ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Örülök annak, amit Hankó Faragó Miklós elmondott. De felteszek egy kérdést képviselő úrnak, ha a kormány részéről nincs meg az a befogadókészség, amit ön mondott, és nem kívánnak abban a 3-4 pontban egyeztetni, egyezkedni, hogy fel lehessen javítani magát a törvényt, akkor mi lesz az ön és az SZDSZ álláspontja a törvénnyel kapcsolatban. Mert amit elmondott, az mind tökéletesen igaz. És amit elmondott, annak szerepelnie kellene a törvényben is. Amit elmondott negatívumként, azt a törvényből ki kellene venni. Ezt egyébként nagyon sok képviselőtársam hasonlóképpen elmondta.
Ma Magyarországon a vezetési kultúra ott van, ahol van. Az, hogy ezt a törvénybe így próbáljuk meg beemelni, képviselőtársam, ahogy ön is elmondta… - például mögöttem jön egy kamion 80-nal az 50-es tábla után. Az embernek nincs ereje fékezni, mert fél attól, hogy a kamionsofőr talán alszik, és abban a pillanatban, mint ahogy ez a 8-as úton megtörtént piros lámpánál, egy családot maga alá gyűrt egy kamion, mert a sofőr úgy ment bele a pirosba, hogy elvitte az előtte álló autót is. Németh Zsolttal együtt olyan út mellől jövünk, a 8-as számú főút mellől, ahol a halálos balesetek száma kirívóan magas.
(16.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten is volt baleset a 8-ason. Nem is egy, több baleset is volt. Mielőtt az autós a 60-as tábla után kiérne a gyorsítósávba, akkorát dob rajta, még ha nyolcvannal megy, akkor is, mert olyan az út állapota, hogy ha nagyobb sebességgel megy valaki, akkor abban a pillanatban balesetveszély áll elő.
Számos olyan kérdésben, amit Németh Zsolt képviselőtársam is említett, az államnak és a kormánynak igenis felelőssége van. Nézzük meg a magyarországi közutak állapotát! Katasztrofális! Nem akarok a 8-asról beszélni, hanem beszélek, mondjuk, a Dunaföldvár és Kecskemét közötti szakaszról. Egymást érik az 50-es táblák, holott egy több kilométeres egyenes útról van szó. Már hat éve 50-es táblákkal van korlátozva a sebesség, mert egyszerűen nincs pénz az út felújítására.
A másik dolog: nem tér ki a törvényjavaslat a követési távolság kérdésére. Itt mondom el, hogy Magyarországon igazából nincs közlekedési kultúra. Olyan közel mennek egymás után az autók, hogy egyszerűen képtelenség fékezni, ha meg viszont valaki már fékez, akkor három-négy autó egymásba rohan. De ugyanez a helyzet a záróvonal átlépésével is.
Aztán felvetődik az a kérdés is, államtitkár úr, hogy Magyarországnak nincs minden országgal egyezménye. Az Európai Unión belül a törvény is abba az irányba hat, hogy az az állampolgár, aki más országban közlekedési törvényt sért, az utolérhető és megbüntethető. De mi van akkor, ha egy cég bérel vagy béreltet autót külföldiek számára, és az a külföldi, mondjuk, egy amerikai állampolgár követ el itt közlekedési vétséget? Akkor azt a céget fogják megbüntetni, amelyiktől bérli az autót, mert az egyént később nem találják meg, és nem tudják megbüntetni? Úgy érzem, hogy ezt a kérdést is mindenképpen rendezni kellene.
A KRESZ és a közúti táblák kérdése. Számos helyen éktelenkednek éveken át ottfelejtett táblák a közutak mellett. A közlekedő egyszerűen nem tudja, hogy mihez tartsa magát. Ezeket a kérdéseket mind-mind egy csomagba kellene szedni, és annak alapján kellene egy törvényt meghozni.
Katona Kálmán képviselőtársam felvetette, hogy az útdíj kikerül a parlament hatásköréből. Németh Zsolt elmondta, a törvényjavaslatban van egy olyan passzus, hogy a közútkezelő szervek kiszervezése, vagyis privatizálása. Mindjárt felvetődik a kérdés, ha a közútkezelő társaságok privatizálásra kerülnek, honnan fognak bevételhez jutni. A közútkezelő társaságok most is jól működnének, ha a kormány a megfelelő forrásokat odaadná nekik ahhoz, hogy az úthálózatok fenntartását állagmegóvás szempontjából is korszerűen végre tudják hajtani. De ha kiszervezik, akkor a magáncégnek honnan lesz pénze? A magáncégnek onnan lesz pénze, hogy majd az alsóbbrendű utakon is mindenkinek útdíjat kell fizetni, és esetleg minél többet, hogy a magánkézbe került útfenntartó cég a vállalkozása szempontjából meg tudjon élni.
