DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, hogy a tervezetet a módosításokkal együtt támogatni fogom, hiszen a céljával, a tartalmával korábban is egyetértettünk, és most is egyetértünk, de nyilvánvalóan egy sor olyan szakmai módosítással, amelyekben úgy látom - s ez örömömre szolgál -, hogy a parlament minden oldala aktívan részt vesz és egyetért.
Ami miatt elsősorban szót kértem, az éppen az, hogy maga a kezdeményezés is tulajdonképpen egy politikai kampány része, amit ebben az esetben nem tartok jónak, de tekintve a tartalmát, az a helyes, ha túltesszük magunkat rajta, és tényleg a szakmai kérdésekkel foglalkozunk s nem ennek a kampányjellegével.
Ugyanakkor szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra - Rába László képviselő úr is említette az előbb -, hogy az ezzel a szakmai szabályozással egy időben futó KRESZ-módosítás ezeknek a szakmai követelményeknek már nem felel meg. Itt is hangzott el kritika a másik törvényben lévő részekkel kapcsolatban. A pontszámnál is és a szankcionálásnál is érzékelnünk kell - s meggyőződésem, hogy képviselőtársaim érzékelik is -, hogy ha van olyan norma, ahol az önkéntes jogkövetésnek alapvető jelentősége van, akkor a közlekedési szabályok azok.
Ha a közlekedési szabály nem érthető, nem megtanulható, bonyolult, áttekinthetetlen, szubjektíven és rendkívül sokféleképpen magyarázható, akkor egyszerűen rossz a szabály. Félreértés ne essék, évtizedes tartozása a magyar törvényhozásnak, hogy egy olyan közlekedési alapnormát hozzunk létre, amelyik egyszerűbb, érthetőbb, de a kevesebb szabály lényegesen keményebben számon kérhető. Gondolom, hogy ebben is egyetértés van. Mint ahogy remélem, egyetértés van abban is, hogy a társadalmi konfliktusok és a társadalmi anomáliák leginkább a napi közúti közlekedésben képeződnek le, mutatkoznak meg.
(10.40)
Egy olyan társadalomban, ahol az erőszakos, önző magatartás van piedesztálra állítva, nyilvánvalóan a napi közlekedésben is az erőszakosság, a brutális önhatalmúság fog érvényesülni. Ezért bármennyire is messzire lévőnek tűnik egy kifejezetten igazgatás jellegű szankcionáló pontrendszer és a társadalom általános állapota, kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a kapcsolatrendszert is gondolják át.
Ahogy mi naponta közlekedünk, az azt jelenti, ahogyan élünk. És ahogy az állam ezt egyáltalában képes felülbírálni, megakadályozni, szankcionálni, az jellemző egyébként az államra is. Itt jövök, kapcsolódom vissza a pontrendszerhez. Mindnyájan tapasztaljuk, meggyőződésem, hogy aki kétszázzal megy, azt nem állítja meg a rendőr, mert fizikailag is fél előállni, meg úgy gondolja, hogy a lesötétített üvegű, 500-as marha nagy kocsikban ülőket úgysem tudja utolérni. A rendőrség, amely egy gyenge hatalom bizonytalan képviselője, azt állítja meg, aki 50 helyett 55-tel megy, ami egyébként helyes, mert nem szabad. Ahol 50-es tábla van, ott 50-nel kell menni. De ma a társadalomban különösen igaz az, amit negyven évvel ezelőtt az ügyvéd principálisom mondott, hogy fizetést levonni csak attól lehet, akinek állása és fizetése van, lakásból kitenni csak azt lehet, aki egy rendes ember, és lakása van, és tulajdonképpen megbüntetni is azt lehet, aki attól a büntetéstől tart. Az igazi renitenseket nem lehet. Ezért önmagában a pontrendszer - ismétlem, aminek a szigorítását támogatni fogom - nem oldja meg a dolgokat, ehhez egy erős hatalom erős képviselője kell, egy áttekinthető szabályt követő, egymás iránt belátással lévő társadalom szükséges.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
