DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagy érdeklődéssel figyeltem a vitát, különösen azt a részét, ami a pontrendszer elvi értékelésével függ össze, hiszen annak idején a 2000-es vitában, úgy emlékszem, igen erős akkori ellenzéki MSZP-s kritika övezte ezt a konstrukciót, amelynek végül is a bevezetését, a tapasztalatait úgy hallhattuk Rába László képviselő úrtól, hogy ma már elfogadják és támogatják. Nyilvánvaló, hogy a rendszer akkor az első lépéseit tette, és a közvéleménynek is el kellett fogadni ezt az akkor újszerű megoldást. Ez egy olyan pontrendszer, amelynek a tökéletesítése, karbantartása, azt is lehet mondani, hogy folyamatos odafigyelést igényel, tehát akár korábban is megkezdődhetett volna.
Én nem foglalkozom külön közlekedési kérdésekkel, inkább mint az úton mozgó és önkormányzati területen dolgozó ember tudok néhány tapasztalattal hozzájárulni a vitában elhangzottakhoz. Az egyik az, hogy a pontrendszer nyilván csak egy eleme a közlekedés világának, és ott még számos más tényező is beleszól: a rendőrség állapota, a morál a közlekedésben, egyáltalán, hogy miként reagál az autóstársadalom egy ilyen szigorításra, amit most a tervezet - amelyet egyébként fontosnak és támogatandónak tartok én is - célba vesz.
Annak idején a bevezetéskor mintegy megrettentek a gépkocsivezetők, gépjárművezetők, hogy milyen gyors szigorítás, milyen gyors szankciók várhatók. Utána pedig némileg megkönnyebbültek, amikor látták, hogy nem annyira gyorsan pörögnek a pontok. Biztos vagyok abban, hogy most egy szigorítás komoly visszatartó erővel is bír. Nyilvánvaló, hogy ez akkor hatásos, ha az érintettekhez eljut az összes információ ebben a tárgyban. Tehát nagyon fontos, hogy pontos, részletes tájékoztatást kapjanak a gépkocsivezetők, gépjárművezetők.
Ugyanakkor az is hozzátartozik a dologhoz, hogy csak egy elem a közlekedésben a jogi környezet, egy másik fontos tényező a rendőrség állapota, ahogy az előttem már elhangzott. Van egy harmadik dolog is, hogy miként állunk a közlekedésnek azokkal a terepadottságaival, amelyek bizony visszahatnak a közlekedők lelkiállapotára, nem ritkán frusztrálják is őket. Hiszen ha belegondolunk, hogy milyen nagy számú gépjármű közlekedik ma a korábbi évekhez képest, hogy csak egy példát vegyek Karcagról, szülővárosomból, ahol kétszer annyi gépkocsi közlekedik, mint tizenöt évvel ezelőtt, ehhez képest az önkormányzati úthálózat a háromszorosára, négyszeresére növekedett, az állami úthálózat nem növekedett, és az állami fenntartású közutak, illetve különösen a mellékutak állapota lassanként a járhatatlanság irányába közelít; néhány látványos autópálya-fejlesztéstől eltekintve, amely bizonyos szűk területeket érint, a hátország bizony nagyon sok panasszal keres meg bennünket; a mellékutak állapota kritikán aluli. Mindez a vezetőket befolyásolja, frusztrálja. Idegesek, türelmetlenek. Amikor már minden 300 méteren van egy 30 kilométeres tábla, akkor képtelenek betartani a közlekedési szabályokat, kerülgetik a kátyúkat, és ez nyilván a figyelmüket is hátrányosan befolyásolja.
Ha egy ilyen szabályozást, amely ideális közlekedési feltételrendszer része kíván lenni, próbálunk bevezetni egy olyan terepen, ahol az úthálózat bizony alig-alig képes a rendeltetését betölteni, akkor erre is figyelemmel kell lennünk. Ezért is fontos, hogy a módosítások, illetve az általunk beadott, illetve a későbbiek során benyújtandó módosítások valamennyi körülményre legyenek figyelemmel, azért, hogy a kívánt célokat el tudjuk érni. A kívánt cél pedig az, hogy a közlekedési morál javuljon, és csökkenjen a balesetek száma valamennyi érintett szereplőre figyelemmel; megfelelő szabályozással mindezt el lehet érni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
