PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudtuk és tudtam, hogy nem egy könnyű feladatra vállalkozunk, amikor a pártok gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat megreformálását vállaljuk. A párt- és a kampányfinanszírozást jelenleg egy '89-ben elfogadott törvény szabályozza. Újragondolása gyakorlatilag az elfogadás után azonnal megkezdődött, és folyamatosan napirenden van. Kisebb módosításokkal viszont 1997 óta már nem változott ez a törvény, annak ellenére, hogy mind szakmai, mind szélesebb civil körök egyre erőteljesebben fogalmazták meg igényüket, hogy egy átláthatóbb, ellenőrizhetőbb pártfinanszírozás és -gazdálkodás jöjjön létre.
Ezt a folyamatot erősítette az Állami Számvevőszék, aki kétévenként megvizsgálta a pártok gazdálkodását, és folyamatosan jelezte a számvitellel kapcsolatos aggályait, illetve javaslatait. Ezt a folyamatot jelentősen felgyorsította és megerősítette az, hogy '97 óta az Állami Számvevőszék a kampánykiadásokkal kapcsolatos ellenőrzéseket is elvégzi.
Ezen a helyen kell tudnunk legtöbbet változtatni. Nem tartható fenn tovább a közvéleményben egy egyre erősödő tudat, hogy a pártok gazdálkodását szabályozó jogi környezet olyan jóhiszemű, ami ebben az országban senkinek nem teremt hasonló feltételeket. Úgy gondolom, hogy kölcsönös és közös érdekünk, hogy ezen változtassunk.
Ennek a megváltoztatására tett a kormány egy kísérletet 2006-ban. A kormány benyújtott egy javaslatot, amely előírta a pártok számviteli kötelezettségét, annak szabályozását, egy transzparenciát próbált a törvényben elővezetni, és eltörölte volna a választókerületenként a kampányra elkülöníthető egymillió forintos felső határt. Ez a törvény végül nem került elfogadásra, ez javaslat maradt.
Ma már nem érdemes azzal foglalkozni, hogy ez kinek a hibájából történt. A formális és informális tárgyalásokon kiderült, hogy a pártok egy-két kérdésben nem tudtak egyezségre jutni. Úgy tűnt, hogy csak a további tárgyalások segíthetnek a nézetkülönbségek feloldásán. Ekkor kapcsolódott be intenzíven - amit ezúton szeretnék megköszönni - az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és személy szerint Majtényi László, abból a célból, hogy a pártok között koordináció és kompromisszum tudjon létrejönni. Pártokhoz kapcsolódó értelmiségieket is meghívtak ezekre a beszélgetésekre, így lehetővé tették, hogy a javaslatot véleményezzék. Jóleső érzés volt, hogy többségükben ezek az értelmiségiek ezt a javaslatot elfogadhatónak tekintik, és természetesen nem gondolják, hogy minden gondra azonnali megoldást jelent, viszont egy folyamat első lépéseként mindenképpen pozitív az a kialakult kép, amit az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet környékén ezek az értelmiségiek véleményükben megfogalmaztak.
A többfordulós tárgyalások után mindenki úgy gondolta, hogy megegyeztünk, és most már csak be kell nyújtani a törvényjavaslatot, és törvényjavaslat lesz. Mégsem született egy valós megoldás, és erre mondom azt, hogy ma már nem érdemes vizsgálni, hogy miért nem. Ekkor mi eldöntöttük Tóbiás József képviselőtársammal, hogy a további tárgyalások helyett az Országgyűlés és a társadalom nyilvánossága előtt teszünk javaslatot a jelenlegi, mindenki által elismerten nem jó megoldások megváltoztatására.
Ezért született ez a javaslat, amelyről ma az Országgyűlés megkezdi az általános vitát, és reményeim szerint lezárja. Az előterjesztők véleménye szerint a mai javaslat figyelembe veszi azokat a kormány által tett javaslatokat, amit a pártok nem vitattak, tehát alapvetően a nyilvánosság szempontjából fontos számviteli szabályozási elképzeléseket, és ezenkívül próbáltuk beépíteni az előterjesztésbe a pártok véleményét és a civil szervezetek, a civilek véleményét, ami segítheti ennek a megoldásnak az előrehozását.
Ma úgy gondolom mint e terület jó ismerője - és gondolom, hogy ezt kevesen vitatják ma ebben a Házban -, hogy a javaslat a kis pártok és a nagy pártok érdekeit, valamint azokat az alapvető célokat, amelyek a társadalomban és a '89-es törvényben is megfogalmazásra kerültek, ez a törvényjavaslat biztosítja.
Annak tudatában, hogy a pártok finanszírozása nem tipikusan állami feladat, a közvéleménynek is meg kell tudni magyarázni, hogy az állam miért ad több pénzt a pártok működésére. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a kormánypártok és nemcsak az előterjesztők feladata, hanem mindenkinek feladata, hogy erről szót váltson és elmondja.
