DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! November 3-a immár tíz vagy tizenegy éve a magyar tudomány ünnepe. Ezekben a napokban, hetekben számos rendezvényen emlékezünk meg, számos rendezvényen ünnepeljük meg a magyar tudomány eredményeit. November 3-a két szempontból is fontos napja a magyar tudományos életnek: 1825-ben Széchenyi István e napon ajánlotta fel birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására, és két évvel azelőtt Bolyai János e napon írta ama híres levelét édesapjának, amelyből sokan ismerik azt a sort, hogy “a semmiből egy új, más világot teremtettem”.
A tudomány napjának nyilván az is célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet erre a sokunk vagy sokak életében, úgy tűnik, nem nagy szerepet játszó dologra, valójában azonban, ha körülnézünk, a mindennapi életünk bármely területére nézünk, azt látjuk, hogy a tudomány eredményei jelen vannak, ott vannak velünk a mobiltelefonunktól a gyógyszerünkön keresztül az egyéb technikai berendezésekig, és természetesen ott vannak mindazokban az eredményekben, amelyeket a társadalomtudományok produkálnak.
(9.40)
Ugyanakkor azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy megteszünk-e mindent mi, akik most a parlamentben döntéseket hozhatunk költségvetésben és más kérdésekben, azért, hogy a magyar tudomány megőrizhesse vagy növelhesse elismertségét és helyét a világban. Azt gondolom, hogy itt még számos tennivalónk van.
A magyar tudománynak a parlamentben sem nagyon, a magyar kormányban sem nagyon van gazdája. Több tárcához is tartozik a tudomány: az oktatási és művelődési minisztériumhoz, valamennyire a Gazdasági Minisztériumhoz is, és mostanában a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is foglalkozik tudományos kutatásokkal, fejlesztésekkel, mármint ezeknek a finanszírozásával.
Én több oldalról, egyrészt a kutatók oldaláról, másrészt itt, a parlamentben is látván ezeket a meglehetősen koordinálatlan, nevezzük talán így: erőfeszítéseket, azt gondolom, hogy mind a parlamentnek, mind a kormánynak sokkal többet kellene tennie azért, hogy Magyarországot abba a helyzetbe juttassa, hogy megőrizhesse azt a helyét, amelyet a magyar tudomány a világ tudományában eddig megszerzett.
Nincs szégyenkeznivalónk, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a múlt dicsőségéből nem lehet megélni. Ha ezek a fiatalok ma nem kerülnek be a felsőoktatásba, nem kerülnek olyan pályára, ahol utat, teret nyithatunk a tehetségüknek arra, hogy elismert, az ország számára dicsőséget és az ország számára hasznot, szellemi és anyagi hasznot hozó tudósokká váljanak, akkor bizony nagy hibát követünk el. Ma a tehetséges és keményen dolgozni hajlandó fiatalok a legnagyobb érték Európában és szerte a világon.
Ha megnézzük a világ nagyhatalmait, amelyek megtehetik azt, hogy megvásárolják más országok legkiválóbb elméit, akkor meg kell állapítanunk, hogy nekünk ez a lehetőségünk nincs meg. Ezért nekünk meg kell köszönnünk mindenekelőtt a magyar tudomány kiválóságainak és minden magyar kutatónak azt a munkát, amelyet végeznek, amelyet az érdekünkben végeznek, azért végeznek, hogy hozzájáruljanak az emberiség tudásához, de legfőképpen azért, hogy közvetítsék mindazt a tudást, amelyet ma a világban létrehoznak.
Azt gondolom, hogy a magyar parlamentnek a tudomány napján, a tudomány hetében mindenképpen ki kell fejeznie ezt a köszönetét a magyar tudósok felé, a magyar tudomány képviselői felé.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
