GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A társadalmi konszenzusról ígértem, hogy egy külön felszólalásban szeretnék szólni, és egy példát idéznék ide.
52 évvel ezelőtt - legyen ez egy történelmi -, ha tetszik - parabola ehhez a mai vitához -, 1955-56-ban egy Rosa Parks nevű varrónő nem adta át a helyét egy fehér férfinak Montgomeryben, Alabamában egy buszon. Ezzel széles körű tiltakozást indított el, végül az illetékes bíróság alkotmányellenesnek mondta ki a buszokra helyi szintű szabályozásban bevezetett érvényes faji elkülönítést.
50 évvel ezelőtt, 1957-ben egy arkansasi középiskolában a deszegregációs kényszer miatt felvettek ugyan kilenc fekete diákot, de a többiek megakadályozták, hogy azok bemenjenek az iskolába, a 101. számú légideszant hadosztálynak kellett bevinnie az iskolába a diákokat. A kilenc diák közül egy végezte el az iskolát, a többi feladta az állandó gyalázkodás és ellenségesség miatt.
47 évvel ezelőtt, 1960 körül kezdték el az észak-amerikai, az Amerikai Egyesült Államok feketéi a déli államokban az úgynevezett “sit-in”-eket, beüléseket, a déli államokban, ahol a helyi törvény már előírta ugyan a deszegregációt, de ezt a helyi jogalkalmazás nem követte. A feketék különböző menzákra, étkezőkbe, könyvtárakba ültek be, üres helyeket hagyva maguk mellett, hogy a fehér szimpatizánsok odaülhessenek. A helyi hatóságok gyakran brutális jelenetek közepette vezették ki őket ezekből a termekből. Hasonlóak voltak az úgynevezett “freedom ride” akciók, ahol az elvileg szegregált buszokon utaztak a déli államokban, nem egyszer csúnyán összeverték őket ezért a többiek.
45 évvel ezelőtt, 1962-ben vették fel az első fekete diákot a Mississippi Egyetemre. Az egyetemi felvétele olyan összecsapásokat generált, hogy Kennedynek 5 ezer szövetségi katonával kellett rendet teremtenie.
1964-ben lépett életbe az amerikai alkotmány 24. kiegészítése, amely kimondja a vagyoni cenzus eltörlését a szövetségi választáson. Ismert tény, hogy egyes déli államok ezt alkalmazták, hogy a szegény fekete tömegeket kirekesszék az amerikai demokráciából.
1964-ben törölték el a szegregációt az Amerikai Egyesült Államokban.
Vagyis összefoglalom: 1955-56 előtt és sokáig még utána is egy feketének át kellett adnia a helyét a buszon, különben letartóztatták, egy fekete nem járhatott egy iskolába egy fehérrel, gyakorlatilag sokáig később sem, és a legtöbb nyilvános helyen nem tartózkodhattak egy légtérben színesek a fehérekkel.
Tisztelettel szeretném megkérdezni, hogy ha akkor az amerikai polgárjogi mozgalom aktivistái, vezetői és mindazok a felvilágosult amerikai politikusok, akik valódi demokráciát és valódi jogegyenlőséget akartak, arra hivatkoztak volna, hogy társadalmi konszenzust kell teremteni ezekben a kérdésekben, akkor vajon nem ma is az apartheidnél tartana még az Egyesült Államok is? Minden bizonnyal illúzió lett volna.
Mondhatok másik történelmi példát is Magyarországról. A liberális Wekerle Sándor kormánya az uralkodói, a pápai, a hazai katolikus főpapi és konzervatív politikai ellenszélben - nagy, többéves politikai csatározássorozat, melynek része volt több tízezres ellentüntetés, több tízezres szimpátiatüntetés az ügy mellett, a kormány lemondatása, újbóli kinevezése, szóval, mindezek után -, 1894-ben vezette be a polgári házasság intézményét, és a királyi ellenjegyzésért cserébe - más okokból is bekövetkezően mellékesen - hajlandó volt benyújtani második lemondását is. Nyilván lenne ma Magyarországon polgári házasság, és nyilván ma Magyarországon szét lenne választva állam és egyház egymástól, ha akkor Wekerle Sándor azt gondolja, hogy várjuk meg a társadalmi konszenzust ezekben a kérdésekben.
Szeretnék még egy kis kitekintést adni - itt vitatkozunk a magyar Parlament falai között -, hogyan is néz ki ez a dolog Európában. A skandináv modell, a skandináv párkapcsolat intézménye túlnyomórészt hasonló mintára készül, annyira, hogy egymás regisztrált élettársi kapcsolatait el is fogadják ezek az államok. Itt a szabályozás sajátossága, hogy a regisztrált párkapcsolat intézményét kifejezetten az azonos neműek számára nyitották meg, mellette megmaradt a hagyományos, az életközösség tényén alapuló élettársi viszony intézménye, ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a regisztrált élettársi kapcsolat, párkapcsolat joghatásaira a házasság joghatásait kell alkalmazni. De nem fűződnek hozzá az apaság vélelmének joghatásai, továbbá nincsen örökbefogadási lehetőség, de van örökbefogadási lehetőség az élettárs gyermekének vonatkozásában. Erről nem beszéltünk egy vitában, hogy ez sok problémát fog okozni még a most tárgyalt törvényjavaslatban, hogy még az élettársnak korábbi párkapcsolatából született gyermekét sem fogadhatja örökbe a most általunk elfogadni kívánt szabályozás szerint Magyarországon senki ebben az élettársi kapcsolatban.
