DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, egy olyan nagyon fontos módosító javaslatról van szó, amely, talán szeretném az előttem szóló képviselő asszony megállapítását módosítani, illetve kiegészíteni, nem szakítható ki az eddigi folyamatokból, nem szakítható el a magyarországi gazdasági viszonyoktól, egészségi viszonyoktól és az ezekkel kapcsolatos szabályozásoktól, de főleg a nyugdíjtörvény kialakításával kapcsolatos egyéb eddigi történésektől. Tehát én egy kicsit rendszerbe igyekszem fogni a kérdést, problémáival és természetesen gondjaival is.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitájában a következőket kívánom ismertetni a 2008. évi költségvetés tervezetének összefüggésében is. Tehát egy kicsit kilépek abból, hogy csak az eddig elhangzott módosító javaslatokkal összefüggő megállapításokat ismételjem vagy citáljam, jóllehet, természetesen ismételjük ezeket, nem is lehet másképpen tennünk. A törvényt egyébként az Országgyűlés 2006. XI. hó 27-ei ülésén fogadta el, és 2006. évi CVI. törvényként 2006. december 7-én került kihirdetésre a Magyar Közlönyben. Az akkor beterjesztett három csomagból, emlékezzünk rá, egyet, a Ratkó-nyugdíjasokat különösen érintő előrehozott nyugdíjakra vonatkozó csökkentéseket nem fogadtuk el.
(10.40)
Ebbe természetesen nem nyugodtak bele, és jelen módosítás beterjesztését ez is indokolja, kiegészítve az Alkotmánybíróság 37/2007. (VI. 12.) határozatában az özvegyi nyugdíj 15 éves feléledési idejének 10 évre csökkentését érintő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapításával. Ismételten mondhatnánk, de én ezt most nem kívánom részletezni.
A módosítások értelmében, ami viszont most kerül tárgyalásra, 2007-től egységessé vált a járulékfizetés, és a nyugdíjas biztosított is fizet 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, amely 2007 márciusától már hatályba lépett. Aki nyugdíjasként egy évig fizeti minden 365 nap után, annak az átlagos járulékalap 0,4 százalékával kell megemelni a nyugellátását. Tudjuk nagyon jól, hogy ez töredékszázalékos változtatás, általában nagyon kevéssé befolyásolja a mindennapi fenntartható egészségüket és fenntartható életminőségüket.
Azt hiszem, érdemes idéznünk is egypár mondatot a módosítás részletes indoklásából, jóllehet, mondom, már elhangzott pár megállapításban. Nagyon jól látszik és egyértelmű, hogy 2008. január 1-jétől a nyugdíjszámításnál a tényleges nettó keresetet fogják figyelembe venni. Ez kiegészül azzal, hogy nem a valóban levont összeget kell figyelembe venni, mivel ezekről nincs visszamenőleg nyilvántartás. Nincs visszamenőleges nyilvántartás, hanem a kifizetés időpontjában hatályos mértékek alapján kell kiszámítani a levonandó járulékösszeget.
Különösen érintettek a férfiak, az előrehozott nyugdíjra jogosító alsó korhatár változtatását érintő kérdések, megállapítások. A férfiaknál az előrehozott nyugdíj alsó korhatára esetében a javaslat szerint a 2009-2012 közötti időszakra történik a korrigálás, és az előrehozott nyugdíj legalacsonyabb választható korhatárának módosítása 2009-2012 között a férfiak négy korosztályát is érinti. Ezt nem kívánom most részletezni.
Biztosításmatematikai számításokra is hivatkozik a módosítás előkészítője. Nagyon nagy kérdésünk, hogy ez a biztosításmatematikai számítás hogyan történt, mert ennek a részletei kevésbé ismertek.
A javasolt nyugdíjcsökkentési mértékek kiadásmegtakarító hatásáról már képviselőtársam is szólt, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a 120 milliárdot. Jóllehet, el lehet mondani, hogy ez tulajdonképpen nem csökkenti az ellátás minőségét, de hát végül is 120 milliárd forint megtakarításról van szó, valahonnan tehát ez hiányozni fog, illetve elveszik.
Másrészt a javasolt nyugdíjcsökkentési mértékek kiadásmegtakarító hatását bontja is a módosító törvényjavaslat; 2009-ben félévi kihatás jelentkezik, ami körülbelül félmilliárdot, 2010-ben közel 3 milliárdot, 2011-ben mintegy 7,5 milliárdot, 2012-ben pedig 14,5 milliárd forintot jelent. Ez van általában, és az egyénnél is természetesen megjelennek ezek a változások a korhatárnál, nyugdíjazással kapcsolatos százalékcsökkentésekben.
