GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hegyközségi szervezetek működését érintő gazdasági környezet megváltozása, valamint a működési források ésszerűbb felhasználása szükségessé tette a hegyközségi szervezetek törvényi szabályozásának felülvizsgálatát. A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény - a hegyközségi törvény - módosításának célja, hogy hatékonyabban és gazdaságosabban működtethető hegyközségi szervezetek jöhessenek létre, a meglévő hegyközségek pedig meghatározott formában történő átalakulással a jelenleginél rugalmasabban és hatékonyabban szervezhessék meg működésük pénzügyi alapjait.
Az 1994-es hegyközségi törvény megalkotását követően a legátfogóbb módosítás valósul meg a törvényjavaslat elfogadása esetén. 1994-ben a törvény megalkotásának legfontosabb célja az volt, hogy minél gyorsabban jöjjenek létre az önkormányzati alapon szerveződő hegyközségi szervezetek, amelyek az állami szerepvállalás mellett a szőlő-bor ágazat működtetésében és fejlesztésében kaptak szerepet. Az azóta eltelt időszak igazolta, hogy a hegyközségi szervezetek az átvett közigazgatási feladatokat hatékonyan és eredményesen tudják ellátni. A hegyközségek a szőlő-bor ágazat kiemelkedő szereplői, feladataik egy része államtól átvett feladat. A hegyközségi szervezetek államtól átvett feladatai Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta még hangsúlyosabbá váltak.
(23.00)
Az Európai Unió felé történő ágazati adatszolgáltatásban a hegyközségek szerepe meghatározó, de igaz ez a közösségi támogatások igénybevételének rendszerére is, mivel a borpiaci támogatások igényléséhez szükséges különböző igazolásokat a hegybíró állítja ki. Ezért az igény a hegyközségi szervezetek hatékonyabb és professzionálisabb működtetése iránt nemcsak a különféle hatóságok részéről fogalmazódott meg, hanem a termelők részéről is, akik ügyeik intézésében a leggyakrabban találkoznak a hegyközség tisztségviselőivel.
A hegyközségi törvény módosításának egyik központi része, hogy az önálló hegyközség-alakítás feltétele a jelenlegi 50 hektárról 500 hektárra változik. A nagyobb méretű hegyközségek biztosíthatnák a hatékonyabb működést, biztosabb pénzügyi és szakmai alapot képesek megteremteni a hegyközségi feladatok ellátására. A hegyközség-alakítás feltételeinek megváltoztatása miatt szükséges rendezni a jelenleg létező hegyközségek átalakulásának kérdéseit.
Az 500 hektáros területi követelménynek nem megfelelő hegyközségi szervezeteknek több lehetőséget is ad a törvény. A törvény hatálybalépését követően 60 napjuk van arra, hogy átalakuljanak. Ez történhet egyesüléssel, azon belül beolvadással vagy összeolvadással.
A második: a hegyközség kezdeményezheti meghatározott feltételek teljesítésekor a hegyközségi tanácsnál az 500 hektárnál kisebb területen történő működés engedélyezését. A hegyközség kezdeményezheti a hegyközségi tanácsnál a település borvidéki besorolásának megszüntetését, ezzel megszűnik a településen a hegyközség-alakítási kényszer. Azokon a településeken, ahol a törvényi kötelezés ellenére sem alakul át a hegyközség, vagy az érintett hegyközségek nem tudnak megállapodni az egyesülés feltételeiben, a borvidéki hegyközségi tanács hivatalból hoz döntést.
Új eleme lesz a törvénynek a hegyközségi járulékminimum, amely a hegyközségek járulékbevételeit tenné biztosabbá, tervezhetőbbé. Minden hegyközségi tag köteles járulékot fizetni, ami a hegyközség bevételét képezi. Ha a hegyközségi rendtartás alapján kiszámított járulék mértéke nem érné el a járulékminimum mértékét, akkor a hegyközségi tag a járulékminimumnak megfelelő összeget fizeti majd.
A járulékminimum tulajdonképpen egy összeghatár, amelynek mértékét a hegyközségi tanácsok állapítják meg az egyes borvidékek vonatkozásában. A járulékminimum mértékének egységesítése országos szinten nem indokolt, tekintettel az egyes borvidékek eltérő fejlettségére, piaci kapcsolataira, tagi összetételeire. A törvénymódosítással lehetővé válna, hogy a hegybíró a jelenlegi jogszabályban meghatározott határidőt követően is kiadhasson származási bizonyítványt, illetve egyéb igazolásokat az ügyfél részére, természetesen akkor, amennyiben az ügyfél a késedelmi bírságot megfizeti.
A jelenlegi szabályozás szerint nincs lehetőség a hatósági igazolások kiadására, ha az ügyfél akár egy nappal is túllépi a határidőt. Több olyan esetről is tudomásunk van, hogy a bortermelő a származási igazolás késedelmes megkérése miatt borát nem tudta forgalomba hozni, mivel a származási igazolás hiányában forgalombahozatali engedélyt sem kaphat. A származási bizonyítványt nem kapott termelő ezért többnyire illegálisan próbálja meg borát értékesíteni a feketegazdaságban. A késedelmes igénylést indokolt késedelmi bírság megfizetéséhez kötni, hogy az ügyfél továbbra is arra legyen ösztönözve, hogy származási bizonyítványt, illetve egyéb igazolást a jogszabályban megjelent időpontig igényeljen.
A hegyközségi törvény módosításával egyidejűleg kisebb terjedelemben módosul a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény is. A módosítás megteremtené az engedély nélkül telepített, illetve kivágott ültetvények utólagos engedélyezésének lehetőségét. Az új szabályozás lehetőséget ad az ültetvény helyzetének utólagos legalizálására, elősegítve és ösztönözve a termelőket arra, hogy ültetvényeiket a jogszabály feltételeinek megfelelően művelhessék tovább.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági viták alapján látható, hogy egy véleményünk szerint jól előkészített, szakmai szervezetekkel alaposan áttárgyalt törvényjavaslatról van szó. Természetesen várjuk a módosító javaslataikat, és kérjük ezek után a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
