LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt Béki Gabriella képviselőtársam is és sokan mások ehhez a ’97-es törvényhez mint egy origóhoz, mint egy kályhához nyúlnak vissza sorozatban, amivel kapcsolatban újabb és újabb támadások születnek egy bizonyos korosztályt illetően. Ez az a bizonyos ’50-52-ben születettek korosztálya; egy kicsit tisztázni fogom, hogy körülbelül milyen korosztályról van szó. A tavalyi szavazásban még sikerült valami módon megmenteni, egy kis csoda árán megmenteni ezt a bizonyos szabályt, amit az MSZP-s többség most igyekszik az első adandó alkalommal a mostani költségvetési vita során visszavonni.
Nagyon érdekes az, hogy minden egyes nyugdíjjal kapcsolatos törvénykezés időpontjában azonnal fantasztikus hírek jelennek meg arról, hogy milyen nyugdíjemelés folyik éppen most. Ez a bizonyos 8,5 százalék elhangzott, ezt Mátrai Márta képviselőtársam már a helyére tette, de Csákabonyi Balázs - sajnálom, hogy elment képviselőtársam - azt mondta, hogy most is egy fantasztikus nyugdíjemelés folyik. Én csak idézem az MSZP “Nagy párbeszéd” weblapján föllelhető mondatot, itt az szerepel, hogy “a nyugdíjasok fogyasztói árindexe alapján számolva is csupán másfél százalékkal, a reálbércsökkenés harmadával mérséklődik idén a nyugdíjak reálértéke”.
Ez az igazság, a többi sajnos hazugság, bármilyen búgó hangon mondják is. Mérséklődik, mondják csökkenés helyett, ráadásul - mint már elhangzott - ez a 8,5 százalék sem emelés, hanem egy nyilvántartási trükk.
(12.40)
De beszéljünk erről a bizonyos nyugdíjtörvény-módosításról, a férfiak előrehozott nyugdíjra jogosító alsó korhatárának visszaemeléséről a korábbi törvény szerinti 59 évről 60-ra, és ezzel párhuzamosan a nyugdíjcsökkentés szabályainak megváltoztatásáról. Most bonyolult összefüggések ismertetése helyett egy egyszerű matematikával teszem érthetővé a törvénytervezetet, hiszen a képviselőknek ez is az egyik feladata: értelmezni a tudatosan, talán tudatosan érthetetlenné tett törvényszöveget.
A nyugdíj alsó korhatárának emelése - ez is sokszor elhangzott már a vitában, de nem árt újra és újra hangsúlyozni - a 2009-2012 közötti időszakra 120 milliárdos kiadásmegtakarítást eredményez. Mi takar ez a közemberek számára talán szintén tudatosan érthetetlen szöveg, hogy kiadásmegtakarítás? Egyszerűen ennyivel kevesebb nyugdíjat adnak a férfiak négy korosztályának, azaz a számítások szerint évente mintegy 30 ezer, azaz összesen 120 ezer embernek. Közérthetően ez azt jelenti, hogy 1 millió forintot kivesznek ennek a 120 ezer férfinak a zsebéből három év alatt, azaz évente 300-400 ezer forintot, azaz havonta 28 ezer forintot. Akkor mi ez az átlagos havi 1700 forintos emelés 2007 novemberében, ami visszamenőleg is csak 17 ezer forint tíz hónapra vetítve? Megint csak fogalmazzunk egyszerűen! Van egy népes korosztály - e miatt a népes korosztály miatt van minden, ami most folyik, az egész vita emiatt van -, amelynek a nyugdíját a létszámukkal fordított arányban csökkenteni kell, mert az önök biztosításmatematikája ezt kívánja, ezt diktálja. Ez a szó szintén a törvénytervezet mindent elfedni igyekvő leleménye.
Egy kép erre a tervre: olyan ez, mint amikor egy embert vagy egy nagy közösséget egy takaróval be kell takarni, csak közben kiderül, hogy kicsi a takaró. Mit csinálnak erre önök? Ahelyett, hogy a takaró nagyságáról gondolkodnának el, ami kilóg a takaró alól, legyen az kéz, láb, fej, körülvágják kímélet nélkül. Ezt a három év alatti 120 milliárd forintos megtakarítást ráadásul, úgy gondolom, hogy érdemes összevetni a 2008. évi - már elhangzott ez a szám is - 2833 milliárd forinttal, vagyis az évi 30 milliárdot a 3000 milliárddal. Így talán megint a közemberek számára világosan érthető a dolog.
Most nézzük meg ezt a nemzedéket - mert egyszer, most éppen e törvénymódosítás kapcsán ezt meg kell tennünk -, hogy milyen ez a nemzedék, amelynek kezét, fejét, lábát körbenyírják, levágják, ezt az úgynevezett Ratkó-nemzedéket, amely csak az önök fejében, az önök történetírásában létezik ilyen néven. Önök hatalmasat tévednek, ugyanis ehhez a nemzedékhez viszonylag kevés köze volt Ratkó Annának, a szövőnőből lett egészségügyi miniszternek, akinek a butaságáról és erőszakosságáról legendák keringtek már akkor is, abban a megfélemlített világban. A Ratkó-korszak az 1950-53 közötti korosztályokat jelentené, ha csak Ratkó Annát néznénk, de bizony már 1947-ben majdnem 190 ezren születtek az országban, és ez a tendencia 1956-ig tartott. Ez zuhant radikálisan a következő évben le.