Itt jön be a katasztrófavédelem kérdése. Minden megyei önkormányzat vezetője egyben a megyei katasztrófavédelem vezetője is. Felteszem a kérdést: katasztrófa vagy éppen egy szülés esetén egy kistelepülésen, ahova jóformán nem vezet megfelelő út, az a magáncég el fog oda menni, kihozni a szülés előtt álló hölgyet? Nem fogja ezt megtenni, képviselőtársaim! Majd azok a példák fognak bejönni, amiket Németh Zsolt elmondott. Ha 500 ezer forintba kerül neki valami, akkor inkább azt mondja, hogy százat költök az ügyvédre, mert még így is jobban megéri neki, mint kivonulni vagy az utat rendbe tenni. Ez fog bejönni.
Ezeket tehát mindenképpen átgondolásra javaslom. Ha ezekben a kérdésekben a parlamenti pártok között nincs egyezség, akkor arra kérem Hankó Faragó Miklóst és rajta keresztül az SZDSZ frakcióját, hogy ne fogadják el ezt a törvényt, mert ez semmiféle megoldást nem fog jelenteni.
Bejött most a kormányfő által a záró tolerancia, amit más országokban a közlekedésbiztonság szempontjából évente felülvizsgálnak, és ahhoz alakítják a törvényt, ahogy tulajdonképpen a közlekedési viszonyok változnak egy-egy adott országban. Vagy ha éppen a közlekedési kultúra valami miatt “elszabadul”, akkor egy kicsit szigorítanak, de azt akkor is úgy teszik, mint például Salzburg és München között, ahol van legalább százötven olyan kis tábla, amely jelzi, hogy most Stau van, tessék lassabban menni, tehát tulajdonképpen fegyelmezi a közlekedőt, ahol pedig nincs rá szükség, ott a jól karbantartott, felújított úthálózaton minden további nélkül lehet közlekedni. Ha az egész országra kirakják az 50-es táblát, és minden falu végére odaáll a rendőr, akkor ebben az országban - mivel maga a rendőrség is alulfinanszírozott, ilyenformán bevételorientált - egy állami, hatósági, rendőrségi, büntetési, pénzbevételi szankcionáló rendszer fog kialakulni, és a csibészek, akik eddig is átlépték a záróvonalat, ezután is át fogják lépni. Ez tehát nem fogja megoldani azt, ami ma az országban közlekedési szempontból jelentkezik.
Örülök annak, hogy miniszter úr is itt van. A múlt héten volt az európai ügyek bizottságában egy közös beszélgetés, ahol a miniszter úr elmondta, hogy az Európai Parlament által megfogalmazott törvények jogharmonizációja, vagyis átvétele területén Magyarország a negyedik, az alkalmazás területén viszont a tizenegyedik. Én voltam egy konferencián az Európai Unióban, és ott is elmondták, az a legnagyobb probléma, hogy a törvényeket ugyan átveszik - és itt jön be az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is mondott -, de az alkalmazásukat felpuhítják miniszteri és kormányrendeletekkel. A nagy kérdés az, hogy a későbbiek folyamán abban a tíz esetben ott, ahol kormányrendelet vagy miniszteri rendelet fog hatályba lépni, ott mi történik az alkalmazás területén. Hiszen a legnagyobb probléma éppen az a magyar parlamentben, hogy hozhatunk csodálatos törvényeket - olyan jó törvényeket hozunk, amelyek európai szinten is a legkorszerűbbek közé tartoznak -, de amikor a végrehajtás során átmegy miniszteri vagy kormányrendeletbe, akkor teljesen fals útra megy. Itt jön be az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is elmondott, hogy a kormány- és miniszteri rendeleteket eltérítik attól a szándéktól, ami a törvényben eredetileg meg van fogalmazva. Ezeket a kérdéseket is helyre kellene tenni.
Azt látom ma, hogy a magyar parlament hoz törvényeket, és egyre többször van olyan, hogy a végrehajtást a kormány vagy a miniszter saját intézkedései hatáskörében megoldja. S akkor teljesen elirányítják magát a törvényt, rá sem lehet ismerni az alkalmazás területén. De nem is tudják az állampolgárok alkalmazni, mert olyan ellentétes, disszonáns dolgok alakulnak ki belőle, amit képtelenség betartani. (Zúgni kezd a hangosítás.) Nem véletlen, hogy vannak olyan törvényeink, amelyek az elmúlt négy évben hússzor kerültek vissza a parlament elé.
Nem jó a hang, elnök úr.
