DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő T/4410-es… (Jelzésre:) - sajnos a csíptető leesett, úgyhogy nem tudom fölerősíteni a mikrofont, köszönöm a figyelmeztetést. Akkor majd messzebb tartom.
A törvényjavaslat néhány vonatkozásban dicséretes, és valóban helyes intézkedéseket tartalmaz. E körben elsősorban ki kell emelni, amint azt már az előttem szólók is megtették, az Alkotmánybíróság 46/2003. számú határozatának megfelelő új rendezést a kézbesítési vélelem és annak megdöntése szabályozása tárgyában. Itt lényegében arról van szó, hogy mikor kell egy szabálysértési ügyben küldött hivatalos iratot kézbesítettnek tekinteni, és hogyan lehet elősegíteni azt, hogy a hatósági eljárás alól magukat kivonni szándékozók ebbéli tevékenysége korlátozva legyen.
Nagyon helyesnek találom azt a szabályt is, amely a sértett és annak jogi képviselője számára a jövőben kézbesíteni rendeli a szabálysértési ügyekben hozott érdemi határozatokat, hiszen a sértett további jogérvényesítéséhez, esetleges polgári igényérvényesítéséhez ez szükséges, azt megkönnyíti.
Helyesnek tartom azt, hogy a természetkárosító jellegű cselekmények büntetési tételét a jelenlegi 100 ezerről 150 ezerre emeli a javaslat. Helyes rendelkezés az is, hogy a vámorgazdaság tényállását a szabálysértési kódexbe beilleszti.
Azonban meg kell említenem két olyan súlyos problémát, amelyek összességében nem teszik támogathatóvá a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára ezt a törvényjavaslatot. Az egyikkel kezdeném, itt a viszonylag egyszerűbb, úgy is mondhatnám, kevésbé botrányos, bár meglehetősen brutálisnak mondható új szabályokról van szó. Ez a szabálysértési bírság, illetve a helyszíni bírság értékhatárainak, tehát a kiszabható és a kötelezően kiszabandó bírságok összegének a radikális megemelését jelenti.
Ismeretes a tisztelt Ház és az egész közvélemény előtt, hogy a '98-2002 között kormányon volt politikai erők egyik legfontosabb jogalkotási törekvése volt a jogkövetés, a normakövetés készségének erősítése az állampolgárokban, és e tekintetben a büntetőjogi szankciók és általában a szankciórendszer megerősítését, ha úgy tetszik, szigorítását célul tűztük ki, és végre is hajtottuk.
Emlékezetes, hogy a '99. március 1-jén hatályba lépett Btk.-módosítás, a Btk.-novella az úgynevezett középmértékes büntetést vezette be, amely azt jelenti, hogy a törvénybe foglalt büntetési tételek közötti számtani középarányost kellett alapul venniük a bíróságoknak, szemben a korábbi igen enyhe büntetéskiszabási gyakorlattal.
Azért bocsátkozom ilyen jogtörténetinek is tekinthető fejtegetésekbe, mert az is emlékezetes a tisztelt Ház és a közvélemény számára, hogy a 2002-ben kormányra került és azóta is folyamatosan kormányzó MSZP-SZDSZ-koalíció egyik első intézkedése volt, hogy a büntetőjog általuk túlzottnak vélt szigorát, a szankciórendszer embertelen és brutális voltát úgymond enyhítendő, hatályon kívül helyezték azokat az intézkedéseket, amelyek révén egyébként '98-2002 között figyelemre méltó csökkenés következett be az ismertté vált bűncselekmények számában.
Egyebek mellett - ez csak egy rövid, akár kitérőnek tekinthető megjegyzés - a kábítószerrel visszaélés korábbi, kétségkívül általunk jelentősen megszigorított szabályait oly módon sikerült “felpuhítaniuk”, hogy ezt követően az Alkotmánybíróság kilenc pontban találta alkotmányellenesnek az általuk megalkotott új szabályokat, és helyezte hatályon kívül, semmisítette meg az alkotmánysértő törvénykezést.
