DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): De csak a biztonság kedvéért. Tisztelt Képviselőtársaim! Láthatóan, mint ahogy az a parlamenti vitáknál gyakorta előfordul, egy-egy törvényjavaslat kapcsán nemcsak arról beszélünk, ami a törvényjavaslatban van, hanem másról is. Az igazi vita megítélésem szerint pontosan ezt tükrözi, nevezetesen, hogy a nyugdíjrendszer milyenségéről van szó. Nyitray képviselőtársam szerint - nem is tudom, hogyan fogalmazott - szorítjuk a nép torkát, Béki képviselő asszony pedig arról beszélt nagyon röviden, és szeretném a képviselő urat megnyugtatni, hogy ezzel a Szocialista Párt tökéletesen egyetért, hogy ezzel a nyugdíjrendszerrel sokáig élni ebben az országban, az öregedésre és sok minden másra tekintettel, nem lehet. Erre vonatkozólag az Országgyűlés tavaly már elfogadott egy törvényt, ami kétségtelenül a nyugdíjszámítás szabályait megszigorította. Lehet és majd fogunk is ezen vitatkozni természetesen, hogy milyen legyen a nyugdíjrendszer, de azt mondani, hogy minden maradjon változatlanul, ez, elnézést, felelőtlenség. Mert mi azt szeretnénk, hogy a holnap rendőrré váló fiatalember is kapjon 20-25 év múlva nyugdíjat.
A kérdés így vetődik fel, és ez a törvényjavaslat, amiről most vitatkozunk, ettől tulajdonképpen független. Ez a törvényjavaslat éppen azt a célt szolgálja, hogy átmeneti szabályokat, méghozzá kedvező szabályokat alkosson azok számára, akik, amikor elkezdték ezt a nehéz pályát, akkor megvolt egy meghatározott szabályrendszer, ami egy sor, ha szabad így fogalmazni, kiváltságot nyújtott nekik, teljesen indokoltan, és egy bizonyos korosztálynak ezt megígéri ez a törvényjavaslat jövőre is. Aki már holnap belép a rendőrséghez vagy elmegy katonának, arra már más szabályok fognak vonatkozni. Hogy milyen szabályok, arról majd még fognak a parlamenti képviselők vitatkozni, mert nyilvánvaló, hogy a nyugdíjrendszer általános felülvizsgálata kapcsán elő kell venni szinte majdnem minden foglalkozási ágat, ami Magyarországon található. Hiszen annyi fajta szabály van, hogy nehéz kiigazodni, és nyilván valamifajta egységességet kell mutatni, vagy megtalálni ennek a formáját éppen azért, hogy egyáltalán a nyugdíjrendszer finanszírozható legyen, és valamifajta nagyobb igazságosságot mutasson.
A bizottsági ülésen is elmondtam, a Hszt. alá tartozóknál is van egyfajta igazságtalanság, ma összemosunk hivatali munkát végző katonát, rendőrt a hadműveletre kitett katonával vagy a fedett nyomozóval. Nem ugyanaz a felelősség, nem ugyanaz a veszélyeztetettség! Ma például a Hszt. szerinti nyugdíjrendszer nem differenciál. Nem osztom Karsai képviselőtársam véleményét, igenis a civilesítésre szükség van a rendőrségen, mint ahogy a világ vagy legalábbis Európa államainak többségében a rendőrök többsége köztisztviselő, bizonyos speciális vonásokkal, és nálunk is ebbe az irányba kell elmenni. Nyilvánvalóan más-más lesz a nyugdíjrendszer szabálya is, mint ahogy most is dolgoznak közalkalmazottak, köztisztviselők is a rendőrségen, akik más szabályok alá tartoznak. Mi azt mondjuk, hogy ezeknek a számát növelni kell, mert nem olyan felelősséggel és nem olyan természetű munkát végeznek, mint a rendőrség más tagjai.
Ez a törvényjavaslat azonban nem erről szól. Ez arról szól, hogy a nyugdíjrendszer általános reformja körében eddig hozott intézkedések hatálya alól kivegyen egy bizonyos számú réteget. Pontosan azokért a célokért, amiket itt képviselőtársaim is emlegettek, hogy ez a tapasztalt része az állománynak ne legyen érdekelt abban, hogy elmenjen nyugdíjba, mert a mai szabályok szerint, erről is már sok szó esett, és ez is valahol igazságtalanság, több lenne a nyugdíja, mint amennyi nettó keresetet most effektíve kap. Azt hiszem, ez sem normális dolog. Csak példaképpen mondom, hogy amiről itt most vitatkozunk, vagy a konkrét törvényjavaslat, ha nem is arról vitatkozunk, a rendészeti szervek és a honvédség állományának egy bizonyos rétegét, Rába képviselő úr konkrét számokat is mondott, kiveszi az általános szabályok alól, és meghagyja a ma hatályost.
Nem szólva arról, hogy egy kifejezett kedvezmény van ebben a törvényjavaslatban, képviselőtársaim, azt nem tetszenek észrevenni. Nevezetesen, hogy lehetőséget ad a Hszt. és a Hjt. alá tartozók számára, hogy kilépjenek a magánpénztárakból. Ez az állományt gyakorlatilag jobban foglalkoztatja, mint a nyugdíjszámítás. Megadja nekik a lehetőséget, hogy visszalépjenek az általános társadalombiztosításba, mert nagyon sokan, hogy úgy mondjam, ráfizettek, a magánpénztárak nem biztosítják azt az ellátást, amit az általános társadalombiztosítás. Ez egy borzasztó nagy kedvezmény ebben a törvényben, és aki ezt a törvényt nem támogatja, az nem támogatja ezt a részét sem. Úgyhogy tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezt gondolják meg.
Az más kérdés, hogy mi lesz a jövő. A szocialista frakció szerint is az általános nyugdíjreform keretében elő kell venni, mondjam így, a Hszt. és a Hjt. alá tartozókat, és ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, alaposan mérlegelni kell, hogy tevékenységi sajátossága mennyi “kiváltságot” bír el, mennyit bír el ebből a társadalom, mennyit tud finanszírozni, és milyen legyen a mértéke még ezen az állományon belül is. Ez a munka még hátra van, illetőleg folyamatban van. Ott lehet majd igazán számon kérni, hogy van-e jövőkép, érdemes-e elmenni rendőrnek vagy katonának. De ez a törvényjavaslat, amin most vitatkozunk, másról szól. Értem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a nyugdíjrendszer átalakításánál miért is támogassák a kormányt, de tisztelettel figyelmükbe ajánlom még egyszer, hogy ez a törvényjavaslat, amiről majd döntenünk kell a következő hetekben, nem erről szól. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
(20.20)
