NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Ház! A honvédelmi bizottságban nem alakult ki többségi vélemény, sem kisebbségi, tehát támogató, illetve ellenző vélemény van. A szavazati arányok miatt végeredményében a bizottság nem javasolta ezt általános vitára, azt kell kimondani. Roppant érdekes egyébként. Azért is érdekes, mert véleményünk szerint, és én ebben az ellenző álláspontot képviselem, az lenne a legjobb és a leghelyesebb, ha ezt a törvényjavaslatot a kormány visszavonná, és változatlanul érvényben hagyná a jelenleg érvényes nyugdíjba-vonulási törvényeket. Hogy miért, néhány indokló szóval arra is kitérek.
Az első a legkönnyebb. Ez végtelenül méltánytalan és igazságtalan a fegyveres testületekkel szemben, hiszen nincsen még egy olyan foglalkozási ág, amelynek a képviselői az életük árán vagy az életük kockáztatása árán kifejezéssel esküdnének föl hivatásuk gyakorlására. Végtelen szűkkeblűséget jelent, ezen nemzetmentő, a nemzet biztonságát, szuverenitását védelmező szervezetek tagjaival szemben végtelenül méltánytalan, kicsinyes és szűkkeblű az, hogy a nyugdíjazáskor az őáltaluk kifejtett többletet végeredményében nem honorálja a társadalom. Mert legyünk őszinték, ez a törvény - bár úgy tűnik, mintha előrelépés lenne a korábbitól - nem előrelépés, kifejezett visszalépés. Hiszen ahhoz képest, hogy máról holnapra minden kedvezményük meg legyen vonva az érintetteknek, valóban előrelépés, de csak olyan formában, mintha valakinek azt mondja az orvosa, hogy mind a két lábát amputálni kell majd, és utána egy hét múlva nagy boldogan közli, hogy uram, önnek szerencséje van, csak az egyik lábát kell levágni.
Most jelen pillanatban ez a helyzet, és ez rendkívül rossz visszhangot váltott ki a fegyveres testületek tagjainál. Amiről itt néhányan beszéltek: a szinte pánikszerű nyugdíjba menetel és olyan személyek nyugdíjba vonulása, akikre nagyon nagy szükség lenne a továbbiakban is mind a honvédségnél, mind a rendőrségnél, a határőrségnél és mindenütt, ahol csak a törvény által érintett személyek dolgoznak. Olyan mértékben meggyengült a nagy nyugdíjba vonulás miatt ez a tevékenység, hogy vannak, különösen a honvédségnél olyan ágazatok, ahol egyszerűen a működőképességet veszélyeztető módon lecsökkent a hivatásos állományúak létszáma.
Ez mutatja azt, hogy még ha - feltéve, de meg nem engedve - egy ilyen típusú javaslatra szükség van, akkor is azt kell mondani, hogy végtelenül elkésett. Ennek a javaslatnak nem most, hanem nagyjából-egészéből egy évvel ezelőtt kellett volna bejönni a parlament elé, hogy megnyugtasson, helyre tegyen, már amennyire a korábbi kedvezmények megvonása fölött érzett csalódástól bárkit is meg lehet kímélni és meg lehet nyugtatni. De mindenesetre az a nagymértékű szükségtelen nyugdíjba vonulás, amit ez okozott, bizonyára lényegesen kisebb számú hivatásos állományú katonát, rendőrt és egyéb fegyveres szervezetnél dolgozó személyt érintett volna.
A választhatóság, amit most itt előnyként és valamiféle kiváltságként említenek, egy olyan ismeretlen nyugdíjszabályozást foglal magában, amiről az érintettek nem tudják, hogy jobb lesz-e vagy rosszabb a mostaninál, hiszen a vita során, amit a bizottságnál folytattunk, az is kiderült, hogy igazában véve még az előterjesztő sem tudja, hogy valójában milyen lesz az az új rendszer. Tehát egy olyat kellene választani majd, amiről nem lehet tudni, hogy jobb vagy rosszabb. Most előre eldöntheti valaki, hogy ezt a kockázatot is vállalja-e. Ez csak a bizonytalanságot növeli.
Éppen ezért, ahogy már említettem is, a hosszú időn keresztül tartó bizonytalan és rossz helyzet miatt nagyon sokan távoztak, nagyon sokaknak ez a kiválását jelentette. Éppen ezért mi olyan módosító javaslatokat terjesztünk majd elő, amelyek a most is hatályos törvényi szabályok szerint kezelnék a nyugdíjba vonulás feltételeit, magyarul még egyszer megerősítve: ennek a törvényjavaslatnak a visszavonását eredményezné. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