Az Alkotmánybíróság Ab-határozatához a mulasztásos kérdésben nem kívánok most részletesen hozzászólni, azonban hadd folytassam azt a gondolkodásmódot, amit megkezdtem a módosító javaslattal kapcsolatosan. Az a legnagyobb problémánk, hogy a kormány nyilvánvalóan ezt igazságosnak tartja, hatékonynak tartja, és a jövőre nézve hosszú távú hatékonysága mellé kapcsolja a stabilitást, a fenntarthatóságot és így tovább. Szüneteltetésnek is van helye ebben a módosításban: amennyiben a munkajövedelem meghaladja a tizenkétszeres minimálbér összegét, automatikusan szüneteltetik a nyugdíját. Szüneteltetésnek becézik ezt.
Túl ezeken az életminőségre és fenntartható egészségre önmagukban is depriváló módosításokon, a kormány felére csökkenti a közgyógyellátásban részesülők havi gyógyszerkeretét, így a háziorvos csak 6000 forintig írhat térítésmentes gyógyszert a rászorulóknak. A majd belépő Ratkó-nyugdíjasok mintegy 350 ezres rétege pedig 10-12 százalékkal kevesebb nyugdíjat fog kapni.
A 2008-ban belépő új nyugdíjasokat az új számítási módszer bevezetése miatti veszteségek diszkriminálják, és így bővítetten újratermelődnek az igazságtalanságok, az aránytalanságok és a hátrányok, a veszteség a 13. havi nyugdíjat emészti föl. Igaz, a törvénymódosítás magyarázása során odavetik a populista módon ismételgetett mondatot, hogy a cél az emberek munkában tartása minél hosszabban, ahogy ez dukál is, hiszen megérdemlik. Csak arról feledkeznek meg, hogy büntetik a nyugdíj melletti munkát végzőket; egyrészt a munkabér, másrészt a munkához jutás lehetősége rendkívüli módon beszűkül, csaknem lehetetlen bizonyos életkor felett, és ezek mindinkább előretevődnek az áthajlás életkori szakaszára, akár már 40-50 éves korra is a mindennapi életben.
Az egész törvénymódosító javaslatról sajnálatos módon elmondható, hogy nem illeszthető be egy átfogó, előkészített és igazságosabb nyugdíjreformba, amivel nem felel meg a reform kritériumainak, nemcsak ez a része, hanem az egész folyamat jellemzése során. Nem kapcsolódik egy gazdasági, egészségügyi és szociálpolitikai programhoz kellő harmóniával, illetve szükséges harmóniával. Nem biztosít, mert nem is vizsgálja, egy életminőségi felemelkedést, még csak szinten tartást sem, nem is szólva a nemzeti integritást segítő szocializálás és az úgynevezett transzferálás lebontásáról. A bizalom és támasz, a jövőre irányulás, az igények beszűkítése és a szükségletek veszélyeztetése, a magányosodás, a kirekesztődés és az izolálódás megannyi emberi problémája, konfliktusa várható. Minderre nincs tekintettel ez a módosítás sem és a 2008-as költségvetés sem természetesen. A gazdaság negatív spirálja magával rántja az erkölcsi stabilitást, az emberi méltóságot, az önbecsülést és a közmegbecsülést egyaránt. Mindezt a társadalom és a nemzet erejének vesztése követi, az úgynevezett humántőke-újraképzés romlása és a népességgyarapodás további hanyatlása követheti.
Ki állítja meg ezt a folyamatot, amely kényszerpályára hajt? Az idősödő és idős ember számára a legnagyobb veszélyt jelenti: függőséget, kiszolgáltatottságot, szegényedést, nem utolsósorban az alattvalóvá válás felerősödését. A testi-lelki, társas, társadalmi és spirituális ember lebontásának történelmi tanúiként ezt a költségvetést toldozó-foldozó erőlködések gyűjteményének is tekinthetjük, különösen ami a nyugdíjaslét, az időslét súlyos veszélyeztetése.
