DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Rendhagyó módon hadd kezdjem azzal, hogy mi az, amiről nem szól ez a törvényjavaslat, amelynek a vitáját most kezdjük meg. Nem szól azokról a nyugdíjrendszert alapjaiban érintő kérdésekről, amelyekről a miniszterelnök úr által létrehozott nyugdíj-politikai kerekasztal jelenleg is javában dolgozik. Munkájuk eredménye, egy úgynevezett paradigmatikus reform későbbre várható, amelynek beterjesztését még széles körű társadalmi vitának is meg kell előznie.
De mi, magyarok nem vagyunk egyedül ezzel a tennivalóval, hiszen Európa szinte valamennyi országa dolgozik a nyugdíjreformon, s az ok, ami miatt erre sort kell keríteni, valamennyiünknél ugyanaz: elöregedő társadalmunknak csökkenő járulékfizetés mellett is stabil, megnyugtató és megbízható nyugdíjrendszerre van szüksége, olyanra, amely kiszámítható, és amely korrekt megélhetést biztosít nemcsak a jelen, de a közeli, sőt a távoli jövő nyugdíjasai számára is.
Azonban büszkeségre is van okunk. Mi már 1997-ben megkezdtük a nyugdíjrendszer reformját, ez a mai napig is tart, hiszen számos előírása még nem is lépett hatályba. Az azóta eltelt tíz év azonban rámutatott arra, hogy néhány ponton korrigálni kell az előírásokat; már csak azért is, mert ezek nem nélkülözhetők a majdani szabályozást tekintve.
Aztán miről nem szól még ez a javaslat? Biztosan kijelenthető, hogy a már nyugdíjban lévő időseket ez a javaslat nem érinti, számukra nem hoz változást, illetve néhány özvegy honfitársunkat kedvezően érint.
Kedves Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nem újabb reform, egyszerűen csak a szükséges és a lehetséges korrekciókat jelenti a jelenlegi rendszer logikáján belül. Melyek a szükséges korrekciók, és miért született egyáltalán ez a módosító javaslat? Azért, mert az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy idén december 31-ig szüntessen meg egy jogsértést, a jogsértést pedig a törvényalkotók követték el 1993-ban. Akkor módosították úgy a társadalombiztosításról szóló törvényt, hogy az özvegyi nyugdíj feléledésének idejét 15 évről 10 évre csökkentették. Mit is jelent ez a feléledés? Azt, hogy ha az özvegyi nyugdíj megszűnését követő 15, illetve később 10 éven belül a megállapításra vonatkozó feltételek ismételten fennállnak, újra meg lehet állapítani az özvegyi nyugdíjat.
(10.30)
Egy példával hadd illusztráljam. Egy 49 éves nő elveszíti a férjét, egy gyermeket nevel, dolgozik. Az özvegyi nyugdíj ezért ideiglenesen jár, de egy év elteltével megszűnik. Ha ez az özvegy 10 éven belül, 58 éves korában nyugdíjba vonul, férjhez nem ment, tehát az özvegyi nyugdíj továbbfolyósítására jogosult, akkor feléled ez a jogosultsága, és a továbbiakban özvegyi nyugdíjat élvezhet. És miben történt a jogsértés annak idején? Hogy amikor 15 évről 10 évre csökkent ez a határidő, a törvény nem tartalmazott rendelkezést azokra vonatkozóan, akik még annak a 15 éves feléledési időnek voltak a várományosai. Ezért azok számára, akiknél a házastársuk halála időpontjában a 15 éves feléledési idő volt hatályban, de annak 10 évre csökkentése miatt feléledési igényüket akkor nem tudták érvényesíteni, ezzel a módosítással most megnyílik erre a lehetőség, feltéve persze, hogy a feltételek fennállnak.
Ezek az özvegy honfitársaink, nők és férfiak, özvegyi nyugdíj iránti igényüket elő kell hogy terjesszék a nyugdíjbiztosítóhoz, mert róluk nem lehet pontos adatokat tudni. Remélem, hogy valamennyien tudunk segíteni abban, hogy mindenhová eljusson ez az információ. A mostani javaslat 2008. január 1-jétől teszi lehetővé az özvegyek számára, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek. Úgy vélem, hogy ez a módosítás nemcsak szükséges, hanem örvendetes is egyben.
Mint ahogyan azt a módosítást is támogatjuk, amely a résznyugdíjra és a nyugdíjminimum megtartására vonatkozik. Ugyanis az 1997. évi szabályozás szerint 2009-től ez a két jogintézmény megszűnne. Az úgynevezett résznyugdíjra azok jogosultak, akik 15 évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek, de nem érik el az úgynevezett rendes nyugdíjhoz szükséges 20 évet, de mégis nagyon sok ledolgozott és járulékkal fizetett évük van, számukra is szükséges egyfajta megélhetést biztosítani. A nyugdíjminimum intézménye pedig nemcsak azt a célt szolgálja, hogy ezt a minimális szintet elérjék mindazok, akiknek egyébként a számítások szerint talán még alacsonyabb is lenne az ellátása, hanem azért is, mert ma minden szociális ellátás a nyugdíjminimumhoz igazodik. Hát bizony előbb-utóbb szükség lesz arra, hogy nyugdíjminimum helyett szociális minimumról beszéljünk majd.