Miért mondom el mindezt? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat a szabálysértési pénzbírság jelenlegi 1000, azaz egyezer forintos alsó határát egy csapásra 3000 forintra növeli - tehát háromszorosára -, miközben a helyszíni bírságnál a korábbi 500-tól 10 ezer forintig terjedő értékhatárt 3 ezerről 20 ezer forintig terjedő mértékre növeli meg.
(11.30)
Ez azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy a helyszíni bírságolás egészen egyszerű és bagatell, nem kiemelkedő tárgyi súlyú szabálysértések esetében jelenleg 500 forinttal megfelelő, visszatartó erejű szankcióval van a hatóság részéről, úgymond, díjazva. Ha például egy gyalogos a piros lámpánál véletlenül lelép a zebrára, a rendőr lefütyüli, megbünteti, akkor az 500 forint; ha valaki eldobja a csikket az utcán - nem helyes dolog, nem szép dolog -, minimum 500 forintra büntetik meg. Nos, egy csapásra hatszorosára, hatszorosára kívánja a kormánykoalíció ebben az előttünk fekvő javaslatban ezt az értékhatárt megnövelni. Arra hivatkozik az indokolásban, hogy 2000-ben történt meg ezeknek a tól-ig határoknak - egyébként a parlament meglehetősen nagy egyetértésével - a meghatározása, és indokolt, úgymond, az értékhatárok valorizációja. Na de, tisztelt Országgyűlés, hatszorosára növelni? Azért hatszoros infláció nem volt 2000 óta, azt hiszem.
Az a hivatkozás, hogy az adóeljárásról szóló törvényben meghatározott értékekhez kell igazítani a végrehajtás megkönnyítése végett a szabálysértési bírságok és a helyszíni bírság értékhatárát, teljességgel súlytalan, hiszen hallottuk az expozéban is, hogy az adóeljárásról szóló törvényhez így is, úgy is hozzá kell nyúlni, semmi akadálya nem lett volna annak, hogy egy reális mértékű bírsághatárhoz igazítsák az adóbehajtási lehetőséget.
Ami azonban - és van még két és fél percem - egyenesen vérfagyasztó ebben az előterjesztésben, az a hatályba léptető rendelkezések között található meg. Valami olyasmi történt a szabálysértési törvény, és mondhatjuk úgy, az egész magyar büntetőjogrendszer kapcsán, ami példátlan, ami nem egyszerűen párját ritkítja, hanem amire én az elmúlt száz évre visszatekintve nem találtam még csak hozzáfogható példát sem.
Miről van szó? 2007. június 1-jén lépett hatályba a Btk. módosításáról szóló 2007. évi XXVII. törvény. Ennek a 7. §-ában - egyébként nemi erkölcs elleni cselekményekről van szó - egy olyan bűncselekményt kodifikáltak bele a büntető törvénykönyvbe, amely kicsit más szóhasználattal, de tökéletesen azonos tartalommal a szabálysértési törvényben már hosszú-hosszú évek óta pönalizálva, azaz büntetni rendelve volt. Mindezt úgy sikerült elkövetni, hogy ezt sem az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítéssel foglalkozó szakemberei, sem a minisztérium szakmai, illetve politikai vezetése, sem a kormány, sem pedig a parlament nem észlelte, és így 2007. június 1-jétől az a valóban példátlan helyzet áll fönn, hogy egyszerre bünteti törvényerőre emelt formában a büntető törvénykönyv és a szabálysértési kódex ugyanazt a magatartást egyfelől bűncselekményként, másfelől pedig szabálysértésként. Ehhez még hasonlót sem hallottam. Hogy kissé érzékletes példával éljek, ez olyan, mint ha egy sebészorvos a műtét során nem a törlőkendőt varrná bele a beteg hasába, hanem az egész műtőasztalt.
Köszönöm szépen a figyelmüket, nem tudjuk támogatni a javaslatot. (Taps a Fidesz soraiból.)