Meggyőződésünk, hogy a pártok működése egy demokratikus szükséglet. Azt gondolom, hogy ezt sem vitatja senki ebben az Országgyűlésben. Ez tisztán magánforrásból nem biztosítható, ebben is úgy gondolom, hogy nagyjából konszenzus van. Az állami támogatást viszont szabályozni szükséges, hogy ne lehessen anyagi támogatás fejében politikai befolyást szerezni. Úgy gondolom, hogy ebben a vitában is nagyjából egyetértés volt.
Egy esélyegyenlőséget kell teremteni a pártok között, hogy ne csak az anyagi lehetőségek döntsék el a választásokat. Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan cél, amit kölcsönösen elfogadtunk.
Amennyiben az állam ezekhez a célokhoz, amelyeket kölcsönösen elfogadunk, pénzt biztosít - és ezt ma is teszi, és nem kis mértékben -, akkor viszont a pártoknak tudomásul kell venniük, hogy a társadalomnak, a civileknek joguk van arra, hogy a teljes működési költséget, a teljes átláthatóságot és a választási költségeket is ellenőrizzék, és erről véleményt mondjanak.
Ezen a területen érdemes figyelembe venni azokat az össztársadalmi költségeket is, ami a pártok finanszírozását döntően befolyásolja, hiszen nemcsak az állami támogatásokról van itt szó, hanem egyéb források is a pártok finanszírozását szolgálják.
Tudom, hogy a tagdíjak az összkiadások arányában minden pártnál csökkentek, és az egyéb bevételek határozzák meg a működési költségeket. A tagdíjak nem azért csökkennek, mert abszolút számban csökken, hanem azért, mert a működési költségek növekedésével az egyéb bevételek sokkal nagyobb arányt képviselnek, és ebben az egyéb bevételben természetesen az állami támogatások is benne vannak.
Ezért a javaslat részletesen szabályozná, hogy a támogatásokat hogyan és miként lehet elfogadni, azok részbeni tiltását és teljes nyilvánosságra hozási kötelezettségét is előírná. Úgy gondolom, hogy ez teljesen az európai normáknak megfelelő szabályozás, nem sokban tér el, talán egy picit szigorítja a felső határ tekintetében a mai szabályozást, hogy mit kell teljes nyilvánosságra hozni, és mi az, ami csak a Számvevőszék előtt nyilvános. Úgy gondolom, hogy nagyjából ebben is konszenzus tud lenni a következő időszakban.
De a legnagyobb változást a kampánykiadások ellenőrzésénél tesszük a javaslatban. A felső határt a valóban betartható 10 millió forintban húznánk meg az egymillió forinttal szemben. Ezt követően viszont nem egy bebetonozott számról beszélnénk, hanem az inflációs ráta figyelembevételével folyamatosan növelhető ez a mérték. Ezzel elkerülhető a már korábban említett egymillió forintos, nem szeretném azt mondani, hogy komolytalan határ, ami az országgyűlési választásokon egy választókerületben felhasználható forrásnak minősül.
A tervezet szabályozza a szervezetek és a személyek kampányban való részvételét. Ez egy nehéz politikai kérdés, hogy hogyan oldódjon meg, hogy ne sérüljön a véleménynyilvánításhoz és a szólásszabadsághoz való jog, viszont biztosítani kell azokat a feltételeket, hogy egy ellenőrizhető és a kampánykiadásba beszámítható eszközfelhasználás történjen.
(14.10)
Úgy gondolom, hogy ezt a nehéz feladatot maga a javaslat jól oldja meg. Így a civil szervezeteknek az Állami Számvevőszéknél kell nyilvántartásba kérni magukat, hogy ők is ellenőrizhetők legyenek, ők is transzparenciát biztosítsanak mindenki számára, hogy mit, miből, honnan és mennyit fordítottak egy-egy politikai kampányban azoknak a céloknak az elérésére, amit önmaguk saját maguknak jónak tartanak.
Azt gondolom, hogy a kiadások ellenőrzéséhez talán a legerősebb eszközt, a kampányszámlát javasolja bevezetni a törvényjavaslat, amelyen keresztül a kampány finanszírozása megoldható, és teljes mértékben transzparensen megoldottá válik. A javaslat tartalmazza a kampányidőszak lerövidítését is, ami, azt gondolom, azért fontos, mert így a költségek jelentős mértékben csökkenthetők és kordában tarthatók.
