GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az előző, rövid törvényjavaslatnál jeleztem, hogy ennél a hosszabb és bonyolultabb előterjesztésnél valószínűleg komolyabb vita várható.
Elöljáróban szeretném leszögezni azt, hogy a liberális frakció azt a politikai szándékot, hogy Magyarországon a közpénzek, fejlesztési források felhasználása áttekinthető, ellenőrizhető, az ilyen eljárásokban közreműködő személyeknek az esetleges tisztátalan vagyongyarapodása is nyomon követhető, ellenőrizhető, szankcionálható legyen, nos ezt a jogalkotási szándékot az SZDSZ parlamenti frakciója messzemenőkig támogatja. A kérdés az, hogy az a törvényjavaslat, amiről mi most beszélünk, egyrészt alkalmas-e erre, másrészt pedig lehetnek-e olyan, nem szándékolt következményei, amelyek nagyobb kárt okoznak, mint amilyen hasznot a szándékolt következményei hoznak az egyik oldalon.
Miről beszélek? Mielőtt ezt kifejtem, arról szeretnék tenni egy megjegyzést, hogy az aktuálpolitikai események által ihletett, némiképpen kapkodó jellegű jogalkotásnak szerintem egy jó példája az, amiről mi most beszélünk. Hiszen nyilvánvaló, hogy rendezni kell ezt a kérdést, de megpróbálhattuk volna úgy is rendezni ezt a kérdést, hogy áttekintjük a maga egészében, hiszen több különböző jogszabály vonatkozik több különböző személyi körre, vagyonnyilatkozati, illetve vagyongyarapodási vizsgálatokra. Egy némiképpen lassúbb tempójú, ezt az egészet koncepciózusabban kezelő jogalkotási szándék megfogalmazhatta volna azt az igényt is, hogy ezt a teljes csomagot egyben kezeljük valahogy.
Azt gondolom, hogy jogos lehet ez a kritika. Minden támogató szándékkal együtt el kell ismerni, hogy jogos lehet az a kritika, hogy van abban valami fura, hogy egy aktuálpolitikai botrány megihlet egy ilyen jogalkotási sorozatot, és a parlamenti képviselőknek, az Országgyűlésnek erre az egyik válasza az, hogy egy meglehetősen széles személyi körben, ahol egyébként valóban fontos megnézni azt, hogy a korábban működő rendszer hogyan működött - láttuk, hogy nem működött jól, mert papíron létezett, valójában pedig nem volt komoly ellenőrzés -, szóval, hogy a korábban működő rendszert most megváltoztatva a parlamenti képviselők egy meglehetősen széles személyi körben szigorítani akarják ezt a dolgot, ami lehet indokolt, mondom még egyszer, de talán jobban nézett volna ki ez a történet, ha egységben kezeljük mindezzel. Egységben kezeljük például a parlamenti képviselők vagyonbevallásával, hiszen - elhangzott itt korábban a vitában - többféle, egymástól eltérő szabályozás működik, és ha már van egy volt parlamenti képviselő nevéhez köthető botrány, és a parlamenti képviselők úgy döntenek, hogy szabályozzák ezt a vagyongyarapodási vizsgálati rendszert, akkor vajon védhető-e az, hogy ebben a törvényjavaslatban a parlamenti képviselőkről nincsen szó.
Nézzük meg, hogy hogyan is működik a parlamenti képviselők vagyonának nyilvános kontrollja! Egyrészről szigorúbb, mint amiről itt szó van, hiszen a négyéves parlamenti ciklus alatt hat darab nyilvános vagyonbevallást kell beadnia a képviselőnek, és mind a hat alkalommal - a ciklus elején, a ciklus végén és minden év végén, év elején - a közeli hozzátartozókra nézve is egy, a parlament mentelmi bizottsága által bizalmasan kezelt, és csak adott esetben, probléma esetén megnyitott borítékban nekik maguknak ilyen bevallást kell tenniük. Ez egyrészről szigorúbb tehát, hiszen sűrűbb, és a teljes nyilvánosság előtt zajlik.
Másrészt viszont kevésbé szigorú, hiszen tudjuk azt, hogy parlamenti képviselői vagyonbevallási rendszer két dolgot tud. Egyrészt egy formális igényt kielégít: a parlamenti képviselők beadnak bizonyos vagyonbevallásokat, amik valójában nehezen ellenőrizhetők, és még nehezebben szankcionálható ezeknek a valótlansága. Tehát ilyen értelemben puhább, gyengébb az a rendszer, ami ránk, parlamenti képviselőkre vonatkozik, mint amit most itt be akarunk vezetni, hiszen nem egy érdemi vagyongyarapodási vizsgálatról van szó, aminek szankciói lehetnek, hanem egy vagyonbevallási, önbevallási rendszerről, amit a nyilvánosság ellenőriz. És ez a másik, amire jó, hogy minden évben január-február környékén a bulvársajtó híréhségét ki lehet azzal elégíteni, hogy kinek van Trabantja, és ki az, aki vagyonos a képviselők között, ami egyrészt persze biztosít egy nyilvánosságot, sokat árt a parlament tekintélyének, és mindezt úgy teszi, hogy nem segít abban, hogy ha valahol egy parlamenti képviselőnél feltűnő vagy megalapozatlan vagyongyarapodás van, akkor az szankcionálható legyen. Nem segít, mert nincsen ott a szankció. Szóval, érdemes lett volna talán ezt is megnézni.
