DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság október 30-án tárgyalta meg a beterjesztett törvényjavaslatot, és többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta. A bizottságban elsősorban kérdések fogalmazódtak meg az előterjesztő felé, mégpedig két fontos tárgykörben. Az egyik az előrehozott nyugdíjak megállapításának szabályai, a másik pedig az özvegyi nyugdíjak alkotmánybírósági döntést követő megállapítási szabályai és a feléledési időre vonatkozó szabályok, főleg abból az aspektusból, hogy ezeket hogyan tudják majd a jogosultak értelmezni, és megszerezni a döntés következtében a számukra fontos kiegészítő összegeket.
A bizottság többsége egyetért azzal, hogy az 1997-es nyugdíjtörvényben rögzített nyugdíjminimum és résznyugdíj intézménye ne szűnjön meg, hanem maradjon fenn a továbbiakban is. Vita volt a bizottságban azonban arról, hogy az ugyancsak 1997-ben meghozott nyugdíjtörvény esetében a férfiakra és nőkre vonatkozó előrehozott nyugdíjak megállapítási szabályai és a mostani szabályozási tervezetben az ezekhez kapcsolódó szigorítások és malusszabályok helyénvalók-e, megtartandók-e, a nőkre és férfiakra egyenlő érvénnyel meghozhatók-e.
A bizottság többsége elfogadja, hogy az a szabály, miszerint 2013-tól mindkét nemre nézve 60 év az előrehozott nyugdíjba vonulás első éve, amit a kérelmező megtehet, azt a szabályt a bizottságban többen vitatták, hogy azt a három évet - amelyre az államtitkár úr is utalt, de amely a bizottságban is felmerült -, hogy visszamenjünk a most 60 évről a férfiak esetében 59 évre, majd újra visszamenjünk 60 évre, hogy azt jogos-e egységesíteni, a bizottság többsége egyetértett azzal, hogy ez az álláspont jogos.
A csökkentés nélkül előrehozott nyugdíj intézményét azonban a bizottság többségi tagjai is a nők esetében egy kiegészítő szabállyal szeretnék a módosító indítványok során kiegészíteni, mert úgy találják, hogy a nőkre nézve a szigorítás egy indokolatlan szigorítást tartalmaz, különösen a hosszú szolgálati idejű jogosultak esetében.
Az özvegyi nyugdíj megállapításának szabályairól fontos most is és a bizottságban is elmondani, hogy az Alkotmánybíróság 14 évvel az 1993-ban meghozott nyugdíjszabályt követően hozta azt a döntését, hogy alkotmányellenes volt, mert nem biztosított kellő felkészülési időt arra az esetre, amikor a megözvegyült házastárs esetében az özvegy jogosultságai 15 évről hirtelen 10 évre csökkentek. Vagyis nem egy általános elvet hozott az Alkotmánybíróság, hogy mindenkire nézve kötelező a 15 éves feléledési idő, hanem csak azok esetében érvényes ez, akiknek a házastársa 1993. március 1-je előtt hunyt el. Az ő esetükben azonban ez a szabály érvényesíthető, és éppen ezért nagyon fontos, és a bizottság többsége és kisebbsége is felhívta a nyugdíjfolyósító szervek figyelmét, hogy ennek a megállapításnak a szabályait, a kérvényezés szabályait és a jogosultak kedvezményeit időben és mindenki számára érthetően és egyértelműen közölje a jogosultakkal, részben a csalódások elkerülése végett, részben pedig azért, hogy minden jogosult megkaphassa az alkotmánybírósági döntés értelmében az özvegyi nyugdíját.
A bizottság többsége tehát 10 igen, 9 nem szavazattal az általános vitára való elfogadását ajánlja a parlamentnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