Mit mondott a miniszterelnök? A 2007. szeptember 8-ai Népszabadságból idézem: “Az egészségügyről már beszéltünk, de a nyugdíjrendszerről nem. Elsumákolhatnánk, e ciklusban még működne. De látszik, hogy húsz év múlva összeomlik, ha most nem kezdünk hozzá az átalakításokhoz. Hozzákezdünk - a vitához mindenképpen, nem az átalakításhoz, a vitához mindenképpen. És nincs közvetlen költségvetési kényszer. E tekintetben túl vagyunk a nehezén. Lehet okosan beszélni, mert nem kényszerpályákon kell terelgetnünk magunkat. Nem a nemzethalál, az államcsőd a tét, hanem a jobb élet.” Ehhez képest a nyugdíjasok és idősek életét a 2006. évi CVI. törvény és módosításai, valamint a 2008-as költségvetés irányai egyáltalán nem biztosítják. Nagy mondásokkal bővített nagy számok rendszertelen és kaotikus képét láthatjuk.
Mindezek alapján természetesen azt is föl kell vetnünk, hogy vajon az áttekinthetőség szempontjából, tehát abból a szempontból, hogy ez a módosítás hogyan kerül a mindennapi emberek felé kommunikálásra, mit értenek belőle, hogy illeszkednek az eddig meghozott és már működő változtatások ahhoz, ami vár rájuk, ez egyáltalán nincs rendszerbe foglalva, és miután nincs rendszerbe foglalva, nincs tiszta, világos, átlátható jövőkép, ezért meghatározóan veszélyeztető ez a módja ennek a módosításnak a megvalósítása révén.
Képviselőtársaimnak érezniük is kell, de azt hiszem, a tapasztalatból is pontosan tudják, hogy azok a megrövidítések, amelyek következnek, nem légből kapottak. Ha összevetjük az élelmiszerárak emelkedésével az inflációt, még akkor is, ha kozmetikázható a jövő esztendőre - mert a mostani már fönt van, a 7,8 százalék -, a nyugdíjas fogyasztói kosárban, tudjuk nagyon jól, hogy aránytalanul oszlanak meg az energiaárak, a rezsiköltségek óriási ugrással, 30-40-50 százalék körül mozognak.
(10.50)
Ez még mind kevés ahhoz, hogy értelmezhetővé váljanak ezek a változtatások, hiszen nem a fogyasztói kosárról van csupán szó, hanem az évek óta általunk forszírozott, hangoztatott problémáról, hogy a fogyasztói kosárba is már az kerül csak be, amit megvesznek az emberek. De ha nincs pénzük, és nincs módjuk, akkor annak nem kerül be a számítása és mérése a fogyasztói kosárba. Tehát mindenképpen azt kell kidolgoznunk, hogy mi az, ami a megélhetési kosár. A megélhetési kosár is óriási különbséget mutat persze, de a megélhetési kosár nélkül nem lehet tervezni. Nem lehet a mélyszegénységből, nem lehet a létminimumból fölfelé valamiképpen egy pozitív spirál első lépéseit megtenni, akár a költségvetést nézem, akár a módosító törvényjavaslatainkat. És mindezek értelmében nagyon kérem képviselőtársaimat is, hogy fontoljuk ezt meg, módosító javaslatainkban természetesen erre sor fog kerülni.
A magam részéről és a magunk részéről azt mondjuk, hogy minden fölgyorsítottan, elhamarkodottan, kellő előkészítés nélkül történt-történik most is egy nagyon fontos cél érdekében, hogy azt a bizonyos hiányt, amit ismerünk, a gazdaság mélyrepülését, illetőleg ugyancsak valamiképpen megpróbáljuk begipszelni, befedni, és nem a mélységét, a valóságát föltárva illesszük hozzá a megfelelő idő ráfordításával szakmailag is azt, amire szükségünk van. Hiszen amire utaltunk, hogy tudniillik az a bizonyos paradigmatikus rendezés, a paradigmatikus és parametrikus rendezése a nyugdíjaknak; a kormánymegállapodás, a kormánykoalíció megállapodása alapján, ami nyáron történt, majd 2015-2020 közé várhat valami konszolidálást. És aztán még mindig lesz hiány sajnos, a nyugdíjalapban, ezért majd 2020-30 között térnek vissza arra, hogy ezt valamiképpen módosítsák, kiegészítsék újabb tanulmányok révén. Ötven év áll előttünk, addigra pedig minden tizedik magyar állampolgár már hatvan éven felül lesz.
Úgyhogy nekem az a kérésem, fontoljuk meg, a módosításokat nagyon komolyan vegyük, és semmiképpen ne engedjünk annak a látszólag nagyon hangzatos megállapításnak, hogy az élet, az idősek, a nyugdíjasok életminősége és egészsége most már 2008-tól szépen, egyenletesen, konszolidáltan fog történni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
