alkotmánya úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A házasság intézményével és definiálásával, azt gondolom, rendben vagyunk mindnyájan. De az, hogy a családi kapcsolatokat milyen minőségben és milyen formában vagy milyen forma eredményeként lehet élni, ez már egy másik kérdés. Én azt hiszem, hogy a családi kapcsolatok, a családi közösség nem feltétlenül egy jogi aktus eredményeként jöhet létre, és úgy gondolom, hogy családként együtt élhetnek azok az emberek is, akik nem választják a házasságkötést mint formát, de tisztességgel, szoros érzelmi szállal egymáshoz kötődve élhetik le életüket akár élethossziglan is, és nevelhetik fel a gyermekeiket. Én úgy hiszem, hogy nem tehetjük meg azt, hogy kötelező formaként írjuk elő mindenki számára, aki az országban lakik, hogy kössön házasságot, hanem igenis az életközösségeknek különböző alternatíváját kell megnyitnunk. Erre megfelelő formát ad a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat.
Én úgy gondolom, hogy a kormány korrekt módon szabályozza a törvényjavaslatban az élettársi kapcsolat egyéb joghatásait. Mécs Imrének mondanám nagy tisztelettel, hogy azért azt gondolom, hogy a házasság az házasság, az élettársi kapcsolat - akár bejegyzett, akár nem bejegyzett élettársi kapcsolat - egy más minőség és más forma is. Erre egyébként a javaslat természetesen megadja a válaszokat, hiszen kétségtelen tény, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat nagyon sok elemében vagy inkább úgy fogalmaznék, több elemében azonos a házasság jogkövetkezményeivel, tekintettel a vagyonjogi, az öröklési kérdésekre, és itt elhangzott az előterjesztő előadásában a lakáshasználat és a tartás kérdése is, azonban nem mindenben azonos, éppen ezért én magam is csak hasonlónak minősíteném a két jogintézmény közötti kapcsolatot. Hiszen különbözik például a házasság intézményétől a korhatár, ami, azt gondolom, nagyon-nagyon lényeges. Aztán a névviselési és a megszüntetési szabályok különösen eltérőek a bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság jogkövetkezményei között.
(13.30)
Aztán a leginkább lényegi eltérést én továbbá abban találnám meg, hogy a javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé a gyermek örökbefogadását. Azt gondolom, nem szerencsés, ha összemossuk a két jogintézményt, hiszen a joghatásaik ténylegesen mások. Az kétségtelen tény, hogy mind a kettő családi kapcsolatokat eredményez, de azt gondolom, hogy ezt az alkotmány is támogatja, és mi képviselők is jó szívvel támogathatjuk, hiszen annak a gyermeknek a jogi státusát egyenlővé tenni, aki élettársi kapcsolatból születik azzal a gyermekkel, aki házassági kapcsolatból születik, azt gondolom, hogy mindnyájunk feladata és kötelessége. Nem szenvedhet hátrányt, nem szenvedhet kárt senki azért, mert élettársi kapcsolatból született és nem házasságból. Úgy hiszem, hogy ezekre a válaszok a törvényjavaslatban megtalálhatók, és részletesen kifejtésre kerültek.
A megszűnés lehetséges formáival kapcsolatban szeretném előadni, hogy megszűnhet a bejegyzett élettársi kapcsolat a felek számára lényegesen egyszerűbb eljárás keretében is, ez így igaz. Egy erre alkotott speciális nem peres eljárás keretében lesz arra lehetőség, hogy az élettársaknak megfelelő alternatívát nyújtson a perbeli megszüntetéstől eltérően.
Úgy gondolom, hogy Kontur képviselőtársam munkaerő-előállítás című és azt megfogalmazó hozzászólására talán nem is kéne reflektálni, mert érdemtelen lenne.
Herényi képviselőtársamnak szívesen mondanám, hogy a Ptk.-kodifikáció hatálybalépését 2010. január 1-jével tervezi a kormány a jelenlegi helyzetben, e jogszabály hatálybalépési ideje pedig 2009. január 1-je.
Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy mindnyájan lássuk, a család ereje nem kizárólag és elengedhetetlenül a házasság intézményében rejlik, hanem az embereknek azon az érzelmi kapcsolatán nyugszik maga a házasság, de nyugodhat az élettársi kapcsolat is, amely az érzelmek erejében és egymás tiszteletében jelenik meg. Bízom abban, hogy nemcsak az MSZP-frakció, de a többi frakció is támogatni fogja a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
