KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Óhatatlanul belekeveredik az ember abba a helyzetbe, hogy ha később kerül sorra, akkor nagyon sok mindent elmondanak abból az előterjesztésből, amely most a Ház előtt van, és így vagy ismétlésbe bocsátkozik az ember, vagy valahogy egy kicsit átfogalmazza a mondandóját, esetleg elhagy belőle, és bizonyos részeket hangsúlyoz. Én ez utóbbit választom, tekintettel arra, hogy a vezérszónokok alaposan elemezték az előterjesztést.
Igazából ahhoz a kérdéskörhöz kapcsolódnék, amelyet most elég hosszan taglalt Csáky képviselőtársam, illetve Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony is. Mégis azért ragadnék le itt egy kicsit, mert szeretném, ha pontosan értenék elsősorban a tévénézők, de nem árt ez a parlamenti képviselőknek sem, hogy kire vonatkozik az a bizonyos alkotmánybírósági határozat. Tekintettel arra, hogy a határozat már régebben megjelent, nagyon sok megkeresés érkezik hozzám is mint a parlament illetékes bizottsága elnökéhez és természetesen a választókörzetemből is, és gondolom, képviselőtársaimhoz is.
(11.40)
Szeretném először is tisztázni azt, hogy ez az alkotmánybírósági határozat kikre vonatkozik. Azokra vonatkozik, akik valamikor házasságban éltek. Nem vonatkozik viszont azokra, akik időközben a státusukat megváltoztatták, tehát közben megházasodtak, még akkor sem, hogyha nem lettek volna házasok, egyébként jogosultak lennének ennek az alkotmánybírósági határozatnak a végrehajtása kapcsán különböző járandóság igénybevételére, és különösen nem vonatkozik azokra, akik soha az életben nem házasodtak meg. Lehet, hogy megmosolyogják, képviselőtársaim, de még ilyen megkeresések is érkeznek sajnos, hozzánk.
Tehát ha pontosítjuk ezt az alkotmánybírósági határozatot, hogy miről is szól, ilyen szép magyar kifejezéssel úgy fogalmaztak, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg, mert az özvegyi nyugdíj 15 éves feléledési idejének 10 évre csökkentése során - egyébként Vidor Györgyi pontosítása nagyon helytálló volt, mert itt egy ’93-as dátumról van szó - a jogalkotó nem biztosította a módosítást megelőzően elhunytak hozzátartozóinak teljes körében a 15 év feléledési időt. Az Alkotmánybíróság ezt a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelméből vezette le.
Az Alkotmánybíróság a törvény 53. §-át kifogásolta, amely a nyugdíjfolyósítás feléledési idejét tartalmazza; és ebben is igaza van Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszonynak, hogy amikor megtámadták és benyújtották az Alkotmánybírósághoz, azt a ’97-es törvény alapján tették meg. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha a halálozást követő 15 éven belül következnek be a jogosultsági feltételek, és korábban az érintett nem részesült özvegyi nyugdíjban. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy korábban nem részesült özvegyi nyugdíjban. Ennek az alkotmánybírósági döntéssel analóg rendezése a törvénynek egy másik paragrafusa, ez a 47. §, és ugye, ezt is módosítani szükséges, illetve a törvényhely kiegészítését tartalmazza.
Pontosan mit is kifogásolt az Alkotmánybíróság ebben az ominózus határozatában? Az Alkotmánybíróság nem a feléledési idő csökkentését és a feléledés jogintézményét találta alkotmányellenesnek, ahogy Csáky képviselő úr is és Vidor Györgyi is erre rávilágított, hanem azt, hogy ezt a szabályt nem csak a hatálybalépést követően megözvegyülők tekintetében kell alkalmazni. Tehát ez azt jelenti, hogy a javaslat szerint 2008. január 1-jétől érvényesíthetik azok az özvegyek is az özvegyi nyugdíjra való jogosultságukat, akik az egyéb feltételeknek megfelelnek - ezt az elején hangsúlyoztam -, de a feléledési és a jogosultsági idő 1993. évi rövidülése miatt az akkori szabályozás alapján nem voltak jogosultak özvegyi nyugdíjra, és a biztosítási esemény, az elhalálozás az 1993. évi törvénymódosítás előtt következett be.
