LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megint azzal kell kezdenem a kétpercest, hogy úgy legyen, tényleg legyen 2 százalék reálérték-növekedésük a nyugdíjaknak.
Szeretnék egy pontosítást tenni, Korózs képviselő úr. Most nem nyugdíjtörvény-tervezetről, hanem nyugdíjtörvény-javaslatról beszélünk. Arról volt szó néhány perccel ezelőtt itt a Házban, szükséges egy ilyen fontos kérdésnél az, hogy a kormánypártok és az ellenzék között konszenzus legyen, és együtt tegyünk valamit annak érdekében, hogy az időskori ellátás valóban ellátás, ne pedig könyöradomány legyen az idősek számára. Ehhez egyeztetésre és konszenzusra van szükség. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha egyeztetésről és konszenzusról beszélünk, és jó számok hangzanak el itt a patkóban, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy nem egy törvényjavaslat vitájakor kell pontosítani a számokat, és azon vitatkozni, hogy ez helyes vagy nem helyes, hanem ezt egy előkészítő munkának kell megelőznie. Lehet, hogy kerekasztal tárgyalta ezt a kérdést, de ha a nyugdíjasok nem úgy érzik, hogy ez nekik jó, ha az ellenzék és a kormánypártok között nincs egyetértés, és nincs konszenzus abban, hogy miként tehetjük jobbá az időskori ellátást, akkor valami nagyon nagy baj van a rendszerben.
Arra kérek tisztelettel mindenkit, de legfőképpen kormánypárti képviselőtársaimat és szakpolitikusokat, hogy legyen konszenzuskészség, hallgassák meg az ellenzéki képviselők véleményét is, és valóban olyan jogszabályalkotás legyen itt a parlamentben, ami az időskori ellátást javítja, aminek következtében tényleg lesz reálérték-növekedése a nyugdíjaknak. És ne csak az 1991 után nyugdíjba mentekről ne feledkezzünk meg, de a mezőgazdasági dolgozókról, a szövetkezeti dolgozókról se, akiknek a munkaegységei fillérekkel vannak elszámolva a munkaviszonyban, és rettentő rossz helyzetben élnek ma a magyar vidéken.
Köszönöm, elnök úr.
