BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Figyeltem az előbbi vitát, és egy lényeges dologról még eddig nem beszéltünk. Magyarországon hirtelen nagyfokú műszaki fejlődés következett be, és olyan autók jöttek az országba, amelyek valószínűleg ennek a közútkezelő hálózatnak a kapacitását vagy ennek a műszaki állapotát messze meghaladják. Nekünk egy új morált kell kidolgoznunk, szemben a gazdagabb nyugat-európai országokkal, ahol szerves fejlődés történt. Tehát ott az úthálózat, a gépkocsik állapota, műszaki fejlettsége és az ottani közlekedési morál együttesen fejlődött fokozatosan, és ezért amikor összehasonlítjuk ezeket az adatokat, azt látjuk, hogy nagyon nagy a különbség. Nagyon nagy a különbség, hiszen a kelet-európai országok és köztük nemcsak Magyarország, hanem valahogy úgy van, hogy minél keletebbre megyünk, annál több balesettel, sőt halálos balesettel találkozunk... Ebben természetesen benne van az, hogy itt fejletlenebb a közúthálózat, itt nincsenek talán olyan jó gépkocsik, vagy ha megvásárolták őket, azok nemhogy biztonságosabbak, hanem veszélyesebbek elsősorban azokra a gépkocsikra nézve, mert nem rendelkeznek olyan biztonsági felszereléssel, amivel a drágább, többmilliós értékű gépek rendelkeznek.
Tehát nekünk valahol ezt a lemaradást be kellene pótolnunk. Most ezt a lemaradást nyilván hosszú idő alatt tudjuk megtenni, ez az egyik út, a másik pedig az, ha a törvénykezésben megpróbálunk olyan szabályokat teremteni - a zéró tolerancia is idetartozik -, amelyek azt mondják, hogy megpróbáljuk egyik napról a másikra megakadályozni ezeket a baleseteket. Ez a törvény nem azért született - mint ahogy képviselőtársam mondta, idézem -, hogy a miniszterelnök úrnak támadt egy ötlete, hanem azért született ez a törvény, mert évente 1200 ember hal meg az utakon. Ez egy rendkívül nagy szám, egyszerűen nem indokolt, semmi nem indokolja, hogy ez megtörténjen. Ehhez nekünk egy új stílust kell bevezetnünk, új törvénnyel kell szabályoznunk.
Az egyik lehetőség az, hogy a bírságokat drasztikusan megemeljük. Kérdés, hogy ez visszatartja-e a szabálysértőket, szabálykövetőkké teszi-e a vezetőket. Valószínű, hogy csak kismértékben, de van egy sokkal fontosabb: lebukik-e a gyorshajtó, tehát mennyire biztos az, hogy megtörténik vele a büntetés lehetősége, illetve ezt végrehajtják-e vele szemben vagy sem. Ennek van egy technikai feltétele, de azt is tudjuk, hogy hiába tesszük ezeket a technikai feltételeket az ország minden útjának minden pontjára - például úgy, mint Németországban, ahogy egy-egy faluba bemegy az ember, előtte lát egy kis fekete dobozt, és ott mindig mindenki lelassít, mert nem tudja, hogy ebben a dobozban a mérő éppen az adott pillanatban működik-e vagy sem. Ha működik, azonnal fotózza az érintett gépjárművet, és ha meghaladja az 50 kilométeres sebességet, akkor azt rögzíti, és nem tudja kikerülni az érintett a bírságot.
Magyarországon ezzel szemben van egy sajátos pluszhelyzet, egy csavar benne van ebben az egészben, hiszen azt mondjuk, hogy uram, bocsánat, nem tudom, hogy ki vezette az autót, illetve valamely családtagom vezette, és arra nem vagyok köteles vallani, ezért a büntetés elkerülhető, mint ahogy a törvény indoklásában benne van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy évente százezer gyorshajtót nem tudnak megbüntetni ezen törvény miatt.
Erre született egy válasz, ami ebben a törvényben megfogalmazódik, ez az objektív felelősség. Itt elsősorban az üzemben tartót próbálják arra kényszeríteni, hogy igenis nyilatkozzon, illetve ha nem nyilatkozik, akkor is a büntetést rajta be tudják hajtani, és meg tudják vele fizettetni azt az összeget, amivel veszélyezteti a társai életét.
(16.20)
Ez viszont tényleg nem szerencsés. Hiszen több ponton ellentmond a jelenlegi magyarországi joggyakorlatnak is, és magunk, szocialista párti képviselők is, akik ezt vitatjuk, nyilván módosító indítványokkal megpróbáljuk ezt olyan szintre hozni, hogy elfogadható legyen az előttünk lévő törvény. Azt megjegyzem, hogy nagyon nagy pozitívuma ennek a törvénynek, hogy nem egyetlen dologra koncentrál. Hiszen a közlekedési morál fejlesztése és a közlekedés biztonságának a megteremtése nemcsak ezen az egy dolgon múlik, hanem komplex intézkedéssort kell végrehajtani. Ennek jegyében öt törvényt foglal össze ez a tervezet, amely előttünk áll, és ez együttesen próbálja meg megváltoztatni, és magunk mint törvényhozók tudjuk, hogy itt nem áll meg a törvénykezéssel a közúti biztonság rendbetétele, hanem ehhez hozzátartoznak olyan kormányrendeletek, olyan KRESZ-módosítások, olyan egyéb intézkedések, amelyek kiterjedt lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy megváltoztassuk a jelen helyzetet.