A másik kritikai jellegű megjegyzésünk ezen törvényjavaslattal kapcsolatban - és itt konkrét módosító indítványokat is készek vagyunk támogatni, illetve magunk is fogunk ilyeneket írni - az a kérdés, ami már elhangzott ebben a vitában, történetesen ezen bevallások nyilvántartása, őrzése, a vizsgálat indításának a lehetősége. Itt azt szeretném felidézni, hogy a 2002-es országgyűlési választások előtt a mostani kormánypártok az akkor bevezetett rendszert azzal kritizálták, hogy nem jó a központi nyilvántartás, hogy nem jó a kötelező összevetése ezeknek, és az ok nélküli betekintés lehetősége ezekbe a bevallásokba, ezekbe az önbevallásokba. Ez változik, ez rendben is van.
De komoly aggályok fogalmazhatók meg néhány passzussal kapcsolatban a mostani tervezett szabályozás esetében is, és erről itt többen beszéltek előttem a vitában. Tipikusan a munkáltató lesz ezen vagyonbevallások, vagyongyarapodási bevallások őrzője. Azt fogalmazza meg a törvény - ezt most szeretném pontosan idézni -: “az őrzésért felelős felhívására a kötelezett vagyonnyilatkozatot tesz, ha bármilyen gyanú…” Bármilyen gyanú - így fogalmaz a törvény, meglehetősen szélesre nyitva ezzel a visszaélések lehetőségét. Tehát hogyan indul meg egy ilyen vizsgálat? Mi a garanciája annak, hogy ne lehessen ezzel visszaélni? Hiszen ha megnézzük a személyi hatályát ennek a törvényjavaslatnak, körbe van írva meglehetősen pontosan, hogy kik azok, akik vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek, ami rendben is van. A közszolgálatban álló személyek egy bizonyos köre, akik bizonyos eljárásokban részt vesznek, így lehet leegyszerűsíteni. De közszolgálatban álló személynek tekinti a törvény a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagját, a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáját, a közalkalmazottakat, a közszolgálati jogviszonyban állókat, az ügyészségi szolgálati viszonyban, valamint az igazságügyi alkalmazotti viszonyban állókat.
Gyakorlatilag közös jellemzője ezeknek a személyeknek, hogy az a munkakör, az a munkahely, ahol dolgoznak, egy meglehetősen hierarchikus viszonyok által rendezett munkahely és munkakör. Szerintem azt nagyon-nagyon alaposan végig kell gondolnia a jogalkotónak, hogy milyen lehetőséget ad egyrészt a munkáltató kezébe, másrészt milyen garanciákat ad arra, hogy a munkáltató adott esetben ne tudjon visszaélni ezzel a lehetőséggel. Mondom még egyszer: szigorú, hierarchikus rendben felépülő szervezetekről van szó jelentős részben, ezerszer át kell gondolnia a jogalkotónak - és nemcsak ebben a körben, hanem a másik körben is -, hogy milyen lehetőséget ad, hiszen tipikusan a jogalkotó az, aki őrzi, és aki adott esetben egy személyben dönthet ilyen vizsgálat megindításáról.
(10.20)
Félreértés ne essék, az átláthatóbb, tisztább, ellenőrizhetőbb viszonyok megteremtését támogatjuk. Ezt a törvényjavaslatot is szeretnénk megszavazni, ehhez azonban nagyon fontos garanciális módosításokat kell az imént felvetett ügyekben bevezetni ebbe a javaslatba, ebbe a törvénytervezetbe, annak érdekében, hogy ez a liberális frakció által is megszavazható legyen.
Semmiképpen nem tudunk elfogadni olyan törvényt, amely kiteszi a munkavállalót a munkáltatói jogkör gyakorlására felhatalmazott vezető oktalan packázásának, a visszaéléseknek, a hivatali hatalommal való visszaéléseknek, a hivatali belső viszonyok átrendezésére tett sajátos hatalmi kísérleteknek. Nem szeretnénk ilyen törvényjavaslatot elfogadni, és ennek érdekében, még egyszer mondom, minden olyan módosító javaslatot támogatunk - nekünk magunknak is lesznek ilyen javaslataink -, amelyek garanciális elemekkel biztosítják azt, hogy ez a senki által, az előterjesztő által sem kívánt következmény bekövetkezhessen.
Köszönöm szépen.
