CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkönnyíti a helyzetemet, hogy az általános vita végén volt módom jó néhány felvetésre reagálni, ezért a mai részletes vitában elhangzottakra korlátoznám csak a vitazáró megjegyzéseimet.
Farkas Imre képviselőtársamnak mondanám, hogy való igaz, a kormány támogatni fog egy olyan módosító indítványt, amely a méltányosság lehetőségét teremti meg, mondjuk, olyan családi pótlék kifizetésénél, ahol eljutott a családi pótlék oda, ahova szánta a családi támogatások rendszere, csak más néven vették fel. Ilyen technikai akadályok létezhetnek, előfordulnak valóban normális ésszel nem igazán felfogható helyzetek, tehát egészen extrém szituációk, ezek elkerülése érdekében úgy gondoljuk, valóban működtetni kell egy ilyen méltányossági mechanizmust.
Lanczendorfer képviselő asszonynak szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy megint elmondta, mint az általános vitában, én megint el fogom mondani, hogy nincs szándékában a kormánynak a szociális ellátórendszerből forrást kivonni. A kormánynak szándékában áll a szociális ellátórendszerbe 8,4 milliárd forintot beletenni. (Dr. Pósán László közbeszólása.) Ön kérdezi, hogy hol van: üsse fel a költségvetési törvényjavaslatot, amely most már rendelkezésére áll, és ellenőrizheti a szavaimat. 1,8 milliárd forint az étkezési normatívákban, 4,6 milliárd forint a házi segítségnyújtásban, és az ilyen százmilliós tételeket nem mondom sorba, de tételesen, darabra 8,4 milliárd kimutatható, ott van a költségvetési törvényben. (Dr. Pósán László közbeszólása.) Ezt mondom Pósán képviselő úrnak is, aki nem tudja végighallgatni a mondatot nyugodtan. Legyen nyugodt, képviselő úr, üsse fel a törvényjavaslatot, és ellenőrizze, ha szükséges.
Úgyhogy nem igaz az a mondata, hogy csupán a költségvetés akar spórolni a szociális rendszeren, ez egyszerűen nem így van. Valójában pluszforráshoz jut ezzel a törvénnyel is a szociális ellátórendszer.
Ön hivatkozott arra, hogy nagyjából 15 ezren sorban állnak az idősotthoni ellátás igénybevétele érdekében. Vissza szeretnék kérdezni, bár tudom, most nem nagyon van módja válaszolni, de ezt a költői kérdést bármikor fel lehet tenni. Ugyan, mondja már meg, képviselő asszony, miért jobb az, ha 15 ezren sorban állnak, ahelyett hogy a 15 ezerből jó néhány ezren valamilyen szolgáltatásban részesülnének. Ugyanis a törvény arról szól, hogy ha lehet, akkor legalább kapjon szolgáltatást az, aki rászorult, akinek ellátási szükséglete van. Azzal ugyanis nincs kifizetve, ha ő sorban áll egy szűk kapacitású ellátórendszernél, az viszont sokkal többet ér, ha valódi szolgáltatást kap. Ezt teszi lehetővé a törvényjavaslat. Ha azt gondolja, hogy ez nem humánus, akkor sajátos dimenzióban gondolkodik a humánus szociális ellátásról. Nekem ugyanis, az én humánumommal az fér sokkal jobban össze, hogy valaki kap szolgáltatást, nem pedig az, ha sorban áll egy másikért, nem tudni, mikor bejutandó eséllyel.
Egyetértek viszont önnel abban, hogy az érintett döntse el, milyen szolgáltatást vesz igénybe. Persze azzal a kiegészítő mondattal, amelyet ilyenkor mindig kénytelen vagyok elmondani, hogyha persze minden információval és minden lehetőséggel is rendelkezik. Ha ugyanis úgy teszik fel valakinek a kérdést, hogy akar-e szociális otthonba menni vagy sem, akkor persze lehet, hogy azt fogja válaszolni, hogy igen. De ha azt a kérdést is felteszik neki, hogy és tessék mondani, hogyha lenne valaki, aki felvágná télen a tüzelőt, elmenne napközben bevásárolni, elvinné a postára a feladandót, megfőzné az ebédet, kimosna két-három naponta, lecserélné az ágyneműt hetente és kivasalna - most mondtam egy szolgáltatási csomagot - itthon, akkor ön be akarna-e menni idősotthonba; akkor azért lehet, hogy nem ugyanazt a választ kapnánk. Lehet, hogy az az idős ember azt fogja mondani: ja, ha ezt is lehet, akkor az egészen más, akkor inkább ezt kérem.
