MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Szántó képviselő urat, beigazolódni látszik mindaz, amit a gazdasági bizottságban a törvénytervezet kapcsán ellenzéki képviselők elmondtunk. Azt mondtuk, hogy ezt a törvénytervezetet érdemes lenne visszavonni, és alapjaiban átgondolni.
Szántó képviselő úr az előbb szó szerint a következőt mondta: alkotni kellene egy egységes közúti közlekedésről szóló törvénycsomagot, ám ennek a csomagnak csak részleteit tartalmazza az előttünk fekvő törvénytervezet. Szó szerint egyetértünk vele. Pont ez volt a legfontosabb indokunk a gazdasági bizottságban is arra vonatkozólag, hogy miért kellene ezt a törvényjavaslatot újratárgyalni.
Az idő elég szűkös, ezért néhány konkrétumot szeretnék kiemelni, amelyekben - úgy látjuk - a legnagyobb problémák vannak, és amelyek miatt azt mondjuk, hogy ez a törvénytervezet alkalmatlan arra, hogy elfogadásra kerüljön, mert a filozófiájában vannak problémák. Módosító javaslatokkal toldozni-foldozni persze lehet, de egy valóban igazán jó, a mai igényeknek, a közlekedésbiztonság szempontjainak megfelelő törvényjavaslatot nem fogunk tudni ezzel az előttünk lévő törvénytervezettel megalkotni.
Említették önök is a “zéró tolerancia a közlekedésbiztonságban” hangzatos kifejezést.
(15.20)
Mi úgy látjuk, hogy különösen ennek a törvényjavaslatnak az 5. §-a tulajdonképpen egy politikai kommunikációra jó, tipikusan a miniszterelnök úr azon elképzeléseit tükrözi, hogy valahol van egy probléma, próbáljuk ezt megoldani, essünk át a ló túloldalára, de látszódjon, hogy valamit végre teszünk. Látszólag úgy tűnik, hogy itt valami tényleg fog történni, csak éppen nem egy olyan megoldás fog születni, ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, ami valóban a mindennapokban, a hétköznapokban is használható lesz.
A televíziónézők kedvéért mondom el, hogy ez a törvény az 5. §-ában arról a bizonyos objektív felelősségvállalásról szól, tehát amikor a gépjármű üzemben tartóját büntetnék egy nem az üzemben tartó vagy nem feltétlenül az üzemben tartó által elkövetett szabálysértés, leginkább a gyorshajtásra, megállásra, várakozásra, autópálya leálló sávjának igénybevételére vonatkozó szabályok megsértése esetén. Mindazon túl, hogy osztjuk azon jogászok véleményét, akik azt mondják, hogy itt nagyon komoly alkotmányossági aggályok is fölmerülnek, néhány ilyen praktikus kérdést azért jó lett volna végiggondolni, ha egy megfelelő szakmai egyeztetésre a törvényjavaslat kapcsán sor kerül, hogy például mi van azokkal az elkövetőkkel vagy szabálysértőkkel, szabályszegőkkel, akik mondjuk nem Magyarországon üzemben tartott járművel közlekednek, hanem mondjuk, más európai uniós járművel, de szabályt sértenek, megengedett sebességet jelentős mértékben túllépnek vagy esetleg valamilyen balesetet okoznak. Vajon azokon hogyan és miként lehet majd a magyar törvények alapján - még egyszer hangsúlyozom, egyébként Magyarországon is alkotmányossági aggályokat is felvető törvények alapján -, hogyan lehet majd számon kérni bármit is, bármilyen módon a büntetést behajtani, ha egyébként ennek a jogi megítélése Magyarországon is, finoman szólva nem éppen egyértelmű? Tartok tőle, hogy az Európai Unió tagállamainak jelentős részében az illetékes hatóságok az ilyen megkeresést valószínűleg csípőből dobják majd vissza, mondván, hogy ők ilyet márpedig nem ismernek, merthogy nem tartják jogszerűnek.
Úgy látjuk, hogy bár a cél üdvözlendő, hogy a kormány jogszabályi módosítással szeretné azt elérni, hogy kevesebb közlekedési baleset történjen, de az az eszköz, ahogy ezt el akarják érni, semmiképpen sem alkalmas arra, hogy itt valóban érdemi változásokat lehessen elérni.
Ha valaki végigolvassa ezt a bizonyos 5. §-t, akkor érdekes módon hatósági, rendőri intézkedésről egy szó sem esik. Tehát úgy néz ki, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, Magyarországon kvázi nem is lesz szükség közlekedési rendőrre, aki egyébként megállítja majd a szabálytalankodókat, a szabálysértést elkövetőket, hiszen automatikusan tulajdonképpen egy számítógépes rendszeren keresztül el lehet intézni minden jelentősebb szabálysértést, hiszen elkészül majd egy felvétel, automatikusan a számítógép nyomtathatja ki a büntetési tételről szóló leveleket, és automatikusan lehet az üzemben tartóhoz küldeni.
