DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha nagyon minősíteni akarjuk ezt a mai estét, nem is estét, most már lassan éjszakát, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ez a konszenzusok éjszakája. Nem tudom, hogy véletlenek voltak-e ezek a témaválasztások avagy sem, de ha belegondolok, hogy itt még nagyobb vita kerekedhetett volna, mert nem lenne ennyi konszenzus, akkor hol tartanánk még a napirendek tárgyalásában. De jobb ez, hogy így van.
Mégis azt mondom, hogy a parlamenti konszenzusnál sokkal fontosabb a szakma véleménye, és ebben az esetben - a dél-balatoni borvidék jó néhány hegyközségét és szakemberét megkérdeztem - egyértelmű volt, hogy a szakma egyrészt várta ezt a törvényjavaslatot, számított rá, és jól fogadta. Nem lehet arra számítani, hogy egy elfogadó, támogató döntést követően majd a szakma fogja éppen megkérdőjelezni, vagy pedig a szakma ellenállásába fog ütközni, sőt azt tudom mondani, hogy kifejezetten a szakma támogatását fogja élvezni ennek a törvénynek a megvalósítása.
A másik, amit úgy gondolom, hogy ennek kapcsán érdemes megerősíteni, hogy a sok-sok cél mellett, amit ezzel el lehet érni vagy el kívánnak érni az előterjesztők, legalább annyira fontos, hogy a minőségi szőlő- és bortermelés feltétele a rend, az áttekinthetőség. Ha nincs rend ebben, nincs áttekinthetőség, ha nincsenek ennek felelősei, ha nincs betűbe, mondatba, paragrafusba foglalva az, hogy mit lehet és mit nem lehet, és amit lehet, azt hogy lehet, akkor csak malaszt marad, vagy csak vágy marad a magyar bor minőségének védelme és nemzetközi hírnevének az erősítése. Ehhez garanciákra van szüksége azoknak, akik ezt a bort megvásárolják, akik ezt fogyasztják, legyen az akár magyar, akár külföldi.
Éppen ezért azt mondom, hogy a garanciák mellett ez a törvényjavaslat, a leendő törvény az érdekérvényesítésnek és az értékvédelemnek is egy nagyon fontos eleme lehet. Rendkívül lényeges volt az, amit az államtitkár úr kiemelt a szóbeli kiegészítésében, felvezetésében, hogy az államtól átvett feladatokat önkormányzatok, önkormányzati alapon működő szervezetek keretei között lehet megvalósítani, és ez valahol az uniós elvárásból, az uniós csatlakozásból következően nyilvánvalóan nemcsak saját magunkkal szembeni, hanem kívülről jövő elvárás is a magyar mezőgazdasággal, a magyar szőlő- és borkultúrával szemben.
Többen ismételték, többen emelték ki, hogy a nagyobb méretű hegyközségek biztosabb pénzügyi és szakmai alapot képesek adni. Ha volt vita e vonatkozásban, akkor az inkább arról szólt, hogy ugyanakkor nincs meg ennek az állami támogatás oldaláról a fedezete, vagy kevesebb, mint amire szükség lenne, és nem jelent elegendő költségcsökkentést. Lehet, hogy nem értem pontosan a szándékot, de én azt mondom, hogy messze nem a költségcsökkentést kell itt kitűzni célként. Még azt is merem mondani, ha ez többe kerül, még akkor is megéri vagy megérné ennek a megvalósítása, mert nem a költségek csökkentése a cél, hanem a szervezettebb, rendezettebb struktúra és ebből fakadóan, ebből eredően a végtermék, a bor minőségének a garantálása és javítása, mint amiről az előzőekben már magam is szóltam.
Rendkívül lényeges, hogy elő kell írni a borvidéki településeken a kötelező hegyközségi tagságot. Ez egy evidenciának tűnik, de az legalább ennyire lényeges, hogy a nem borvidéki településen is van nyilvántartásba-vételi kötelezettség nyilvánvalóan ott, ahol akár a szőlőt, akár a bort értékesítik. Ez vonatkozik az ezer négyzetméter alatti területen gazdálkodókra is, adott esetben a borvidéken belül vagy a hegyközségen belül, és ez is egy nagyon pozitív része ennek az előterjesztésnek.
Nem tudom, hogy mennyire tűnt fel az előterjesztést olvasóknak az, hogy nem tulajdonosokról ír az előterjesztés az 5. §-ban, hanem legkevesebb tíz termelő használatában legyen, ami viszont azt jelenti, hogy ez akár egy tulajdonosé is lehet, de a használók száma legkevesebb tíz kell hogy legyen. Tehát a tulajdonos és a használó elválik itt egymástól, mert nem a tulajdonos a fontos, hanem az, aki végül is termeli a szőlőt, és abból bort állít elő, azt valamilyen kereskedelmi tevékenységbe viszi be. Ez egy rendkívül lényeges változás és váltás a korábbiakhoz képest.
Nagyon szimpatikus vonása ennek a törvénytervezetnek az, hogy számos esetben adja meg a lehetőségét annak, hogy az alaptörvénytől el lehet térni az illetékes hegyközségi tanácshoz benyújtott kérelem alapján, bizonyos esetekben el lehet térni, és helyre lehet hozni a hibát. Ha valaki engedély nélkül vágta ki a szőlőt vagy szüntetett meg területet, ha utána ezt igazolni és indokolni tudja, és nem mindjárt bürokratikusan büntetik meg azért, amit esetleg józan ésszel utólag is lehet rendezni, ugyanakkor pedig a szankcionálás törvényi lehetőségét számos esetben megteremti, ami megint csak egy nagyon fontos része ennek a törvénynek.
Idetartozó gondolat az is, hogy életkövető a vonatkozásban is, hogy a törvénymódosítás lehetővé teszi azt, hogy a hegybíró a jelenlegi jogszabályban meghatározott határidőt követően is kiadhasson például származási bizonyítványt, ha az indokolt és egyébként szakmailag befogadható. A leginkább támogatható és pozitívan példaként állítható egyéb törvénytervezeteket készítők számára ebből az előterjesztésből az, hogy termelőbarát, alkalmazóbarát, és ezen keresztül valahol sokkal inkább befogadhatóvá teszi a kötöttségeket, mint ott, ahol csak és kizárólag a szigorú elvárás, a szigorú szankcionálás olvasható vissza.
Úgy gondolom, hogy nemcsak a kormányoldal és a független képviselő támogatását fogja elnyerni, hanem talán abban is reménykedhetünk, hogy az ellenzéki pártok is támogatni fogják ezt a törvénytervezetet.
Köszönöm szépen. (Taps.)