Tehát azt gondolom, meg kell mutatni a szolgáltatási skálát, rendelkezésre kell bocsátani minden információt, és akkor igaz, amit mond, akkor teljesen egyetértünk: akkor döntse el az illető. A törvényjavaslat erről szól. A törvényjavaslat arról szól, hogy mindenkinek a lakásához, életéhez közel esően, ott legyen az alapszolgáltatás, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás, mert hiába kötelező feladat 1993 óta, jó néhány helyen nincs meg ez az önkormányzatok által kötelezően ellátandó szolgáltatás, vagyis az emberek nem vehetik igénybe. Mi most azt szeretnénk, hogy ezen legyen a hangsúly, hogy ez mindenkihez eljusson. Ha önnek ez persze nem humánus, akkor másik értelmezési tartományban van a humánuma, mint az enyém vagy mint a kormányé, de én azt gondolom, ez igenis humánus, hogy az emberekhez közel visszük a szolgáltatásokat.
Szeretném arról biztosítani a képviselő asszonyt, hogy nem lesz káosz a családtámogatási kifizetőhelyek változtatásával kapcsolatosan. Egyrészt azért nem, mert az emberek 70 százalékban már nem a munkahelyükön kapják, hanem közvetlenül a Kincstártól. Tehát döntő többségét már kezeli a Kincstár, ehhez képest ez a 30 százaléknyi, amelyet jelenleg nem kezel, nem jelent új, pluszfeladatot a Kincstárnak. Megvan rá a lehetőség, hogy azt átvegye.
Nézzük meg az emberek oldaláról, akik családtámogatásban részesülnek, hogy nekik mi az egyszerűbb, mi a jobb. Jó-e az, hogy ha munkahelyet változtat, akkor mindent kezdhet elölről? Márpedig az emberek változtatnak munkahelyet. Jó-e az az egész rendszernek, hogy ma párhuzamosan meg lehet igényelni, és nem biztos, hogy összetalálkozik az információ? Valószínűleg nem jó, mert azért mégiscsak közpénzről van szó.
(19.00)
Azt gondolom, hogy egy átlátható, tiszta finanszírozás, ahol egyébként munkahelyváltáskor nem kell külön eljárásokba bonyolódni, ahol - és lesz ilyen módosító indítvány - előbb hozzáférnek a családtámogatáshoz az érintettek, mint a jelenlegi rendszerben, azért az emberek számára valószínűleg mégiscsak stabilabb, kiszámíthatóbb, főleg, ha a rendszer azt is kiküszöböli, hogy ha a cégnek likviditási problémája van, akkor ne hárítsa a dolgozókra. Nem tudja, mert ha a Kincstár a családtámogatást egy módosító javaslat szerint minden hónap 3-áig - és nem 15-éig - bankszámlára eljuttatja, akkor ez egy stabil, kiszámítható jövedelmi szituációt teremt.
Bencsik képviselő úr a támogató szolgálat normatív támogatással történő kötelező megtartása mellett érvelt itt a vitában. Képviselő úr, polgármester úr - most így szólítanám ebbéli minőségében -, beszélje meg az önkormányzati érdekszövetségekkel ezt a véleményét. Az önkormányzati érdekszövetségekkel ugyanis egyeztettük a törvényjavaslatot, és ők kifejezetten támogatták, hogy az önkormányzati mozgástér bővítése érdekében azt a két javasolt szolgáltatást szüntessük meg mint kötelező jellegűt, mert legkevésbé az önkormányzatok látják ezt el, hanem inkább civil és egyházi terület látja el. Éppen az ő javaslatukra volt a létszámhatárok módosítása is.
Azt gondolom, hogy ön valószínűleg akkor egy különleges polgármester (Derültség az MSZP soraiban.), mert a hét önkormányzati érdekképviselet véleményével nem egyezik az ön álláspontja. Mi mégis tartanánk magunkat az önkormányzati szövetségek véleményéhez.
Többen felvetették - Czomba Sándor, Bencsik képviselő úr és mások - a térítési díj, vagyon kérdését; sőt Lanczendorfer Erzsébet is említette. Mi is itt az igazságos, meg mi nem igazságos? Én is megint visszakérdeznék: vajon igazságos-e az, hogy az adófizetők pénzéből egy szociális szolgáltatás támogatásaként ugyanannyit kap, akinek 8-10 milliós vagyona van, mint akinek semmilyen vagyona nincsen? Vajon ez igazságos? Azt gondolom, hogy nem.
Vajon igazságos-e egy olyan mechanizmus, ahol arra tesszük érdekeltté a gyerekeket, hogy ne foglalkozzanak a szülők időskori ellátásával, még csak pénzt se kell rá áldozni, hanem minél gyorsabban tegyék be a szociális otthonba, hogy hozzájuthassanak a vagyonukhoz? Vajon ez igazságos? Vajon ez humánus? - kérdezek vissza, képviselő asszony. Merthogy egyébként arról szól a javaslatunk, hogy ne ez legyen, hanem hogy a családtagok igenis ellássák az időskorú embereket, ha lehetséges, és amennyiben mégsem, akkor viszont legalább vállaljanak valamifajta anyagi terhet. Itt ugyanis arról van szó, hogy a vagyon a térítési díj számításába számít be a mi javaslatunk szerint, a magasabb térítési díjhoz hozzájárulhatnak a család tagjai.
