HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslat és maga az élettársi jogintézmény az MDF álláspontja szerint nem pusztán és nem csupán jogi kérdés. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk, és ennek alapján felelős döntést tudjunk hozni, vizsgálni kell a kérdés társadalmi, erkölcsi és gazdasági hatásait is.
Az mindenképpen sajnálatos, hogy az élettársi kapcsolat szabályozásánál a kormány által készített előterjesztés a szabályozás egyik kiindulópontjaként az azonos neműek élettársi kapcsolatának a szükségességét határozza meg. Nem lehet ettől elvonatkoztatni azért sem, mivel az azonos neműek házassági kapcsolatára vonatkozó kezdeményezés alig néhány hete bukott meg a parlamenti bizottságok előtt, nem kapta meg a kellő támogatást. Azt viszont mindenképpen valljuk, hogy az azonos neműek élettársi kapcsolatait feltétlenül rendezni kell, de ha ehhez nyúlunk, akkor azt sokkal előkészítettebben, sokkal alaposabban és felelősségteljesebben kell megtenni.
A kormány nemrégiben jelentette be, hogy az új polgári törvénykönyv tervezetét 2008 tavaszán, tehát néhány hónap múlva fogja a parlament elé terjeszteni. Az új Ptk. megvitatására közel egy év áll majd az Országgyűlés rendelkezésére, elfogadása esetén pedig szabályai 2009 és 2010 folyamán lépnek majd életbe. Ez több szempontból is lényeges. Nem világos a számunkra, hogy az élettársi kapcsolatra vonatkozó rendelkezéseket miért kell most az új Ptk.-ból kivenni és előrehozni, ha néhány hónap múlva úgyis tárgyalni fogja az Országgyűlés. Ráadásul a kormány a beterjesztés időpontjában jelezte, hogy több mint 140 törvényt vagy törvényi helyet kell módosítani az életbelépést követően, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat működőképes legyen, ez tehát kapkodásra és összevisszaságra vall.
Éppen az ehhez hasonló széles társadalmi csoportokat és a fennálló életviszonyokat befolyásoló rendelkezések miatt a javaslat megvitatására és összefüggéseinek áttekintésére hosszabb idő volna szükséges. Az előrehozott tárgyalással a kormány igazából nem nyer semmit, hiszen a javaslat, annak elfogadása esetén, ugyanúgy 2009-ben lépne hatályba, mint ahogy a módosított Ptk. egy jelentős része.
Az élettársi kapcsolat újraszabályozása az MDF álláspontja szerint mint egy kiemelkedően fontos társadalmi kérdés igényelné azt, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a javaslat megvitatására. Az új Ptk. közel egyéves parlamenti tárgyalását is éppen az indokolja, hogy hasonlóan összetett és fajsúlyos kérdések fognak felmerülni. Ehhez képest az Országgyűléstől a kormány azt várja, hogy három-négy hét alatt hozzon egy felelős döntést ebben a kérdésben. Az MDF álláspontja szerint ez már csak azért sem lehetséges, mert a kormány ehhez a törvényjavaslathoz nem készített semmiféle hatáselemzést, amit egyébként a jogalkotásról szóló törvény kötelezővé tesz a kormány számára, de ezt általában nem szokta betartani. Csak hogy egy példát említsek: azt sem tudjuk, hogy az új élettársi kapcsolat milyen hatást gyakorol a hozzátartozói nyugellátásokra, annak milyen költségvetési többletigénye lesz. Ezek az átgondolatlan, kivizsgálatlan következmények hosszan lennének sorolhatók.
Úgy gondoljuk, az lett volna a minimum, ha a kormány ezt a javaslatot kiveszi az új Ptk.-ból, és a parlament elé hozza, hogy elkészíti a szükséges hatáselemzéseket. Véleményünk szerint ez a törvényjavaslat előkészítetlen, elkapkodott, egyetlen más célt sem szolgál, illetve nem azt a célt szolgálja, ami eredendően a hivatása és a hivatala lenne. Nem újdonság ez mostanában, záporoznak az Országgyűlés előtt az olyan előterjesztések, amelyek kapcsán sokadszor kell felhívni a figyelmet arra, hogy álproblémák, álkérdések és álválaszok között mozog a közvélemény és a politikai kommunikáció az utóbbi időkben: nőikvóta, azonos neműek házassága, a gyűlöletbeszéd polgári jogi aspektusa, amely az Alkotmánybíróságon kötött ki, a már újra meglebegtetett ügynökkérdés vagy a tényleges életfogytiglan megszüntetése, de még folytathatnánk a sort akár a gyűlöletbeszéd újabb büntetőjogi szabályozási javaslatával.
