MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint már bizottsági felszólalóként említettem, a törvényjavaslat egyik legfontosabb intézkedését a kézbesítési vélelem megdöntése jelenti, és ezzel kapcsolatban általánosságban is föl kell tenni néhány kérdést. A hivatalos iratokkal kapcsolatban általánosságban probléma a kézbesítés módja és a kézbesítés biztonsága. Ugyanis a kézbesítés megtörténtéhez igen sok jogkövetkezmény és köztük nagyon súlyosak fűződnek és kapcsolódnak, és ezek adott esetben jelentős érdek- és értéksérelemmel járhatnak.
Példákat mondok. Ha valaki nincs itthon, és kézbesítettnek minősítik a hivatalos iratot, utána megtörténik a döntés például tulajdonjog bejegyzésének kérdésében vagy szabadalom elutasításának a kérdésében, akkor egy abszolút jogvesztő helyzet áll be, amiről még csak tudomást se tud szerezni. Ezt a problémát a törvényjavaslat részben reparálja, hogy amennyiben megtudja az illető, hogy kézbesítési vélelem történt, akkor ezt megdöntheti. De ez a megdöntés is időkorláthoz van kötve, a jelen reparáló törvényjavaslat is három hónapot ad arra, hogy ez a bejelentés megtörténjen. Három hónap után már nem lehet reparálni a kérdést, és beállhat a rendkívül súlyos, adott esetben rendkívül súlyos, vagy más esetben bagatell jogkövetkezmény.
Úgy gondolom, ez egy nagyon komoly probléma, mert egyik oldalon ott van az, hogy a jogügyletek ütemesen folyjanak, és lezáruljanak az ügyek, a másik oldalon pedig ott van, hogy alapvető jogokat sért az, hogy ha nem kifogástalan a kézbesítés. És itt azt kérdezem a tárca igen tisztelt képviselőjétől, hogy áttekintették-e általánosságban ezt a problémát, hiszen a bírósági iratok kézbesítése, államigazgatási iratok kézbesítése, adott esetben azon a speciális területen, ahol én működtem, az iparjogvédelem területén rendkívül sarkalatos kérdés, óriási értékek mehetnek veszendőbe; ha egy szabadalmat elutasítanak, azt már nem lehet föltámasztani, például. Tehát abszolút jogvesztő dolgot jelent.
Miért kérdezem ezt? Két okból. Egyrészt, ha ez más jogterületeken korrektül meg van oldva, akkor azt a megoldást kellene ide is átvinni. Vagy netán mi lenne, ha együttesen szabályoznánk, hogy minden hivatalos irat kézbesítésének legyen meg a rendje, és legyenek meg a kellő jogi eszközök és biztosítékok, hogy minden fél - köztük az állam is - az érdekeit megfelelően tudja képviselni.
Már az első ciklusban felmerült, Tölgyessy Péterrel sokat beszéltünk erről, akkor még egy zöldmezős jogi építkezés zajlott, hiszen olyan törvényeknek a seregét kellett meghoznunk, amelyeknek korábban föl sem merült az igénye, továbbá a régi törvényeket annullálni kellett, tehát egy meglehetősen egalizált talajon, szinte zöldmezős építkezésben lehetett volna a magyar törvények épületét fölépíteni. És ebben az időben már a matematikának és a számítástechnikának, a szoftvergyártásnak hihetetlenül sok tapasztalata volt az ellentmondásmentes rendszerek fölépítéséről és többek között a modulrendszer alkalmazásáról. Sajnos ezt akkor a zömmel jogászokból álló parlamentben nem lehetett kellően érvényesíteni. Tölgyessy Péter volt az, aki jogászként ezt teljes mértékig átérezte. De úgy látom, hogy 17 évvel később változatlanul fönnáll ez a probléma, hogy miért nem lehet kidolgozni törvénykezési modulokat, amelyek minden törvényben ugyanazok, például a kézbesítésnek a rendje, például az összeférhetetlenség kérdése és így tovább. És áttekinthetőbb lenne a jogrendszerünk.
A másik pedig, konkrétan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban kérdem azt, milyen esetleges lehetőségünk van arra, hogy ezt a három hónapos jogvesztő határidőt valamilyen módon föloldjuk. Hiszen ahogy Hankó Faragó Miklós is említette, ma nagyon életszerű, hogy emberek külföldön vállaljanak munkát, vagy hosszabb ideig külföldre mennek; mi a biztosíték, hogy az alatt az idő alatt nem történik velük olyan injúria, amelyet már később nem tudnak semmilyen formában sem orvosolni?
Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom a törvényjavaslat megszavazását és meghozatalát, és úgy gondolom, ha lehetséges módosító indítvánnyal reparálni ezt az előző problémát, akkor ennek nagyon örülnék.
Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)