Képzeljünk el, mondjuk, egy olyan hazai vállalkozást, aki fuvarozásból él, és a gépkocsivezetői szabálytalanságot követnek el. Akár több százezer forintos bírsággal is sújtható az üzemben tartó automatikusan - megvan a rendszám, a központi nyilvántartásból jönnek az adatok, megy ki a büntetőcédula -, holott nem is az üzemben tartó követte el a szabálysértést. Kérem szépen, nézze át mindenki jól ezt a paragrafust: szó sincs arról, hogy megpróbálják felderíteni, vagy bármilyen hatóságnak feladata lenne felderíteni azt, hogy egyébként ki volt a szabálysértő. Szó sincs róla, nincs semmilyen olyan, hogy intézkedésre kötelezett bármelyik hatóság, hogy igenis próbálja meg kideríteni, hogy ki volt a tényleges szabálysértő. Szó nincs róla, megemlítésre sem kerül - automatikusan az üzemben tartó kerül büntetésre. Számunkra ez teljes egészében elfogadhatatlan.
Amikor tehát arról beszélek, hogy filozófiájában alkalmatlan ez a törvény, és egyébként nem volt semmiféle olyan szakmai egyeztetés, amely megalapozottá tehetné ezt a törvényt, akkor pont ezekről a részletkérdésekről beszélek. Egyébként a szakmai egyeztetés hiányát jól mutatja az is, hogy a gazdasági bizottsághoz milyen megkeresések érkeztek különböző szakmai szervezetek részéről, akik jelezték, hogy ez a törvény így, ebben a formájában elfogadhatatlan és kivitelezhetetlen. Továbbra is az az álláspontunk, hogy ezt a törvényt vissza kellene vonni, hiszen így, ebben a formában alkalmatlan arra, hogy megfelelően tudjuk vele a KRESZ-t módosítani.
A következő téma szintén a közúti közlekedéssel kapcsolatban a segédmotoros kerékpárok azonosító jelzéssel való ellátása. Persze, egyetértünk azokkal a szakmai szempontokkal, amelyek azt mondják, hogy a különböző, akár természetvédelem alatt álló területeken egyre inkább divatba jövő quadozókat valamilyen módon be kell azonosítani, valamilyen módon az ő tevékenységüket szankcionálni kell. Egyetértünk vele, elfogadjuk, igen, kellett volna egy egyeztetés, hogy ezt hogyan és milyen formában lehet megtenni. Ugyanis az a nagy probléma, sok nagy problémája van, de a másik nagy probléma ebben a törvénytervezetben, hogy tíz esetben a kormány kap felhatalmazást rendeletalkotásra, tíz esetben pedig miniszteri hatáskörbe utalja át különböző rendeletek megalkotását.
Talán nem véletlenül hangzott el az a felvetés, hogy mindig van egy olyan csoport, akire éppen - idézőjelben, ha szabad így fogalmaznom - rá lehet és rá kell szállni, jelen esetben a segédmotorosok. Lehet attól tartani, hogy ha ez a törvény így kerül elfogadásra, akkor bizony akár miniszteri hatáskörben is, amelyek tudjuk jól, nem kerülnek be ide, a parlament elé, születhetnek olyan rendelkezések, amelyek nagyon sérteni fogják az egyébként szabályosan, józanul, normál módon közlekedő, segéd-motorkerékpárral rendelkezők érdekeit. Ez megint egy olyan probléma, amellyel mélyrehatóbban kellett volna foglalkozni, akár részszabályozást kellett volna erre a területre megalkotni, de így, en bloc, egységesen, pláne, teszem hozzá ismételten, a majdani, jelenleg még ismeretlen miniszteri rendeletek megalkotásának tekintetében ez teljességgel elfogadhatatlan és kivitelezhetetlen.
A közúti közlekedés témakörében nagyon komoly probléma volt az ismételten hangsúlyozott szakmai egyeztetés elmaradása, és valóban, nekünk is az az álláspontunk, bizottságban is elmondtuk, folyamatosan itt is ezt lehetett hallani, az a javaslatunk most is a kormány, a kormánypárti képviselők részére, vonják vissza ezt a törvénytervezetet, mert azokkal a célokkal, amelyeket el kívánnak érni, mi is egyetértünk, a célokat mi is támogatjuk. Megfelelő szakmai egyeztetés kellene, és igen, valóban a közúti közlekedés esetében is egy, a mai kor színvonalának megfelelő, a mai szabályozási igényeknek megfelelő, megfelelően szigorú törvényi előírásokat tartalmazó jogszabályt kellene megalkotni. De ezt csak akkor lehet, ha valóban van idő a szakmai egyeztetésekre, valóban konszenzus alapján történik ennek a törvénynek a kimunkálása. Akkor lehet azt mondani, hogy igen, a parlamentnek sikerült egy olyan közúti közlekedéssel kapcsolatos törvényt elfogadni, amely európai uniós szempontból is megállja a helyét, betartható és betartatható, a jogkövetkezmények pedig számon kérhetőek.
Ezért nem tudjuk támogatni ezt a törvényt. Lehet hozzá beadni módosító javaslatokat, de az alaphelyzeten, a törvény filozófiáját tekintve nem fog eredményes és érdemi változtatást hozni. Köszönöm szépen.
A légi közlekedéssel pedig majd egy újabb hozzászólásban kívánok foglalkozni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