Itt szeretném mondani, hogy a térítési díj és a vagyonszámítás kérdésében támogattunk olyan módosító indítványt - ezt egyrészt Czomba Sándornak mondom, akit már nem látok a teremben, de az autó és a lakásingatlan közötti különbségtételre hívta fel a figyelmet -, a 65-öst, ha jól emlékszem a sorszámra, ahol az autó külön számít, és természetesen olyan körzetekben, ahol ez közlekedési eszköz, nem számít egybe a vagyonnal.
Felhívom rá a figyelmet, hogy a kormány támogatott olyan módosító indítványokat, és támogatni is fog, ahol a térítési díj limitjét tesszük be a törvényjavaslatba. Ez az, amire szeretném Borsos képviselő úr figyelmét felhívni, amit az előző vita végén is vállaltam, hogy a térítésidíj-fizetési limit kérdésében készek vagyunk támogatni módosító indítványokat. Több ilyen is van, ami egyrészt a nyugdíj 80 százalékában limitálja a térítési díjat, másrészt pedig egy másik oldalon, amikor nincs olyan típusú jövedelme, amiből térítési díjat lehet fizetni, akkor az öregségi nyugdíjminimum 20, illetve 30 százalékában mindenképpen megteremti a lehetőségét.
Úgy gondolom, hogy azzal, hogy a vagyonszámításból kikerült a gépkocsi, hogy a harmincszoros esetleg negyvenszeresre növekedik, hogy a térítési díjakat limitálja a törvényjavaslat, azt az anomáliát, ami miatt esetleg felvethető ez a vagyonprobléma, nagy részben ellensúlyozza. Annak az igénynek nem tud megfelelni, hogy együtt számítsa a vagyonosokat és a vagyontalanokat, ennek az igénynek nem is szerettünk volna megfelelni.
Mátrai Márta képviselő asszony kifogásolta, hogy miért nem támogatjuk a 42-es módosító indítványt. Egyszerű a válaszom: mert a 41-est támogatjuk, ami ugyanannak a paragrafusnak egy másik típusú módosítását tartalmazza.
Borsos képviselő úr felvetette, hogy miért is kellene ez a bírságbevezetés a szociális ellátórendszerbe, nevezetesen, hogy azt a szolgáltatót, amelyik nem tartja be a jogszabályokat, amelyik nem tiszteli az ellátottak jogait, meg lehessen bírságolni. Azt gondolom, hogy ez így helyes. Ma minden következmény nélkül, nyugodtan lábbal lehet tiporni az ellátottak jogait, az ellátottak jogszerű követelését, nyugodt szívvel lehet bármit csinálni, hiszen semmifajta következménye nincs annak, ha ezt valaki megcsinálja. Persze van, természetesen, mert a jogsértésnek mindig van következménye, de pénzügyi típusú érdekeltség nem tapad hozzá.
Azt gondolom, nagyon helyes, hogy aki elvéti a szabályokat, szándékosan, tudatosan megsérti az ellátottak jogait, az anyagilag is feleljen az ilyen típusú döntéseiért. Ezért is javasoltuk ennek az igazgatási bírságnak a bevezetését, kifejezetten az ellátottak védelmében, kifejezetten azok védelmében, akik kiszolgáltatottak ebben a helyzetben, akik nem tudnak a helyzetükön változtatni, csak pont azokon keresztül, akik esetleg velük szemben a jogszabálysértést elkövetik. Ezért szerintem nagyon helyes, hogy ez bekerült a törvényjavaslatba, és bízom benne, hogy ennek megfelelően sokkal erősebben érvényesülhetnek majd az ellátotti jogok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csatlakozva másokhoz, én is szeretném megköszönni a bizottságokban, illetve most itt, a részletes vitában kifejtett szakmai igényű vitát és közreműködést. Örülök, hogy sikerült a törvényjavaslatról az esetek döntő többségében most, ennél a részletes vitánál a politikai sallangokat lehántani, és valódi szakmai kérdésekről szót váltani. Arról szeretném biztosítani a képviselő kollégákat, hogy a kormány a kapcsolódó módosító javaslatok közül is jó néhányat támogat; érzékelve a vitában elhangzottakat, készek vagyunk egy sor kérdésben kapcsolódó módosító indítványok támogatásával keresni azt a szakmai konszenzust, ami a patkó mind a két oldalán kielégítheti az igényeket, annak érdekében, hogy egy humánus, az alapszolgáltatásokat megerősítő szociálistörvény-módosítás készülhessen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
