DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A hegyközségi törvény 1994-ben lépett hatályba. Az azóta eltelt 12 év, úgy vélem, bebizonyította, hogy szükség volt erre a törvényre, és betöltötte a szerepét. De az elmúlt 12 év hosszú idő, különösen - ahogy államtitkár úr említette - a gazdasági körülmények megváltozása, közöttük is Magyarország 2004-es uniós csatlakozása, s aztán magának a hegyközségi szervezetnek az evolúciója, illetve hatósági tevékenységének átalakulása miatt. Nos, úgy vélem, hogy valóban megérett a helyzet a változtatásra. Megjegyzem, hogy a törvény módosítását egyébként a hegyközségi szervezet 2005-ben már kezdeményezte.
A törvényjavaslat általános indokolása megfogalmazása szerint a változásra azért is van szükség, hogy a kormányzat kiadásait csökkenteni tudja a gazdaságnak ebben a szegmensében is. Változtatásra, illetve felülvizsgálatra szükség van. Úgy érzem, ebben nincs vita köztünk. De abban már lehet, hogy vajon a törvénymódosítás eléri-e a célját abban a vonatkozásban, hogy további költségeket akar elvonni a hegyközségek normális működésétől. Ugyanis azt látnunk kell, hogy a hegyközségi szervezet finanszírozása 2004-ig megfelelően funkcionált. Tudjuk, hogy az FVM 1997 óta folyamatosan a közigazgatási feladatok jelentős részét a hegyközségekhez telepítette, idézem: “a hegyközségi szervezetek által ellátott közigazgatási feladatok költségeit az állam megtéríti”.
2004-től a költségvetés azonban már csak a hazai kötelezettségekből fakadó feladatok ellátására adott fedezetet. 2006-ban az FVM jelentős késéssel kötötte meg a szerződéseket, és a hegyközségi szervezet forrásait 120 millió forinttal csökkentette. Jelenleg pedig azt látjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2007-es költségvetés mindössze 135 millió forintot biztosít a közigazgatási feladatok ellátására. Tehát egy erősen csökkenő tendenciát látunk a hegyközségek állami finanszírozásában, miközben egyre több jogosítványt kívánunk adni nekik, és egyre nagyobb elvárásokat fogalmazunk meg velük szemben.
(23.30)
Mint Tokaj-Hegyalja választott képviselője azt látom, hogy térségünkben egyre fontosabb szerepet tölt be a hegyközség. Azt is látom, hogy a jövőbeni hatékonyabb működése érdekében szükséges és elkerülhetetlen annak reformja. Mi azt várjuk, hogy Hegyalján tartson rendet minden vonatkozásban a hegyközség, de ehhez, úgy hiszem, megfelelő anyagi háttér szükséges, urambocsá, megfelelő állami támogatás kell, legalábbis az átmeneti időszak első időszakában. Meggyőződésem, hogy az állam nem vonulhat ki a hegyközségek mögül, amelyek a magyar mezőgazdaság zászlóshajójaként tartott szőlő- és borágazat felügyelői.
Tisztelt Elnök Úr! Éppen ezért a törvénymódosítással kapcsolatban én egy sajátos aspektusára, annak költségvetési kihatásaira szeretném röviden felhívni a földművelési kormányzat figyelmét.
1. Az önálló hegyközségek alakításának határát 500 hektárra kívánja emelni a törvény, ami magával vonja, hogy jelentősen csökken a hegyközségek száma, tehát 306-ról 180-ra. Ebben nincs is probléma. Ennek hatása valóban csökkenti a költségeket. Kevesebb lesz az irodabérlet, a rezsiköltség és a potenciálisan tiszteletdíjban, költségtérítésben részesülő tisztségviselők száma.
Ezzel szemben viszont éppen ellentétes hatást vált ki, hogy az 500 hektáros hegyközségi főállú hegybírót és adminisztrátort feltételez, amelynek jelentős bérköltség- és járulékvonzata lesz. Ez azt jelenti, hogy egy összevont hegyközség esetében akár több tíz millió forint növekedés is jár. Vagyis a módosítás nem költségcsökkentéssel fog járni. Viszont a források koncentrálódása, a profi hegybíró alkalmazása színvonalasabb, pontosabb, ellenőrizhetőbb és jobban számon kérhető, hatékonyabb munkavégzést jelent.
A koncentrálódó feladatot nem lehet részmunkaidősként ellátni, nagyobb területen végzett ellenőrzés pedig megnöveli például a gépkocsifutást vagy a kiszállási díjakat.
2. A bírságról. A bírság alapvető célja nem lehet a működési költségek fedezése, hanem inkább a fegyelem fenntartásának eszköze. Hegyközségi szinten a bevételeknek csak 1-2 százalékát teszi ki a bírságokból származó bevétel. A behajtás egyébként mindig hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű, a hegyközség nem rendelkezik az APEH vagy a VPOP eszközeivel, jogosítványaival. Így tehát a bírságban nem lesz számottevő bevétel.
3. A minimumjárulék önmagában szintén nem jelent bevételnövekedést, ennek célja inkább a tervezhetőség és az ellenőrizhetőség javítása. Meggyőződésem, hogy a minimumjárulék-részen nem több, hanem csak inkább biztosabb, kalkulálhatóbb bevétele lesz a hegyközségnek.
4. A szolgáltatási díjak: hegyközségenként változó mértékű lehet, 5-10 százalékos részesedése lehet a bevételei között. A rendezés mértékétől függően ennek az intézkedésnek talán a legnagyobb bevételnövelő hatása lehet a hegyközségeknek, ezt el kell ismerni.
5. Az államtól átvett költségvetési feladatok ellentételezése. Mivel a törvénymódosítás nem csökkenti a hegyközségek feladatainak számát, így 2008-ra továbbra is éves szinten 300 millió forintra tehető ezek ellátásának forrásigénye.
6. Végül az átalakulással kapcsolatos költségekről: minden átszervezés kezdetben költségnövekedéssel jár. Az átalakulás kapcsán azonban számolni kell jó néhány költségnövekedéssel, ami 100-120 millió forintnyi költségigényt foglal magában.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy sikeres legyen a hegyközségi törvény módosítása és konszenzuson alapuljon, hogy az ágazat irányítása és kvázi felügyelete megfeleljen az előttünk álló európai borreform okozta változásoknak, ehhez nem forrást kell elvonni, hanem segíteni kell őket. Erre kérem a földművelési kormányzatot, hogy legyen figyelemmel a hegyközségeknek erre az igényére.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
