BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azzal az általános észrevétellel szeretném kezdeni a mondanivalómat, hogy a magyar jogalkotás sajnálatos jellemzője a túl gyakori törvénymódosítás. Ez a jellegzetesség azért sajnálatos, mert van két következménye, ez pedig részint az, hogy a jogalkalmazás meglehetősen nehézzé válik, illetve megrendíti a jogbiztonságot, az emberek jogbiztonságát, hogyha túl gyakran módosítgatjuk a törvényeinket. És ha ez igaz általában, akkor különösen igaz egy olyan törvény esetében, mint a nyugdíjrendszer, amelyik évtizedekre szólóan alkotott szabályokat, amihez az emberek a saját életstratégiájukat megpróbálják illeszteni.
Éppen ezért én sajnálom, hogy ennek a törvénymódosításnak bizonyos elemei most itt újra kinyílnak, miközben tudom, hogy van a módosítási csomagban néhány elem, amit szükségképpen ide kellett hozni. Elsősorban ilyen az özvegyinyugdíj-szabályozás, de erről már részletesen szólt Vidor Györgyi. Feladatunk, hogy ezt a kérdést, amely egy jogsértő állapot rendezése, rendezzük, az Alkotmánybíróság kötelez erre, és helyénvaló, hogy a résznyugdíj intézményét meg a nyugdíjminimum kérdését életben tartja ez a módosítás, merthogy nem lehet a jövőben tőle eltekinteni.
Miközben a jogbiztonságról beszélek, magam is fontosnak tartom, hogy tegyek egy kitérőt azzal kapcsolatban, hogy nem érinti a törvénymódosítás a már nyugdíjban lévőket. Ők biztonságban érezhetik magukat, a kormány fontosnak tartja, hogy a rájuk vonatkozó törvényi ígéreteknek eleget tegyen, eleget tegyen akkor, amikor az évenkénti nyugdíjemelésről van szó, illetve akkor is, amikor a 13. havi nyugdíj ígéretéről van szó. Akikkel ez a nyugdíjtörvény-módosítás érdemben foglalkozik, és szigorítást tartalmaz, az a nyugdíjba készülők, a közeli jövőben nyugdíjba készülők köre.
Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondanom, hogy én sajnálom, sajnálom, és hibának tartom, hogy a kormány kinyitotta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 18. §-át, amiről éppen egy évvel ezelőtt már egyszer, egy vita után döntöttünk. Mégpedig abban az értelemben döntöttünk, hogy életben tartjuk azokat a szabályokat, amelyeket tíz évvel ezelőtt alkotott meg a parlament. Ebben a 18. §-ban van szó az előrehozott nyugdíjazásnak a részleteiről, a részletkérdésekről. Valójában tényleg két fontos körülményt kellett mérlegelnünk már tavaly is, az egyik a férfiak előrehozott nyugdíjazási lehetőségének a korhatára, a másik pedig ez az ominózus malusrendszer, ami tehát '97 óta benne van a nyugdíjrendszerben.
Ami a lényeget érinti, az az előrehozott nyugdíjazási struktúrának a jelentősége a mi nyugdíjrendszerünkben. Államtitkár úr az előbb azt mondta, hogy ezt annak idején, '97-ben átmeneti megoldásként kezdtük el alkalmazni, különös tekintettel a nőkre, akiknek a nyugdíjkorhatárát 55 évről 62-re megemelni egy nagyon súlyos, nehéz lépéssorozat volt, és ennek érdekében kialakítottunk ilyen rugalmas szabályokat, hogy ezek elviselhetőbbek legyenek. Most némiképpen vitatkoznom kell ezzel az érveléssel, hogy ezek átmeneti szabályoknak voltak elképzelve; az én részemről biztos nem.
Én ennek a nyugdíjrendszernek az egyik legnagyobb értékének azt tekintem, hogy van választási lehetősége az egyénnek, hogy pontosan mikor megy nyugdíjba, hogy a 62 éves korhatár, amit kitűztünk, az nem merev korhatár, hanem van lehetőség korábban is, kinek-kinek a saját életútját mérlegelve úgy dönteni, hogy kérem a nyugdíjazásomat. Magyarul: a mi nyugdíjrendszerünkben nem egy korhatár van, hanem kettő, egy célul kitűzött 62 éves korhatár és egy előrehozott korhatár, ami az idők során némiképpen változott és emelkedett. Ez az emelkedés is el volt tervezve már '97-ben, és más volt nőkre meg férfiakra. A nőknél, ahol 55 évről indultunk, 57-re vittük föl az első etapban az előrehozott nyugdíjazás lehetőségét azzal, hogy tehát egy ötéves mérlegelési periódus van, hogy mikor is választom a nyugdíjba vonulást. Férfiaknál, ahol 60 év volt eleve a korhatár, ott kétéves volt ez a rugalmas mérlegelési lehetőség.
Az a mai szemmel némiképpen idétlen helyzet, hogy a férfiaknál négy évre vonatkozóan visszalépés történik 59 évre, azért alakult ki, mert feladatunk volt az esélyegyenlőség jegyében a nőkre vonatkozó és férfiakra vonatkozó szabályozást összehozni.
(11.00)
Ezért került be végül is a törvénybe - mondom, tíz éve -, hogy 2009-től négy éven keresztül az 59 éves korhatár a választható előrehozott nyugdíjazás alsó korhatára.