Tisztelt Ház! Kérdezhetjük, hogy ismerjük-e azokat a szereplőket, akikről itt a határozatban szó van. Az érintett személyi körre éppen Csáky képviselőtársunk tett utalást. Hát, részben ismertek, ilyen indokkal a múltban - ahogyan említette a képviselő úr is - több mint 16 ezer elutasító határozat született. Nem tudható azonban, hogy közülük hányan rendelkeznek jelenleg is az özvegyi nyugdíj feltételeivel, ezért kell az ellátást nekik is újra kérelmezniük, erre pedig az államtitkár úr tett utalást az expozéjában. Nincs adat viszont azoknak az özvegyeknek a számáról, akik tudván, hogy az ellátásra nem jogosultak, soha nem nyújtottak be ilyen igényt. A jogosultak száma összességében - ez is egy becsült érték - olyan 20 ezer főt meghaladó mértékben realizálódhat, és ennek bizony a költségvetési kihatása olyan 6 milliárd forint is lehet.
A záró rendelkezések tartalmazzák, hogy az özvegy 2008. január 1-jétől akkor is jogosult özvegyi nyugdíjra, ha 1993. március 1-je és 2007. december 31-e között a jogosultsági feltételek a jogszerző halálától számított 10-15 év között következtek be, tehát ebben az időintervallumban, feltéve, hogy a kizáró feltétel - például egy újabb házasság - jelenleg nincs meg. A záró rendelkezések azt is biztosítják, hogy ilyen esetben az éves nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj szempontjából az érintett özvegyi nyugdíja nem minősül új megállapításnak, tehát jár számára mind az emelés, mind a 13. havi nyugdíj. Az özvegyi nyugdíj kiszámítása az általános szabályokat követve történik, tehát ki kell számítani az özvegyi nyugdíjat, amely az özvegyet megillette volna, ha akkor megkapta volna, majd ezt az összeget a mindenkori éves emeléssel fel kell szorozni, és ezt az összeget kell neki özvegyi nyugdíjként folyósítani.
Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nem is annyira képviselői mivoltomban, hanem mint az Országos Idősügyi Tanács titkára, két megjegyzéssel éljek, amelyet az Idősügyi Tanács rendkívüli módon támogatott, és üdvözölt a miniszterelnök úrral való találkozás alkalmával, de ezt megerősítette a tanács akkor is, amikor Csizmár Gábor államtitkár úr az Országos Idősügyi Tanács előtt volt ez év augusztus végén. A két intézkedés pedig a résznyugdíjra, illetve a nyugdíjminimum további életben tartására vonatkozik. Az első esetében azért fogalmazta meg az Országos Idősügyi Tanács, hogy üdvözli, hogy a résznyugdíj intézményét fenntartja, mert pontosan tudjuk, hogy elsősorban a vidéken élő idős asszonyokat érinti nagyon nagy számban, akik ugyan az életüket valóban ledolgozták, ámde nem rendelkeznek elégséges szolgálati idővel arra, hogy saját jogú nyugellátásban részesüljenek, de évtizedeken vagy másfél évtizeden keresztül vagy azt meghaladóan fizettek járulékot, szolgálati időt is szereztek, csak éppen nem annyit, hogy jogosultak legyenek saját jogú nyugellátásra. Tehát, államtitkár úr, az Idősügyi Tanács feltétlenül üdvözli a résznyugdíj intézményének fenntartását.
A másikra, a nyugdíjminimumra vonatkozóan: azt pedig azért nem taglalom különösebben, mert pontosan tudjuk, hogy elsősorban a szociális ellátórendszer működtetése, finanszírozása, normatívákkal való ellátása szempontjából, illetve egyéb személyi jogosultságok, jövedelmi transzferek megállapításánál milyen nagy szükség van a nyugdíjminimum fenntartására még az elkövetkezendő években. Tehát mindkét intézkedést a legmesszebbmenőkig támogatjuk és üdvözöljük.
Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm, képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
