DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL
DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy az eddigi felszólalások során ezt a javaslatot pró-kontra, sőt rekontra-szubkontra alapon is eléggé elemeztük.
Felvetődött azonban - megint zavaró körülményként -, hogy mi a napirend: ennek a 4094-es jelzésű javaslatnak a megtárgyalása-e, vagy bejövünk a terembe, és akkor elkezdjük mondani, hogy jön a postás, hozza a nyugdíjat, és visszatekintünk a múltra. Engem ez most jobban érint, mert így jobban tudok a nyugdíjas-társadalomhoz is szólni, azokhoz, akik már nyugdíjasok, mert róluk itt most, ez logikus, nem esett és nem eshet szó, de ez feljogosít engem a következőkre.
Szociális jólétet ígértek 2002-ben. 2006-ban, amiről itt szó volt, Gyurcsány Ferenc azt mondta az Idősügyi Tanácsban, hogy az 50 év körüli munkával nem rendelkezőket nyugdíjba kell segíteni és a többi, és nem indoklom tovább. A választás után változott meg az, hogy nem munkába segítjük, hanem kényszeríteni akarjuk őket, de ez megint egy más téma.
A következő: nem tudja ez a kormányzat, ez a párt eldönteni, hogy 2002 óta hogyan kezeli az ország, hogy maradjak a főcímemnél, a gondolatomnál: a szociális biztonság kérdését. Volt itt vita. Az a bizonyos törvény, amelyikről szó van, hogy évenként bizonyos korosztályok ügyét rendezi ’98. december 31-ig, az minden évjáratra kiterjedően, ha összeadom, összesen körülbelül 800 ezer. De nem az idei, a 700 ezer, erről ne tessenek téves adatokat közölni!
De nem is ez a leglényegesebb, hanem az, hogy ebben sincs benne a szociális biztonság, tisztelt kormányoldal. A ’98. december 31-e előtti korrekciós nyugdíjban részesülő nyugdíjasok tekintélyes része már 100 ezer forint fölött van. Tehát ez nem szociális, de jár nekik, mert kevesebbet kaptak akkor, vagy minimum 80 ezer forint fölött van.
Tehát nem az a szociális tömeg, amiről itt majdnem vita volt, de én felkészültem, tanár úr, kérem, én tényként mindig a Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság adatait használom fel, hogy ne tévedjek (Felmutat egy iratot.), és engem számszaki tévedésen még nem csíptek fülön. Ebben benne van, hogy átlagnyugdíj alatti a nyugdíjasok 67 százaléka. Ebből 60 ezer - csak kerek számokat mondok, mert különben zavaros - az 50 ezer forint alatt lévő, és 1 millió 250 ezer a 60 ezer forint alatt lévő.
Felteszem a kérdést: mit tesz a kormány a szociális biztonság érdekében ötödik vagy hatodik éve? Ugyanis az nem a szociális biztonság témaköre, hogy még a Horn-kormány időszaka alatt lerobbantott nyugdíjasoknak ’99-ben részben ugyan sikerült szociális nyugdíjemelést adni, de azóta ez nincs.
Tehát gyakorlatilag nyugdíjemelésben sem részesülnek ezek a társadalmilag leszakadt tömegek.
Nem véletlenül mondom és hangsúlyozom, hogy a nyugdíjas-társadalmon belül nem a szegénységi küszöbbel kell nekünk foglalkozni, hanem a megélhetési küszöbbel, hiszen ez a másfél millió ember megélhetési gondokkal küzd, nem tud tartalékolni.
Ha, ne adj’ isten, jó lett volna a gazdasági helyzet, és 2007-re vagy 2008-ra már tényleg belépünk és eurónk lesz, mit váltanának be ezek a nyugdíjasok, tisztelettel kérdezem. A létminimum határán küszködnek, nyomorognak.
Elindult egy tragédia. Pusztaottlakán a nyugdíjas nem tudta eltemetni a feleségét. A polgármester meg a polgármesteri hivatalnokok ásták meg a sírt, vitték ki a halottat a halottasházból a temetőbe, de a költségeket már nem tudják kifizetni, a polgármesteri hivatalnak egy fillérje nincs, mert arról más irányban gondoskodott a kormány, hogy ne legyen. Ezekről kell beszélni! Ezek a tényleges nyugdíjasok.