Mindez a két szabály szorosan összefügg majd azzal, hogy milyen lesz a hosszú távra tervezett és szóló nyugdíjmodell, ezért annak eldöntéséig - amint hallottuk, körülbelül jövő nyáron kerül elénk, hogy megvitathassuk - a kormány és a szocialista frakció ennek a két jogintézménynek a fenntartását feltétlenül javasolja. Bár tudnunk kell, hogy ennek a kihatása a közeli években nem jelentős, mert az új öregségi nyugdíjasoknak mindössze 1-2 százalékát érinti. Figyelembe véve azonban, hogy egyre töredezettebbek az életpályák, és egyre többeknek nem lesz majd megfelelő hosszúságú szolgálati ideje, ennek a rendelkezésnek a megtartása létkérdés, kifejezetten kívánatos. Merthogy az időskori szociális biztonságot erősítenünk kell.
A javaslat egyik kritikus pontja, hogy a 2009-2013 közötti időszakra korrigálja a férfiak előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságának alsó korhatárát, ezt a bizonyos 59. évet, és megtartja a jelenlegi és a hatályos törvény szerint majd 2013-tól ismételten alkalmazandó 60. életévet. Hát legyünk őszinték, valóban tényleg nem logikus, hogy az évek sorában van négy olyan év, amelyben eltér a jogszabály attól a gyakorlattól, hogy a férfiak 60 éves korukban mennek előrehozott nyugdíjba. Jelen módosításnak egyértelműen költségmegtakarító hatásai vannak, és ez a tény a javaslat indokolásában is szerepel, amely bizony 120 milliárd forint ki nem fizetését jelentené. Azonban az sem elhanyagolható szempont, hogy az érintettek 1997 óta úgy számolnak, úgy terveznek, hogy rájuk ez az 59 éves korhatár vonatkozik. Ebben a kérdésben bizony további egyeztetésekre van szükség.
A törvénymódosítás másik kritikus pontja az előrehozott nyugdíjazáshoz kapcsolódó nyugdíjcsökkentési mértékszabály rendelkezései. A kormány ennek korrekcióját szükségesnek tartja. Ez az, amit a köznyelv egyszerűen csak bonus-malus rendszernek nevez. Mi a bonus? A bonus a nyugdíjkorhatár felett nyugdíjba vonulók esetében számolt és a nyugdíjat növelő érték, ami egyébként 0,5 százalék marad változatlanul. A benyújtott javaslat szerint azonban változik a malus, azaz a csökkentési szabály, ami a korhatár előtti nyugdíjba vonulásnál alkalmazandó. A csökkenés mértékét a javaslat szerint alapvetően az életkor határozza majd meg. Hogy pontosan ez mit is jelent? 2009-től a javaslat alapján a 61-62 év közötti időszakra, életévre, havi 0,3 százalékos mértékű, 61 év alatti időszakra havi 0,4 százalékos mértékű lenne a csökkentés. Tehát ez az életkort veszi figyelembe, bár a javaslat tartalmaz egy kedvezményt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők számára, mert ezt a csökkentést számukra megfelezi.
Hozzá kell tenni, hogy a 2009 előtt keletkezett, előrehozott nyugdíj iránti jogokat nem csorbítja ez a módosítás, tudniillik igénybe veheti a biztosított később is ezt a lehetőséget, ha 2009 előtt megszerzi az előrehozott nyugdíjra a jogosultságot, bár nem vette igénybe. Úgy véljük, hogy a malusszabályozásban is van még mit finomítani, mert meglátásunk szerint nem elsősorban az életkor, hanem a ledolgozott évek száma kell legyen a mérvadó. Nem szeretnénk, nem kívánjuk, hogy a ledolgozott 40-41 év után bármilyen hátrány érje a nyugdíjba vonulót. Ebben a kérdésben is vannak tehát még alakítanivalók.
A javaslat, amely önök előtt fekszik, sok kisebb módosítást is tartalmaz, ezek általában nem hoznak jelentős változásokat, bár vannak benne pozitív megfogalmazások, de jobbára pontosító és korrigáló elemek. Főleg arra vonatkoznak, hogy a különböző jogszabályok közötti összhangot megteremthessék. Hangsúlyozom, hogy az említett nehézségek ellenére is a kormány és a szocialista frakció is elkötelezett az igazságos és fenntartható nyugdíjrendszer kialakításában, amely nemcsak rövid távon kell szolgálja a nyugdíjasok érdekeit, hanem hosszú távon is meg kell teremtse a biztonságos és fenntartható ellátást, amelyet egy élet munkája után nyújthat.
Összességében a szocialista frakció támogatja a benyújtott tervezetet, módosító indítványaival szolgálva annak korrekt végrehajthatóságát. Ebben a támogatásban kérem kedves képviselőtársaimat is, hogy legyenek partnerek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