A javaslat már az ellenzéki pártok javaslatára azzal is foglalkozik, hogy melyek a kormány feladatai és lehetőségei a választási kampányban. Úgy gondolom, hogy ez is egy fontos önmérséklő elem a javaslatban, és az előzetes tárgyalásokon ebben nem tudott egyetértés születni, de a javaslat ennek ellenére hoz egy megoldási javaslatot e tekintetben, ami, meggyőződésünk, hogy az ellenzéki javaslattal koherens, és elfogadható kell legyen.
Eddig nagyon hiányosan volt szabályozva a sajtóhirdetések, valamint a plakátok használata. A tervezet szerint átláthatóbbá és nyilvánossá válik mindaz, ami a sajtóban, médiában, akár az üzenetküldő szolgáltatást végző szervezeteknél - itt egyszerűsítve mondom -, a telefonhírmondóban, amit a választásoknál nagyjából használ minden párt, megjelenik. Így a közzétett hirdetések árlistája is nyilvánosságot kell hogy kapjon, és a ténylegesen, a pártok által megvásárolt áron kell hogy elszámolásra kerüljön az Állami Számvevőszék előtt.
Szeretnénk biztosítani, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, ahol tisztázatlan volt, hogy mi számít kampánykiadásnak, tehát ezek a források nagy része legális volt, csak a kampánykiadáshoz, a kampányfinanszírozáshoz gyakorlatilag nem volt letisztázva a törvényben, hogy milyen költségeket, mikor és hogyan kell elszámolni, ezért ezzel a mindenkori elszámolásban nagyon könnyű volt elkerülni azt az egymillió forintos határt, ami jelenleg a törvényben van. A törvényjavaslatba azt tesszük, hogy pontosan szeretnénk meghatározni és szabályozni, mit értünk kampányon, mi az, ami kampánykiadás, és mi mennyibe kerül. Ha ebben egyetértés lesz, akkor ki fog derülni, hogy mit, mire és mennyit költött akár egy-egy párt vagy egy jelölő szervezet, vagy a hozzájuk kapcsolódó társadalmi szervezetek is a politikai céljaik elérésére, a kormányzás megszerzésére fordított forrásokból. Úgy gondolom, hogy ez mindenkinek előnyére válik, és mindenkinek fontos, hogy ebben előrelépés legyen.
Az Állami Számvevőszék így egy valódi ellenőrzést lesz képes elvégezni a mai, azt kell mondjam, formális ellenőrzéssel szemben, és akkor lesz egy valódi szankcionálási funkciója is az Állami Számvevőszéknek. A törvényjavaslat itt egyébként megerősíti, hogy ennek személyi felelősének is kell akkor lenni, és gyakorlatilag a pártok első számú vezetőjét tenné személyesen felelőssé a pártkampány-finanszírozásban az esetleges nem törvényes eljárásokért.
Ezen túlmenően javaslatot tartalmaz a tervezet a pártokhoz kapcsolódó ifjúsági szervezetek gazdálkodásának a szabályozására. Úgy gondolom, hogy ez sem egy elhanyagolható részterület, amivel érdemes és kell hogy foglalkozzanak a pártok, nemcsak a kormányzó és az ellenzéki pártok, hanem esetleg az utánpótlás szempontjából a politikai elitnek is végig kell gondolnia, hogy mit és hogyan tesz e területen.
Összefoglalva a javaslatot, képviselőtársammal úgy gondoljuk, hogy a beterjesztett javaslat mentén létre tud jönni egy kompromisszum, ami megfelel a társadalmi elvárásnak, hogy egy átlátható, ellenőrizhető rendszer jöjjön létre, ami javíthatja a pártok presztízsét. Az előterjesztők nevében állítom, hogy minden olyan javaslatot, ami e célnak megfelel, komolyan megvizsgálunk, és lehetőség szerint a javaslat részévé tesszük.
Remélem, hogy a mai vita lehetővé teszi, hogy az eddigi hosszan elnyúló, időnként eredménytelen megbeszélések helyett egy nyilvánosság előtt folyó vita kezdődhet, és valóban mindenkit, a többször már deklarált céloknak megfelelően segít a javaslat elfogadásában. Szándékunk nemcsak látszatszándék, ezt nagyon szeretném megerősíteni, hanem valódi, megegyezésre törekvő akarat.
Tegyük lehetővé közösen, hogy egy 1989 óta húzódó problémákat megoldó, a pártok gazdálkodását érintő és a transzparencia szabályainak megfelelő szabályozás jöjjön létre. Ehhez kérem a képviselőtársaim és a civil szervezetek további segítségét. Szeretném megköszönni azoknak a bizottságoknak, ahol ezt az előterjesztést már talán előzetes bizalomnak is értékelhetik az előterjesztők; volt olyan bizottság, amelyik egyhangú szavazással támogatta.
Köszönöm szépen az önök figyelmét, várom javaslataikat, és remélem, hogy közösen tudunk egy jó törvényt alkotni ezen a területen.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