(13.10)
Ezek a témák kiválóan alkalmasak arra, hogy manipulálják a közvéleményt abba az irányba is, hogy ezek az ország fontos megoldatlan problémái, holott korántsem. De - és ez még sajnálatosabb - egyúttal a kormány azt is eléri, hogy leértékelődnek ezek az amúgy fontos problémák, mert egyrészt nem jut kellő idő a megvitatásukra, arra, hogy kiérlelt javaslatokat fogadjon el végül az Országgyűlés, másrészt a politika és a közvélemény is egyfajta kormányzati kampánnyal azonosítja azokat.
Az MDF részéről azért is hangsúlyozzuk, hogy egy ilyen kérdésben kiérlelt és megfontolt vitát kell folytatni, mert álláspontunk szerint a törvényjavaslat alapvető koncepcionális hibákban szenved, ezek többsége sajnos, módosító javaslatokkal sem orvosolható, hiszen a javaslat szinte teljes újraírását igényelnék.
Mindenekelőtt vitatjuk, hogy az élettársi kapcsolatot családjogi intézménnyé kell-e tenni. Az élettársi kapcsolat elsődlegesen magánjogi intézmény. Emiatt is erősen kétséges, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat esetén szükség van-e az anyakönyv-vezetői eljárásra, ezzel a javaslat túlzottan is a házasság alaki és formai kellékeire szabja az élettársi kapcsolat keletkezését. Az élettársi kapcsolat elsődlegesen magánjogi jellege indokolná, egyúttal elegendő lenne, hogy a felek az élettársi jogviszonyt megalapozó egybehangzó akaratnyilvánításukat közjegyző előtt tegyék meg.
Felvetődik az a kérdés is, hogy amennyiben az előterjesztő ilyen szélesre kívánja szabni a bejegyzett élettársi kapcsolathoz kötődő jogokat, akkor a továbbiakban miért van szükség a bejegyzés nélküli élettársi kapcsolatra, tehát az élettársi kapcsolat jelenlegi formájára, az véleményünk szerint, megszüntethető lenne.
Mindenképpen rendelkezni kell arról, hogy egy személy csak egy bejegyzett élettársi kapcsolatban állhat, illetve azt is ki kell mondani, hogy aki házasságot kötött, házasságban él, az nem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot, a szeretőtartás ne nyerjen jogi legitimációt a többnejűséghez hasonló jogi helyzet, illetve többes élettársi kapcsolat megelőzése érdekében.
Összességében az tagadhatatlan, hogy az élettársi kapcsolat jelenleg teljesen üres és elavult jogi szabályait a mai kor igényeihez igazodó rendelkezésekkel kell megtölteni. Azt is elfogadhatónak tartjuk, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatát szem előtt tartva az élettársi kapcsolat tartalma jelentősen bővüljön. Nyilvánvaló, hogy számos olyan elem, jog és kötelezettség, amely jelenleg csak a házastársak viszonyában áll fenn, ki kell hogy terjedjen az élettársakra is.
Ugyanakkor azt kérjük a kormánytól és a kormánypárti képviselőtársainktól, hogy ne döntsünk elhamarkodottan, hagyjunk időt e rendkívül fontos előterjesztés megtárgyalására, akár önállóan, akár a tavasszal benyújtásra kerülő polgári törvénykönyv keretei között. Vizsgáljunk meg, vitassunk meg minden olyan lehetőséget, amelynek mentén szélesebb vagy akár teljes politikai konszenzus teremthető, egyúttal ne értékeljük le ezt a rendkívül fontos kérdést azzal, hogy elsietett döntést hozunk, és esetleg a kormányoldal szavazataival egy újabb kiszámíthatatlan jogintézmény jön létre.
Az MDF partner mind a szakértői, mind a politikai konzultációra ebben a kérdésben, de ennek hiányában a törvényjavaslatot még módosító indítványokkal sem tartjuk javíthatónak, ennek ellenére adtunk be módosító javaslatot a törvényhez, hiszen azt nem tartjuk járható útnak, hogy egy másik törvényre hivatkozva olyan megoldást keressünk, amely törvény azokat a fogalmakat nem ismeri és nem használja, amikről a jelen törvény szól.
Tisztelettel arra kérném az előterjesztőket és a kormány képviselőjét, hogy vonják vissza, és alapos társadalmi és politikai egyeztetés után, kellő konszenzus birtokában vegyük újra elő, hiszen valóban fontos kérdésről van szó.
Köszönöm szépen.
