TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS
TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Sok mindenről szólt napirend előtti felszólalásában, a lényeg természetesen az egykulcsos adórendszernek, az egykulcsos adózásnak a bevezetése volt. Erről a dologról évek óta vitatkoznak a politikai pártok, a parlamenti frakciók Magyarországon, nagyjából ugyanazzal az érvrendszerrel. Ennek az érvrendszernek a baloldalon a lényege az, hogy az adórendszert, annak a belső struktúráját, illetve a központosításnak, a jövedelemcentralizációnak a mértékét nem lehet különválasztani a költségvetés kiadási oldalától.
Nem kellően alapos összehasonlítás az, frakcióvezető úr, hogy egyes európai uniós tagállamok adóbevételeit, az adózás struktúráját összehasonlítjuk a magyarral, a kiadási oldalát a költségvetésnek nem. A szlovák adórendszert akkor lehet összehasonlítani a magyarral, ha mondjuk, a szlovák szociális ellátórendszert, a szlovák egészségügyet, a szlovák munkanélküli-ellátást, a szlovák oktatási rendszert is összehasonlítjuk a magyarral, és ugyanez az összehasonlítás minden tagállam és tagállam viszonyában elvégezhető, de nem lehet csak az egyikkel foglalkozni. Az is ugyanilyen hiba volna persze, hogyha csak a kiadási oldalról beszélnénk a bevételi oldal nélkül.
A versenyképesség, az országnak a fejlődése, de a magyar kis- és középvállalkozások léte és jóléte mindettől egyetemlegesen függ, és nem az egyes adónemek mértékétől és nem attól, hogy egy kulcs van-e vagy több. Vannak természetesen előnyei, elsősorban adóadminisztrációbeli előnyei egy egykulcsos adórendszernek, de amikor erről beszélünk, azt érdemes megnézni, hogy a mai helyzethez képest, ami ma Magyarországon van, egy egykulcsos adó társasági adóban, személyi jövedelemadóban kiknek adna, és kiktől venne el.
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Például társasági adóban a normál kulcs mellett, ami Európában még így is az egyik legalacsonyabb, éppen a kis- és középvállalkozások számára van egy példátlan 10 százalékos, borzasztóan alacsony kulcs megállapítva, nagyon helyesen, ebben nyilván nincsen köztünk vita. Hogyha egykulcsos adórendszert akarunk, akkor vagy ezt kell fölemelni a normál szintre, éppen a kis- és középvállalkozások járnak rosszul; vagy a nagyon nagy adóbevételt fizető nagy cégeknek az adóterhelését kell csökkenteni a 10 százalékos mértékre, annak viszont borzasztó hatása lenne nyilván a kiadási oldalon, hiszen a kiadásokat is vissza kellene fogni. Szóval, például társasági adóban egy egykulcsos rendszernek a bevezetése éppen azokat hozná nehezebb helyzetbe, akiket ön a felszólalásában megemlített kedvezményezett célcsoportként.
De hasonló a helyzet a személyi jövedelemadóban is. Egy egykulcsos személyi jövedelemadó minden kedvezménynek a megszüntetésével és a fölső kulcsnak a megszüntetésével tulajdonképpen - ugye, azokban az országokban, amelyeket ön példaként fölhozott, 20 százalék körüli egykulcsos személyi jövedelemadó van - kiknek adna? Nem a szegényebbeknek és nem a középosztálynak adna, frakcióvezető úr, hanem a legmagasabb jövedelemmel rendelkezőknek adna. Azt gondoljuk, hogy baloldali alapon legalábbis nem lehet azt fölvállalni, hogy nagyon nagy adóteher-csökkentést, nagyon nagy könnyítést alkalmazunk éppen a legtehetősebbek, a legnagyobb jövedelemmel rendelkezők esetében, és amit ők nem fizetnek be, azt ráadásul a szegényektől és a középosztálytól kell támogatáscsökkentésben, állami szolgáltatások színvonalának a visszafogásában megtakarítani ahhoz, hogy a költségvetés egyensúlya egyébként tartható legyen, ne legyen ebből probléma.
Ezek a viták értelmes viták, és jó, hogy vannak ilyen viták. Az áfa tekintetében most már nem nagyon lehet köztünk véleménykülönbség, hiszen a 20 százalék lényegében egy kulcsként működik nagyon szűk kedvezményekkel. De azt szeretném csak még egyszer kérni, hogy amikor ezeket a vitákat folytatjuk, és nyilván ennél időben is bővebb keretben, mint ez a kétszer öt perc, akkor a kiadásokat és a bevételeket is hasonlítsuk össze a versenytársainkkal, illetve az egységesítésnek, az esetleges egykulcsosításnak a társadalmi következményeit, a gazdasági következményeit is.
Azoknak az országoknak ugyanis, amelyek bevezették az egykulcsos adót, bármelyiket, bármelyik adónemben, egyáltalán nem csak ez a tétel, vagy nem biztos, hogy ez a tétel járult hozzá a versenyképességük javulásához, sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb folyamatok ezek. Tekintsük át! Jövő év tavasza arról fog szólni az Országgyűlésben, hogy a 2009-es, az adórendszer egészét érintő átalakításnak, átfogó reformnak a részleteiről vitatkozzunk, ott bőven lesz idő az ilyen típusú érvek részletesebb kifejtésére.
Köszönöm szépen.