A mi véleményünk az, hogy ezekhez a komplex intézkedésekhez tartozik például az egyik, a közúthálózat fejlesztése. Erre is van az előttünk előterjesztett törvényben intézkedés, javaslattétel, és van lehetőség arra, hogy például visszaminősítsenek utakat, olyan értelemben, hogy mivel nem felelnek meg az előírásoknak, annak a biztonságnak, ami elvárható lenne, ezért máshová sorolják. Ez elsősorban az állam feladata. A másik a korszerű közlekedésszervezés. Itt többen említették, hogy van, ahol kint felejtik a 30-as táblát, és bizony, ha valaki ott 50-nel elmegy, azt megbüntetik, joggal. De másrészt tudjuk mindannyian, hogy ez nem ugyanaz a büntetés, mintha valaki adott esetben 90 helyett 130-cal vagy 150-nel megy a közúton, mert ez a szabályszegés viszont nagyon komoly következményekkel járhat a vele szemben közlekedőkkel, vagy a szabályosan közlekedőkkel szemben. Ez újfent az állam feladata, hogy ezt a közlekedésszervezést magasabb színvonalon végezze el.
Szintén az állam hatáskörébe tartozik, hogy az ellenőrzéseket mennyire terjeszti ki. Itt a képviselőtársam azt mondta az előbb, hogy több rendőrt az utakra. Az én véleményem nem az, hogy több rendőrt kell az utakra tenni, hanem több technikát; tehát azok az elképzelések, amelyek szerepelnek is a törvény tervezetében, hogy például az autópályák matricát ellenőrző kameráit is állítsák úgy össze, hogy egy megtett idő-távolság után tudják mérni az autó sebességét, és ezt is bevegyék a büntetési kategóriába, tehát itt is tudják mérni. Tehát a technikával sokkal többre megyünk, mint a rendőrök számának a növelésével, mert ez igazából olyan fölösleges, talán túlzott terhet ró a rendőrségre, amely nem is biztos, hogy hatékony.
Említette egyik képviselőtársam itt, hogy az kellene, hogy a rendőrök azonnal megállítsák a szabálytalankodót, a gyorshajtót, és ott a helyszínen mindjárt tisztázzák és büntessék ezt a dolgot. Tudjuk, hogy ezt is nehéz ellátni, hiszen ennek olyan pluszköltségei vannak - szintén arra utalok, hogy ez a rendőrségnek komoly pénzforrásba kerül -, amelyre valami más megoldást kellene kitalálnunk.
Előttem van a közúti fuvarozók levele. Őket meghívták a gazdasági és informatikai bizottság ülésére 2007. október 30-án, és azt hiszem, önök is megkapták ezt a levelet, amelyben úgy fogalmazzák meg, hogy az objektív felelősséget csak arra az esetre tartogassa a törvény, ha a szabálysértés elkövetőjének személye az eljárás során a hatóság által nem volt megállapítható. Mivel körülbelül 4 ezer szervezet tartozik a közúti fuvarozók körébe, ezért teljesen egyetértek ezzel. Hiszen ők a levélben végig azt taglalják, hogy ez igen nagy problémát jelent számukra, hiszen alkalmazottjuk az a sofőr, aki vezeti a gépjárművet, és aki elköveti ezt a szabálytalanságot, neki továbbítani ezt a bírságot számukra szinte lehetetlen, mert a munkavállalóknak ez a felelőssége korlátozott. A munka törvénykönyve szerint egy-másfél hónapi fizetéssel tartozik csak, és mint láttuk, a bírságokat jelentősen megemelték. Tehát ez a visszatartó erő igazából nem őket terheli, a szabálysértőt, hanem azt a tulajdonost, azt a vállalkozót, akinek a gépjárművével ezt a szabálysértést elkövették. Kérem, hogy ezt vegyük is figyelembe a későbbiekben, amikor a törvény megszületik, és a végleges szövegeket megfogalmazzuk.
Még egy-két dolgot szeretnék megjegyezni. Egyik a téli gumik használata. Számomra az az érdekes, hogy sokszor hallom, amikor hírekben, rádióban bemondják, hogy bizony Ausztriában, amikor a határt át szeretnénk lépni, a téli gumi használata és a hólánc kötelező. Tehát amelyik autós nem tudja ezt bemutatni, vagy nincs a csomagtartójában a hólánc, nem mehet be. Ennek két oka is van. Egyrészt az érintett biztonsága, hogy tudjon haladni az úton, hogy ne okozzon közlekedési balesetet, ez is indokolja, másrészt az, hogy az ott lévő embereket, akik viszont ilyen, tehát az adott téli időjárásnak megfelelő felszereléssel közlekednek, őket ne akadályozzák. Én a törvény szellemét, arra kérem önöket is, hogy mindenképpen rendeljék alá annak, hogy évente 1200 ember hal meg az utakon, és ez legyen az elsődleges. Ezt kell leginkább megakadályoznunk! Hogy ezt a törvény mely fordulatával és milyen formáival tudjuk megtenni, rajtunk múlik. Ebben kell döntenünk, és ha sikerül elérnünk, hogy ez az 1200 fő legalább 600-ra vagy még kevesebbre csökkenjen, akkor azt hiszem, mindent megtettünk.
Én ezért tartom általános vitára alkalmasnak ezt a törvényt, mert itt most beszélünk róla, gondolkodunk, társadalmi vitát váltanak ki ezek a kérdések, és biztos vagyok benne, hogy így egy közös és jó megoldás fog születni számunkra, és megakadályozza azt, hogy ennyien haljanak meg évente az utakon.
Köszönöm szépen.
