ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azt gondolom, hogy tartalmas háromórás vita volt, és ebből az szűrhető le, aki ezt a vitát végigkövette, hogy több volt az ellenérv, mint a mellette lévő érv, hogy ezt a törvényjavaslatot így és ilyen formában hagyjuk, hogy megszavazza a tisztelt Ház.
Azt gondolom, azt le kell szögezni, hogy semmi másról nem szól ez a törvényjavaslat, mint hogy a miniszterelnök úrnak volt egy - klasszikusokat idézve, már elment Nyitray képviselőtársam - ötletrohama, amit meg kellett valósítani. Annyi gond van az országban, ez valóban egy probléma, hogy egyesek így visszaélnek a gyorshajtással vagy a közúti szabálytalansággal, de azt gondolom, hogy ennél jelentősebb problémák is vannak. Viszont a miniszterelnök úron túlmenően, azt gondolom, hogy politikai értelemben meg kell dicsérni a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hiszen zseniálisan, ezt az ötletrohamot kihasználva, még belecsempészett egy-két jó kis módosítást ebbe a törvénybe. Csinált egy salátatörvényt, amire nagyon nem is hívja föl semmi a figyelmet, és igazából, ha itt ma néhányan nem szólalunk föl ebben az ügyben - és az ellenzéki képviselőtársaim felé bátorításként jelzem, hogy ezt tegyük meg a sajtó nyilvánossága előtt is -, hogy azért ez egy gyalázat, amit például a magyar közútkezelőkkel akarnak csinálni, egy ilyen törvénymódosítás kapcsán, ami arról szól, hogy az objektív felelősség kérdését meg a gyorshajtás kérdését vitatjuk meg a közvélemény előtt, emellett a hátsó ajtón becsúszva gyakorlatilag lemutyizzuk azt, hogy a magyar közútkezelő cégeket ki lehessen privatizálni. Azt gondolom, hogy itt politikai értelemben zseniálisat húzott a minisztérium, csak ez azért így nem teljesen korrekt, és azt gondolom, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne valósulhasson meg.
No, de visszatérve az alap-kiindulópontra, azt gondolom, hogy nagyon súlyos kritikával kell illessük a tárcát, mert valójában semmifajta szakmai egyeztetést nem folytatott le a civil szervezetekkel, a fuvarozókkal, az autós-képviseletekkel. Azt hiszem, hogy ez nem egy törvényalkotási eljárási rend.
(17.10)
Ha hozzányúlunk a közlekedési tárgyú törvényekhez, ha hozzányúlunk a KRESZ-hez, akkor egyébként számos ponton hozzá lehetett volna még nyúlni. Én MDF-es képviselőként például azt is társadalmi vitára bocsátottam volna egyébként, hogy a sebességhatárok kérdése vajon jól van-e így ma Magyarországon. Nem azt mondom, hogy száguldozni kell ebben az országban, de azért arról is érdemes lenne lefolytatni egy vitát, hogy olyan gépkocsikat adnak el, és olyan a modernizáció, olyan márkák jelennek meg a gépkocsiparkok tekintetében az autópiacon, amivel egész egyszerűen kevés olyan ember van, aki az 50-es, 130-as, 90-es sebességkorlátozásokat betartja. Azt gondolom, hogy ilyen tekintetben is őszintén szembe kell nézni a problémával, és meg kell nézni, hogy milyen nemzetközi gyakorlat van például az autópályákon a sebességhatár adott esetben fölfelé történő megváltoztatására.
Többen elmondták, hogy kinek mi a szakmája. Én építőmérnök vagyok, úttervezést oktatok a Műszaki Egyetemen, és tudom jól, hogy nem feltétlenül például az autópályán történő gyorshajtásból van több baleset, hanem igen, ahogy önök is elmondták, képviselőtársaim, az út rossz állapotából, a városi közlekedésben történt figyelmetlenségből, a főútvonalakon, nem autópályákon, hanem első-másodrendű főutakon vagy netán alacsonyabb rendű utakon történő gyorshajtásból és ott történő más egyéb problémákból, de nem feltétlenül az autópályákon történő sebességhatár-túllépésből.
