V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engem a törvényjavaslat 15. §-ának egy rövidke passzusa késztetett felszólalásra. A javaslat a közútkezelői fogalomkört kiegészíti a következő résszel: külön jogszabály szerint versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy Kóka miniszter úr hattyúdalaként egy nagy múltú szervezetet kiszervezne az állami tevékenységből, utat nyit a privatizáció felé. Több száz éves szervezetről vagy tevékenységről van szó, hiszen a Mária Terézia korabeli útkaparókból, útőrökből, majd később útmesterségekből alakult ki a mai üzemmérnökségi szervezet.
De hogy hogyan jutottunk el eddig, arról is engedjenek meg néhány szót szólnom. Ha a rendszerváltozásig visszanyúlunk, akkor elmondhatjuk azt, hogy az egymást váltó bal- és jobboldali kormányok egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, a szakmája iránt elkötelezett szakmai gárdát örökítettek egymásra.
(16.10)
Aztán a miniszterváltáskor az egyik fele elment mindig a párnás ajtók fölé, a másik elment az alagsorba, azonban ez a két garnitúra egyenlő kvalitású volt. Ezt a közmegegyezést szüntette meg a miniszter úr érkezésével, és az ágazat specifikumait legkevésbé sem ismerő, szakma iránt nemhogy alázatot, de tiszteletet sem viselő, azt nem ismerő, amúgy elenderes emberekkel tömte tele minisztériumát. Ezért mára az a helyzet alakult ki, hogy kiszámíthatatlanságban vergődő, elbizonytalanodott, dilettánsok által cérnán rángatott közúti szakmával kell szembesülnünk. Ezért nem látunk a szakma részéről hangos nemet.
Miért kellene nemet mondani? Először is azért, mert ez az előterjesztés koncepciótlan. Maga a minisztérium is három-négy évvel ezelőtt még egy egységes közúti szakágazat megteremtésén fáradozott, miszerint a NA Rt.-t, az UKIG-et, illetve a többi közútkezelő szervezetet egy szervezeti egységbe tömörítse. Nem tekintette át az elmúlt évi ÁSZ-vizsgálat eredménye utáni helyzetet, miszerint a Magyar Közút Kht. irányítási szintje túltagolt, magas a vezetői létszám, hogy idézzek ebből a vizsgálatból.
Aztán a koncepciótlanságot mutatja az is, hogy ezekben a napokban régiónként egy-egy finiserrel látják el ezeket a szervezeteket, érthetetlen. Tehát miközben elindítják a privatizációt, aközben egy teljesen más irányú fejlesztést hajtanak végre. Nincs privatizációs kényszer; azért nem, mert egy olyan országban élünk, ahol az állami tulajdon mértéke jóval kisebb, mint a mintául szolgáló más nyugat-európai államokban, s azért is, mert a közútkezelés - szinte két kivétellel - a Magyarországon folytatott gyakorlathoz hasonló egész Európában. Én legalábbis két kivételt ismerek, a szlovént és az egyesült királyságbelit. Ausztriában megpróbálkoztak vele a '80-as években, vissza is csinálták. Van persze egy liberális sztereotípia, ez így hangzik, mintha axióma lenne már: az állam nem jó tulajdonos. Ezt hajtogatják, és ezt el kell fogadnunk. Én is gyártok egy hasonlót, és én meg azt mondom, hogy a maszek meg nem jó közszolgáltató, mert ott, ahol közlekedésbiztonságról, nehezen definiálható, mérhető feladatról van szó, társadalmilag célszerűbb az állami alkalmazotti lelkülettel meghozott döntés és feladatellátás, szemben a vállalkozói észjárással meghozott döntéssel és feladatellátással.
Engedjék meg, hogy erre egy példát hadd mondjak! Ha így késő ősszel, november végén ledermed először egy út, akkor egy üzemmérnökség-vezető Vasváron vagy Nyíregyházán üldögél a székében, és azon gondolkozik, hogy mit tegyen. Azt mondja, hogy ha kiküldöm a sószóró autót, akkor egy óra alatt 300-400 ezer forint árú sót el fogok szórni. 11 óra felé viszont felenged a fagy, tehát felesleges is lehet, de ha nem küldi ki a sószóró autót, akkor meghalhat valaki. A pénz elfogyott, mert év vége felé tartunk már, veszélyben a prémiumom - ez az egyik gondolkodás -, de egyébként kiküldi az állami alkalmazott az autót. Ha vele szemben ott egy magánvállalkozó ül, a következőn gondolkodik: ha kiküldöm a sószóró kocsit, 300-400 ezer forintot el fogok szórni innét a zsebemből, ha nem küldöm ki, meghal valaki. Nos, 300-400 ezerből 100-at félretesznek ügyvédre, és nem küldi ki a sószóró kocsit. Azt hiszem, a példa is mutatja, hogy miért nem szabad vállalkozókat beengedni erre a területre, mint ahogy a mentőszolgálatba sem szabadna, meg a tűzoltóságba sem.
Az indokolásban a következő szerepel: “Ezen konstrukció törvényi alapjainak lefektetése várhatóan nagymértékű hatékonyságnövekedést eredményezne majd a közútkezelés területén.” Mit jelenthet a hatékonyságnövekedés? Azt, hogy a jelenlegi feladatot kevesebb pénzzel és így kevesebb emberrel látják el. Ez azt jelenti, hogy közel 6 ezer ember állása van veszélyben, vagy a jelenlegi pénzzel több feladatot látnak el. Tehát mondjuk, az ároknak nemcsak a belső felét kaszálják le, hanem a külső felét is. Ki lehet manapság tűzni célként. Mindezt a hatékonyságnövekedést viszont úgy kell elérni, hogy az eddigi szereplőkön kívül egy új szereplő profitját is ki kellene termelni, ez a kiválasztott magáncégé lenne. Vajon hihetünk-e ebben? Én nem hiszek ilyen hatékonyságnövekedésben.
Miért kell még nemet mondani erre a törvényre? Azért, mert ez is a vidék leépítéséhez vezethet. Nézzük meg a közszolgáltató cégek sorsát, privatizációját, akár az áramszolgáltatásról, akár a gázszolgáltatásról van szó. Lehet ott pénzügyi döntést hozni, azonban az egy szellemi-műszaki erőforrás kivonását jelenti egy-egy térségben. Itt említettem már a kisebbségi véleményben, hogy odáig is eljuthatunk, hogy például katasztrófavédelmi helyzetben gyöngül egy-egy kistérség, hiszen elviszik onnét a szervezetet.
Így mindent összegezve úgy vélem, hogy mindannyiunknak - akár baloldaliak, akár jobboldaliak - össze kellene fognunk, hogy lefogjuk Kóka miniszter úr kezét, hogy ne verje dobra ezt a közútkezelői hálózatot, maradjon meg ez olyan értéknek, mint ahogy kialakult ez évtizedek vagy évszázadok alatt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