De hogyha a leendő nyugdíjasokat nézzük, szabad azt megcsinálni, hogy ha egyszer egy nyugdíjtörvény rendelkezést tartalmaz, és a parlament törvényt hoz, azt rövid időn belül fejtetőre akarom állítani?
(13.00)
Most már tényleg nem tudni, hogy 30 milliárd vagy 120 milliárd miatt. Az indokolásban 120 milliárd van - ők tudják, az előterjesztők! Ott van: 120 milliárd forint. Tehát ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas-társadalom, a már nyugdíjasok és a leendő nyugdíjasok sötét jövő elé néznek.
Az Európa Tanács 2003-ban eljuttatta a kormányhoz a nyugdíjelképzelésekkel kapcsolatos hatalmas anyagot. Kettő gondolatot emelek ki ebből a több mint százoldalas anyagból. Azt mondta az Európa Tanács szakbizottsága, hogy azáltal, hogy valaki nyugdíjba megy, nem szabad bekövetkeznie az elszegényedésének, az élet- és létkörülményeinek nem szabad elnehezülni, nem szabad úgy megváltozni, hogy az a megélhetését embertelen szintre züllessze vagy süllyessze le.
A második gondolat, amit ebből kiragadok, az volt, hogy minden országnak, Magyarországnak is a foglalkoztatási rátával kell foglalkozni. Ha a foglalkoztatási rátával foglalkozott volna a kormány, akkor nem lett volna az a helyzet, hogy a Medgyessy-kormány óta 400 ezer munkanélkülit jegyeznek. Lehet, hogy a személyek változnak - én nem vagyok gazdasági szakember -, de a munkanélküliek létszáma ezt mutatja. (Csizmár Gábor: Nem is érdemes belebonyolódni!) Én megkérdeztem a miniszterelnök urat, hogy ha valós lett volna az a vállalás, hogy 400 ezer munkahelyet teremt, akkor mennyi lett volna a munkavállalók által befizetett járulék, mennyi lett volna a munkáltatók által fizetett járulék, és hol tartana a nyugdíjkassza. Hol tartana a nyugdíjkassza? Erre választ nem kaptam, pedig ez egy nagyon fontos kérdés lett volna, ha már itt a számokkal játszunk évek óta.
A másik, mert még damnum emergens is van, még okozott kár is van, nemcsak elmaradt haszon, mert ezeket a munkanélkülieket támogatni kellett különböző jellegű, elnevezésű adományokkal, juttatásokkal, nem részletezem. Tehát az elmaradt haszon és az okozott kár: egyszer tessenek már kiszámolni, mibe került ez az ország nyugdíjasainak a helyzetét illetően! Csak a nyugdíjasokról van szó.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt szóba került, hogy ha a postás megjelenik és kétszer csenget, akkor 2,4 százalék nyugdíjkorrekciót is hoz. Ez igaz, csakhogy januárban a nyugdíjemelés mértékének a korrekciójáról van szó, és nem a kormány bármiféle jóindulatú kegyéről, ez törvényen alapszik. S még valami: ezt a korrekciós összegű nyugdíjat kamat nélkül adják vissza a nyugdíjasoknak, ugyanis a nyugdíjasok január 1-jétől hiteleznek ennek a kormánynak évek óta. Egyszer kaptak kamatot a polgári kormány időszakában, amikor korrekcióval vissza kellett számolni a tíz hónapot. Hát a nyugdíjas hitelezzen a kormánynak? Milyen dolog az, hogy a pénzünket használják? Még akkor is, ha az egyes nyugdíjas számára lehet, hogy nem világmegváltó összeg, de bent marad a költségvetésben, és az már mindjárt 20-25 milliárd. Tessék, megint lehet számolni, aki ért a számokhoz! Ez azt jelenti, hogy a szociális biztonság Magyarországon a nyugdíjasok 3, de mindenképpen 2,5 milliós táborának nincs biztosítva.
Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