Államtitkár úr az előbb azt mondta, hogy gondolkodnak egyedi elbírálási lehetőségen. Ezt nem tudom pontosan értelmezni. Elhangzott, hogy visszavonhatatlan döntéseket nyilván nem hoztak az emberek, hiszen ezek a lépések előttünk vannak. De bizony hoztak, és tudom, hogy államtitkár úr is gondolt ilyen típusú visszavonhatatlan lépésekre, ezért került bele a törvénymódosítás 16. §-ába a prémiumévek programról szóló törvény módosítása, hiszen való igaz - ezt idézte fel Bernáth Ildikó is a bevezetőben -, emberek dönthettek úgy, hogy határozott idejűre módosítják a munkaszerződésüket, számítva arra, hogy pontosan mikor tudnak majd előrehozott nyugdíjba menni. Az az egyetlen probléma ezzel, hogy a prémiumévek program kizárólag a közszférában dolgozókra vonatkozik, de nem vonatkozik a magánszférában dolgozókra. Majd tisztázzuk, hogy lehet-e alkalmazni például a MÁV-évek program keretében határozott munkaidőre váltó egyének életében ezt a szabályozást, mert különben tényleg lehetnek, nem tudom, hányan, akiknek emiatt előáll az életükben az, hogy egy évre gyakorlatilag munka nélkül maradnak, és éppen nyugdíj előtt.
Ennél is fontosabbnak tartom azonban a malus újragondolásának a kérdését, és teszem ezt azért, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos, biztosításmatematikai szempontok figyelembevételével logikusan és igazságosan kialakított malusrendszer volt az, ahol a malus mértékét az előírtból hiányzó szolgálati idők vonatkozásában állapította meg a törvény. Tehát nem csak és kizárólag a 62. életév betöltése vagy nem betöltése játszott szerepet a tekintetben, hogy mennyivel is bünteti ez a nyugdíjrendszer a hamarabb kért nyugdíjazást, hanem annak a függvénye volt, hogy mennyi időt töltött valaki munkában, munkaviszonyban járulékfizetéssel. Annak idején, amikor ezeket a szabályokat kialakítottuk, elsősorban arra voltunk tekintettel, hogy ha valaki 40 éven keresztül befizeti ebbe az alapba a járulékot, a törvény által előírt mennyiséget, akkor utána mehessen el úgy nyugdíjba, hogy abból a kiszámítható nyugdíjból nem vonnak le neki.
Az előttünk lévő módosításnak, túl azon, hogy igazságossági szempontokból nem értek vele egyet, és túl azon, hogy elsősorban pénzügyi megfontolásai vannak, van még egy olyan vonatkozása is, amivel liberálisként vitatkozom. Ez pedig az, hogy a büntetés eszközével akarja befolyásolni az embereket a döntésükben. Liberálisként arra tenném a voksomat, hogy az ösztönzés eszközeit használjuk, valamint kitartanék a választás szabadsága, a választás lehetősége mellett.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem közöttünk egyetértés van abban, hogy a korcentrumot kell felfelé tolni mindenképpen. Ez a korcentrum a saját jogon szerzett öregségi nyugdíj esetén 58 év, messze alatta van annak a korhatárnak, amit célul kitűztünk. Rettentő fontosak azok a demográfiai adatok, amelyek miatt én például már most kinyitnám a célul kitűzött korhatár emelésének a kérdését. Előttem már valaki utalt arra, hogy az elmúlt 10 év alatt három évet emelkedett a születéskor várható átlagos élettartam. Ha ez így van, akkor idejekorán el kell kezdeni a célul kitűzött korhatár megemelését, hogy ez a korhatáremelés lehessen egy meglehetősen lassú folyamat, hogy ha 10 év alatt emelkedik ez a paraméter, ez a mutató, mondjuk, 3 évet, akkor tarthasson legalább 10 évig vagy még tovább, amíg egy hároméves korhatáremelést meg tudunk valósítani, mondjuk, 62 évről 65 évre.
A nyugdíjrendszer szempontjából és biztosításmatematikai megfontolásból - amivel sokan érvelnek - valójában nem is csak a születéskor várható élettartam a fontos, hanem azt is vizsgálni kell, hogy amikor 60 éves valaki, akkor mennyi még a várható átlagos életkilátása, hiszen a nyugdíj egy olyan ígérvény, amit élethosszig tartóan kell biztosítani számára. S ha ezeket az adatokat is megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a férfiaknál a várható élettartam 16 év, a nőknél közelíti a 21-et, de ami a férfiakat illeti, különösen figyelemre méltó, hogy a várható élettartam egyik évről a másikra jelentősen nem növekszik. Századokban mérhető az a javulás, amit ezeknél a mutatóknál évről évre meg lehet figyelni, és a nőknél is csak tizedekben. Következésképp az az érvelés, hogy nekünk azért kellene levonni a 40 év szolgálati idővel rendelkező biztosítottak nyugdíjából, mert ők tovább fogják élvezni a nyugdíjaséveiket, meglehetősen hamis. Ezek a számok nagyon nincsenek arányban egymással.
Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm számomra, hogy a nagyobb kormánypárttal, a szocialista képviselőkkel egyetértésben tudjuk majd azokat a módosító indítványokat megfogalmazni, amelyeket ez idő tájt készítünk annak érdekében, hogy az előrehozott nyugdíjazási konstrukció lényege megőrizhető legyen. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében abban a reményben tudnám támogatni a törvénymódosítás elfogadását, hogyha ezek a konszenzussal készített módosító indítványok befogadásra kerülnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