A francia, luxemburgi modell egy polgári szolidaritási szerződés, amely szexuális orientációra való tekintet nélkül köthető, és a helyi önkormányzatnál lehet bejegyezni. A német modell, az úgynevezett életpartnerségi törvény, amelyet '99-ben fogadtak el, egy szűkített jogokkal körülírt házassági törvény, amelyet csak azonos nemű párok számára tartanak fenn. Bejegyzéssel jön létre, és a bíróság bontja fel valamelyik fél kérelmére. Társadalombiztosítási kedvezményekkel jár, a partnerek egymás törvényes örökösei, a partner gyermeke örökbe fogadható, ha a másik vér szerinti szülő ehhez hozzájárul.
(14.40)
A holland, belga, spanyol modell: házasság, teljes jogegyenlőség, a heteroszexuális házasságokhoz kapcsolódó minden jog megilleti az azonos nemű házastársakat, ideértve az örökbefogadáshoz és a mesterséges megtermékenyítéshez való jogot is.
Nagy-Britanniában egyfajta regisztrált élettársi viszony létezik, kizárólag azonos nemű párok részére fenntartva, az egymás utáni öröklés és a közös örökbefogadás lehetséges.
Európán kívül az azonos neműek részére rendelkezésre áll a házasság intézménye Kanadában és a Dél-afrikai Köztársaságban. Milyen érdekes, hogy az előbb a fekete polgárjogi mozgalomból és az apartheidből vett amerikai példát idéztem, és most odalyukadunk ki, hogy abban a Dél-afrikai Köztársaságban, ahol jóval később szűnt meg az apartheid, mint az amerikai déli államokban, ott szintén lehetséges a melegházasság.
Összefoglalva tehát, 1989-2006 között a vezető nyugat-európai országok, és teszem hozzá még egyszer, a hazánkhoz hasonlóan posztkommunista gondokkal-bajokkal küszködő Csehország, jogilag mind valamilyen módon rendezték az azonos neműek tartós életközösségét; a holland, belga, spanyol modell a házasság intézményének teljes megnyitása útján; a skandináv, német, brit modell egy sajátos, csak az azonos neműek számára nyitott egyfajta csonka, szűkített házassághoz hasonló bejegyzett élettársi viszony formájában; a francia, luxemburgi modell pedig a nemre való tekintet nélkül igénybe vehető, államilag nyilvántartott, de a házasságnál könnyebben felbontható és kevesebb jogot biztosító, gyakorlatilag nyilvántartott magánjogi szerződés útján.
Mindezt azért tartottam fontosnak, egyrészt a történelmi, polgárjogi párhuzamot is, másrészt pedig a rövid nemzetközi kitekintést is ismertetni itt, mert nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogy az ilyen típusú ügyekben a magyar politika, a magyar parlament megpróbálja egy picikét fölemelni a horizontját, és szétnézni a világban, hogy hol is tart a fejlett világ ezekben a kérdésekben, és megpróbálni modern, európai, felvilágosult döntéseket hozni ezekben a kérdésekben.
Számos olyan ügy van, amit meg tudunk tartani arra, hogy a mindennapokban egymást itt a parlamentben és a pártpolitikai csatározásokban tudjuk szapulni. Ezek az ügyek nagyon sok nyugat-európai és Európán kívüli országban kikerültek a pártpolitikai adok-kapok köréből, leginkább azért, mert a legfontosabb politikai áramlatok mindegyike más-más megfontolásból - a liberálisok az egyéni szabadságjogok tisztelete miatt, a baloldaliak, szociáldemokraták a társadalmi szolidaritás alapján állva, a konzervatívok az emberi méltóság eszméje miatt -, mind a három meghatározó ideológiai irányzat nagyon sok helyütt eljutott oda, hogy ebben a kérdésben igenis a jogkiterjesztő álláspontot foglalja el, és kész konszenzusra egymással, és mondom, kész adott esetben megküzdeni az ellenséges társadalmi közeggel.
Ha meg kell győzni egy társadalmat arról, hogy ez a dolog helyes… - és ezzel fejezném be, mert természetesen a politikának nem az a dolga, hogy mindenben kövesse a közvélemény alakulását, hanem a politikának képesnek kellene lennie alakítani is meghatározó, fontos társadalmi kérdésekben azt, hogy az emberek mit gondolnak, és mit gondoljanak.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