Az a rendszer, amit önök kitaláltak, és ami az objektív felelősségen alapul: ezt nyilván orvosolni kell, hogy ne lehessen ilyen visszaéléseket tenni, de azt gondolom, hogy ha a morál javításáról van szó, amit elmondanak önök is - nagyon helyesen -, hogy a közlekedési morált kéne javítani, akkor talán rendőröket kéne kiállítani, autópálya-rendőrséget kéne hatékonyabban alkalmazni az autópályákon. Én nagyon sokat utazom autópályákon, és elvétve találkozom rendőrökkel, akik valóban azt figyelik, hogy ki az, aki gyorsan hajt, ki az, aki netalántán szabálytalanul előz, ki az, aki netalántán egy dugóban a leállósávot használja, és nagyon komoly veszélybe sodorja azt, aki véletlenül ott áll a leállósávban, hiszen a leállósáv nem arra van, és nem találunk rendőrt, sőt nem is lehet elérni adott esetben, hogy ha látunk valami szabálytalan esetet, akkor a rendőr gyorsan az autópályán teremjen.
Egyébként az autópálya-rendőrségnek - amennyire én tudom - kiváló eszközparkja van, több száz lóerős autóik vannak, tehát egyébként ezeket a rendőröket oda lehetne vezényelni, és figyelni lehetne, és ott el lehetne kapni, és akkor nem lenne szó objektív felelősségvállalásról, hanem akkor ott, a helyszínen el lehetne intézni azt, hogy aki gyorsan hajtott, aki megszegte a szabályokat, bizony meg lehessen büntetni. Egyébként én is segíteni akarok a tisztelt állampolgároknak. Az M1-es autópályán Zsámbék környékén, Bicskén, Tatabányán, Győrött lehet találni ezeket az automatákat. Aki ezt megjegyzi, azt gondolom, a 190-ről le tud lassítani 130-ra.
Szerintem ez nem jó módszer. Egyetlenegy módja van annak, hogy kivédjük a gyorshajtást, hogy ha egyrészről magunkkal szemben is reális szabályokat állítunk föl, másrészről odaállítjuk az autópálya-rendőrséget, több szelvénybe, akár 10 kilométerenként - erre nem kéne spórolni a pénzt -, igen, 10 kilométerenként álljon rendőr, és akkor majd nem fognak gyorsan menni. De az, hogy beállítunk ilyen kamerákat, amiket egyébként körülbelül egy hét után az autósok többsége ismerni fog, ennek túlzottan sok értelme, azt gondolom, nincsen.
Annak viszont lenne értelme az ilyen kamerák alkalmazása kapcsán, amiről szintén nem szól ez a törvény, hogy lakott területen, a falvak bejáratánál, ahol igen veszélyeztetve vannak az állampolgárok, veszélyeztetve vannak a gyerekek, oda tegyünk ilyen traffipaxos kamerákat. Mert azt nem feltétlenül tudják az arra járó közlekedők, hogy abban az adott faluban van-e ilyen jellegű kamera, van-e ilyen jellegű mérőkészülék, és azt gondolom, hogy ezeket az ilyen mérésekből, a büntetésekből befolyó bevételeket adott esetben az önkormányzatnál lehetne hagyni.
Azt gondolom, arról is érdemes lenne beszélni, hogy ezen megnövelt büntetési tételek esetében megnövekedő bevételeknek mi lesz a sorsuk. Vajon ezt önök vissza fogják forgatni az útfenntartás, a közlekedés biztonságának javítására? Mert erről, azt gondolom, nagyban hallgat a kormányzati előterjesztés, pedig azt hiszem, erről is érdemes lenne beszélni.
