MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek a hangomért - nem tehetek róla. Úgy gondolom, hogy a pontrendszer módosítása már régóta időszerű, ugyanakkor világossá kell tennünk, hogy ez csak az eszköztárnak egy része, méghozzá egy kisebb része, amely - ha kellően és jól alkalmazzuk - hatékony lehet. Ennek a hatékonyságnak a növelését célozza a törvényjavaslat.
(10.50)
Megállapították statisztikai számításokkal, hogy a jelenlegi pontrendszer alkalmazásával igen kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki elérhesse azt a pontszámot, aminek hatására el kellene venni tőle a jogosítványt. Ez egyszerűen abból adódik, hogy az ellenőrzések gyakorisága nem megfelelő. Tudom, hogy nagyon túlterhelt a rendőrség, ezzel együtt a különböző technikai eszközök beszerzésével el kellene érni azt, hogy számolnia kelljen a szabálysértés elkövetőjének azzal, hogy el fogják kapni és meg fogják büntetni.
Akkor éri el a büntetés a célját, és nem akkor, ha megnöveljük a pontok számát vagy a szankciók súlyát, hanem a gyakorisággal. Ismertek az adatok, hogy Franciaországban több tízezer sebességmérő működik az utakon, és ezek adatait automatikusan feldolgozzák. Rendkívül fontos a rendőri jelenlét a közlekedés egészének szempontjából, nem csak a büntetés szempontjából, amely kizárólag eszközt jelent. Jól ismerjük a gyakorlatból, hogy milyen tumultuózus jelenetek voltak a Lánchíd felhajtójánál a Roosevelt téren, de amióta ott egy pár rendőr - pontosabban: két rendőr - áll ott, azóta teljesen szabályosan mennek a dolgok, és időben, tempósan föl lehet jutni a hídra.
Arról is beszélni kell, hogy nem csupán a büntetések és nem csupán a rendőrség feladata a közlekedés jó szervezése, hanem ez az arra hivatott szervek számára is fontos feladatokat ad. Nagyon sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy párhuzamosan, egymás mellett egyirányúsítanak utakat, és egyszerűen a másik irányba nem lehet semerre menni, vagy az építési hatóságok egymástól függetlenül kiadnak az elkerülő utakra is területfoglalási vagy építési engedélyt, ennek következtében megbénul a közlekedés.
A nagyobb nyugat-európai és amerikai városokban külön szervezet működik, amelyik a közlekedés lebonyolításáért és operatív irányításáért felelős. Nálunk Budapesten ilyen nincsen, de úgy gondolom, meg kellene fontolni ennek a létrehozását, hiszen a közlekedés lebonyolítása mindannyiunk közös feladata: a város vezetőié, a közlekedésben részt vevőké és a rendőrségé egyaránt, tehát nem lehet ezt kizárólag rendőrségi ügynek tekinteni. Nagyon fontos lenne, ha a törvénynek és a törvényjavaslat módosításainak lenne olyan nevelő hatása, amely a kívánatos szellem kibontakozását segítené, amiről az előbb Horváth János képviselőtársam is említést tett.
Sokban javultunk, kétségtelen - például a cipzárelv alkalmazásával, az udvariassággal, azzal, hogy megköszönjük egymásnak, ha beengedtek a sorba, de ugyanakkor még nem elegendő. Külföldi utaimon láttam, amikor vezettem, hogy például piros lámpánál - amikor az sárgára váltott - az egész gépkocsioszlop egyszerre tette be sebességbe a kocsit, és egyszerre kezdett el indulni, szivárogni, az egész oszlop egyszerre indult, és nem láncszerűen, ami sok másodperc késedelmet okoz, és lassítja a közlekedést, a kereszteződés átbocsátóképességét pedig csökkenti.
Még valamiről feltétlenül említést kell tenni: ez a hivatásos gépkocsivezetők felelőssége. A hivatásos gépkocsivezetőknek - mivel ez az élethivatásuk, és munkaidejük nagy részét az utakon töltik - alapvető érdekük lenne, hogy betartsák és segítsenek másoknak betartani a közlekedési szabályokat, de sajnos ez nem így van.
Többször jártam kocsival Bécsben mostanában, és elképesztő volt, hogy mit csinálnak a kamionok ezen az útszakaszon. Egymást előzgetik akkor, amikor a kamion hátára ki van írva a maximális sebesség, ami 70-80 kilométer; és 110 kilométernél nyögve, hosszú kilométereken keresztül versenyeznek, előzgetik egymást, és csökkentik az autópálya átbocsátóképességét. Sehol senki nincs, aki ezért például megbüntetné őket, pedig egy hivatásos gépkocsivezetőt sokkal könnyebb megfegyelmezni, hiszen a kenyeréről, a munkájáról van szó.
Ugyanez vonatkozik a taxisokra is. Este nincs már rendőri jelenlét az utakon. Aki késő este tér haza például a parlament üléséről, az tapasztalhatja, hogy hány helyen állnak szabálytalanul a taxisok, torlaszolják el sokszor az utat, és nincs sehol senki, aki erre figyelmeztetné; egyszer-kétszer kellene, utána már megszűnne ez.
Úgy gondolom, hogy az előttünk álló törvényjavaslat elősegíti a következetesebb vezetői magatartást, de úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen ezzel párhuzamosan - bár nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata -, hogy kellő anyagi eszközökkel lássuk el a közlekedésrendészetet, a rendőrséget, és adott esetben, ahogy ez fölmerült már, az önkormányzatokat is, hogy például a sebesség mérésével, a sebességkorlátozás jelzésével elősegítsék ezt. Például Solymáron is van két kis, napelemmel működő sebességmérő berendezés, ami figyelmezteti az embereket. Nem büntet még, hanem figyelmeztet, hogy túlhaladták a megengedett sebességet.
Végül, amiről Hankó Faragó Miklós is beszélt és taglalta, és ami nagyon nehezen fogható meg, ez a relatív megengedett sebesség fogalma, hiszen ahogy ő elmondta, gyerekek közelében adott esetben 30-40 kilométeres sebesség is sok lehet vagy a megengedett maximális sebesség pláne, másutt viszont teljesen feleslegesen büntetik azokat, akik kezdenek gyorsítani, és valamivel gyorsabban mennek.
Tehát egyrészt következetesség, másrészt gyakoriság, harmadszor a rendőri jelenlét, ezek azok a kulcsszavak amelyeket fontosnak tartottam. Egyébként frakciónk a törvényjavaslat elfogadását javasolja, és továbbra is figyelemmel kíséri a közlekedés helyzetét.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