Tehát egyáltalán nem Ratkó Anna vagy a mindenható párt kedvéért születtek nagyobb számban gyerekek, hanem egy jobb élet reményében, egy világégés utáni nekibuzdulásban. Az életösztön, az életszeretet, az akkor még élő, teljesen szét nem zúzott polgári, keresztény, parasztpolgári, és ki kell mondani, munkáspolgári, munkás etikai hagyomány őrzésének nevében. Én pontosan tudom ezt, hiszen én magam is ennek a korszaknak vagyok a gyermeke. Mélyen hívő szüleim szeretetéből hatan vagyunk testvérek. 1950-ben születtem, de mégis visszautasítom, hogy Ratkó-gyerek volnék. Én és a testvéreim az egymást szerető szüleimnek a gyermekei vagyunk.
Az önök felmenői, az önök pártjának jogelődjei próbálták ezt a keresztény középosztályt - mert túlnyomórészt ennek a tagjait támadták most önök meg - összetörni, tönkretenni. Jelentem, nem sikerült. Önöknek sem fog sikerülni ezt továbbfolytatni, amit a múltban és jelenleg is csinálnak. Önök között is sokan vannak a Ratkó-korszakból, de az önök fel- és lemenői máig kivételezettjei ennek a rendszernek. Ebből alakult a KISZ-titkárok, a milliárdosok pártja.
Milyen ez a '47-56 közötti nemzedék? Sokat próbált, nagy szegénységet megélt korosztályok ezek. Számtalan becsapás, elvetélt remény és álom nemzedéke. Ez az a nemzedék és a szüleinek a nemzedéke és a gyerekeinek a nemzedéke, amelyiknek a máig továbbélő szocializmus a legtöbbet ígérte, és a legtöbbet vette el tőle. De ez az a nemzedék, amely földre lapulva továbbvitte, továbbéltette a családokban, egyházi kisközösségekben önöktől, az önök máig élő besúgó- és megtorlóhálózatától félve a hitet és a reményt sok évtizeden át.
Ez az a nemzedék - másfélmillióan élünk még a kétmillió '47-56 között születettekből - és a szülei és az unokái, így összesen már mintegy 3-4 millió ember, amelyik megtanulta, hogyan kell alkalmazkodni elnyomó, antiszociális, önös érdekeit néző kormányok intézkedéseihez. Amelyik tudta, hogyan kell a sorok között olvasni - azt tettem meg a beszédem elején -, amelyik a gyermekeinek lefordította, hogy az önök hazugságai mit jelentenek, és mindvégig bujdosó lett, és az is maradt a saját hazájában. Mindig ott volt előttünk a Himnusz két sora: “Szerte nézett, s nem lelé/ Honját a hazában”.
Ezt a nemzedéket önök már annyiszor becsapták, hogy 1-2 százalékos nyugdíjemeléstől nem hatódik meg. Szánalmas és nevetséges, hogy önök lassan már tízéves eseményekre hivatkoznak hazug és álságos módon, tudniillik, hogy az Orbán-kormány elvett volna 19 ezer forintot a nyugdíjasoktól. Most önök a nemzedékünk férfitagjaitól 28 ezer forintot akarnak havonta elvenni. Arról elfeledkeznek, hogy ez a nemzedék tartotta egyensúlyban az aktív-inaktív népességet, hogy ez a nemzedék szegényen, sokat nélkülözve, értelmetlenül és aránytalanul sokat dolgozva rokkant meg igen nagy százalékban. Hiszen a mi nemzedékünk úgy vált bujdosóvá hazánkban, hogy tömegesen kényszervállalkozóvá vált, akik a mértéktelen adóterhektől most tömeges kényszercsődöt élnek át, akik előbb mennének nyugdíjba a rossz gazdaság és a még gyalázatosabb, mert egyáltalán nem létező társadalompolitika miatt.
Önöknek fogalmuk sincsen arról, hogy mit kellett átélni egész nemzedékeknek az önök brutalitásai, hazugságai, elnyomó apparátusa miatt, amely egészen félelmetes valóságában éledt fel, mutatta meg ugrásra kész, igazi arcát tavaly szeptember-októberben. Higgyék el, mi nem felejtünk! Ennek a nemzedéknek egészen éber az emlékezete. Annyi mindent, annyi rángatást és fordulatot, hazugságot és ugyanabból a szájból ellenhazugságot élt át, hogy nem volt más dolga, mint folyamatosan gyanakodni, és élesíteni az emlékezetét. És tűrni.
Én úgy gondolom, hogy ez a nemzedék nem elfáradt, hanem ez a nemzedék valóban bujdosó ebben az országban. Azt szeretnénk, ha ez nem lenne így tovább.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