A felszólalásom elején jeleztem azt a fajta dicséretet, hogy a kormányzat milyen ügyesen próbálja áthidalni ezt a fajta zseniális kommunikációs fogást, hogy az objektív felelősségvállalásról beszélünk, miközben valóban a légiközlekedési törvények módosítására is sor kerül. Én többször azonnali kérdésben és interpellációban is kérdeztem a Gazdasági Minisztérium államtitkárát és miniszterét, hogy valóban, az éjszakai repülések, a Budapest fölött megnövekedett zajterhelés kérdését hogyan kívánja a minisztérium orvosolni. S valóban az volt a válasz többször - örülök egyébként, ahogy képviselőtársam is figyelmeztetett erre -, hogy törvényben fogjuk majd rendezni ezt a kérdést. Kérdezem azt, hogy hol van itt a törvényben ennek a kérdésnek a rendezése. Hiszen gyakorlatilag már nincs Budapestnek olyan pontja, ahol ne zavarná az embereket az éjszakai repülés okozta zaj. Azt hiszem, hogy erre is jó lenne, ha őszinte választ adna a minisztérium.
Utoljára pedig a legelső kérdésemhez térnék vissza, a közútkezelők privatizálásához, illetve a közútkezelők feladatának kiprivatizálásához térnék vissza. Azt gondolom, hogy ez nagyon nincsen jól. Aki ismeri a magyar közútkezelés állapotát, az tudja jól, hogy ez egy kiválóan fölépített rendszer. Nemzetközi szinten büszkék lehetünk a magyar közútkezelőkre. Azt gondolom, hogy jól végzik a dolgukat, bár próbálta egyébként az elmúlt néhány évben a balliberális kormány ezt a fajta rendszert lerombolni, de nem sikerült neki. Hála az égnek, hogy a szakemberek úrrá tudtak lenni ezen a kihíváson is.
Kiváló rendszer van, jó gépparkkal, jó felszereltséggel. Kérdezem én: milyen versenyre számítunk itt majd? A Garázs II. Bt. fog jönni, és ő fogja majd az útfenntartást végezni? Milyen gépparkkal fog jönni?
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem is értem egészen ennek a rendszernek a logikáját. Milyen gépeket fog beállítani a sószórásra, a hóeltakarításra, az útkarbantartásra? (Ékes József: És az életmentésre?) Nem hiszem, hogy erre meglenne a lehetőség, és nagyon bízom abban, hogy a kormánypárti képviselők meg fogják fontolni, mert azt gondolom, mindenfajta politikától függetlenül, egy jól működő rendszerünk van, ami jól működik, ahhoz nem feltétlenül kell hozzányúlni. Azt kérem a kormánypárti képviselőktől, hogy gondolják meg, hogyan lehetne ezt a javaslatot visszavonni.
Azt gondolom, a Magyar Demokrata Fórum abban partner tud lenni, hogy folytassunk le az itt fölvetett kérdésekről egy egyeztetést. Nagyon jó szakmai vita zajlott szerintem. Hankó Faragó képviselőtársam kiváló ötleteket mondott el, ellenzéki oldalról is nagyon jó elgondolások voltak. Lehetne beszélni erről a kérdésről. Félre lehetne tenni a napi politikát és a napi pártpolitikai célokat, és lehetne valóban beszélni a közlekedésbiztonság javításáról, a KRESZ módosításáról, legyen az vízi KRESZ, a légi közlekedés javítása vagy a közúti közlekedés javítása, és lehetne beszélni egyébként adott esetben az útfenntartási kérdésekről is vagy a magyar közúthálózat javításáról, de ne ilyen napi pártpolitikai célok mentén, és ne ilyen rossz elképzelések mentén.
Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, hogy találjunk megoldást persze arra, hogy aki visszaél a törvénnyel, azt hogyan tudjuk szankcionálni, de ennek legyen értelme, és ne legyenek egyébként alkotmányossági aggályai is a törvénynek, mert ez a törvény bizony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) súlyos alkotmányossági aggályokat is fölvet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
