BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos alkotmánybírósági határozat megítélésünk szerint ürügyet szolgáltatott a kormánynak arra, hogy a tavaly elfogadott nyugdíjszámításról, nyugdíj-megállapításról szóló törvénymódosítást ismételten behozza a parlament elé, lévén hogy nem hajlandó a kormány tudomásul venni és elfogadni azokat a módosításokat, amelyeket tavaly a parlament, igaz, egy szavazattal, de mégiscsak elfogadott.
Az özvegyi nyugdíjak megállapításával kapcsolatos javaslattal természetesen egyetértünk; történt egy alkotmánysértés, azt korrigálni kell, az érdekelteket, érintetteket pedig erről tájékoztatni kell.
Arra a kérdésre, hogy vajon hányan lehetnek azok az emberek, akiket ez a törvénymódosítás érinteni fog, eltérő adatokat kaptunk. Volt olyan bizottság, ahol 18 ezer főt említettek, a mi bizottságunkban elhangzottak szerint 14 600 azoknak a száma, akiket ez a változás érinteni fog. Egy biztos, hogy nem lesz könnyű helyzetben az a szervezet, amelynek ezt a törvényjavaslatot, illetve az elfogadott törvényt majd végre kell hajtania, mert fel kell kutatnia, ha még megvannak azok az adatok, amelyek az elutasításokra vonatkoznak, hiszen ezeket az adatokat csak úgy tudták nekünk megmondani, hogy az elutasított határozatok számából lehet megsaccolni, hogy körülbelül húszezer embert érinthet ez a változás.
Én mindenesetre azt javasolnám az államtitkár úrnak, illetve a Miniszterelnöki Hivatalnak, hogy a kormány kommunikációjára félretett milliárdokból szánjanak már arra némi pénzt, hogy a médiumok segítségével felhívják az emberek figyelmét erre a lehetőségre. Ne azért ne kapja meg valaki a jogos járandóságát, mert nem tud róla!
(10.20)
Ami pedig a nyugdíjtörvény ismételt módosítását illeti: azt a leghatározottabban elutasítjuk. Nem fogadjuk azt el, és egyáltalán nem támogatjuk, hogy a mind a férfiak, mind a nők rosszabbul járjanak a törvényjavaslat elfogadását illetően. Mondjuk, az esélyegyenlőség évében legalább erre gondot fordított a minisztérium, hogy mind a két nem rosszul járjon, ne csak az egyik.
Ami a nők nyugdíjba vonulását illeti: az 58. életévükben járó nőket vajon miért kívánja a kormány sújtani azzal, hogy hipp-hopp, két évvel emelik meg az előrehozott nyugdíjba vonulás életkorhoz kötött feltételét? A férfiaknál is változtatják a szabályt, hiszen előbbre hozzák azt az időpontot, amelyről ez idáig tudtak. Ha jogbiztonságról és kiszámíthatóságról beszélnek a kormány miniszterei, a miniszterelnök, akkor talán jó lenne, ha figyelembe vennék, hogy azok az emberek, akiknek határozott idejű munkaviszonyuk van, és esetleg úgy döntöttek, hogy belemennek a határozatlan munkaidejű szerződésük határozott időre történő átalakításába, és figyelembe vette e döntésnél a saját életkorát, illetve az előrehozott nyugdíjba menetel feltételeit, akkor azok az emberek vajon hogyan járnak? Ez méltatlan és elfogadhatatlan mindazok számára, akik a tavalyi módosítást követően és annak ismeretében próbálták meg a nyugdíjba vonulásukat megtervezni, illetve a jövőjüket ahhoz igazítani.
De természetesen nemcsak ezzel sújtják azokat, akik 62 évnél korábban kívánnak elmenni nyugdíjba, hanem sújtják azzal is, hogy a nyugdíj kiszámításának az alapja jóval kevesebb lesz, mind ez idáig volt, mert a nyugdíjjárulékot is levonják a keresetből, ez 8, esetenként 9 százalékkal is kevesebb lehet, és a nőket ebben az esetben különösen sújtja ez az új szabályozás.
Ezért nem támogattuk a törvényjavaslatot. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
