KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Egy megjegyzéssel hadd kezdjem, hogy ismét visszatértünk a régi kerékvágásba: ha majdnem éjfél, akkor természetesen agrártárgyú előterjesztés kerül a parlament elé. Tudom, államtitkár úr is legalább úgy szenvedi el ezt az éjszakai időpontot, mint jómagunk is, de ez már akkor eztán is csak így lesz, vagy reméljük, hogy néha azért majd változik is.
A Magyar Demokrata Fórum a mezőgazdasági bizottságban személyesen nem képviselteti magát, ezért ilyenkor megkeressük az alkalmat - és talán meg is találjuk -, hogy elmondjuk a véleményünket a benyújtott törvényjavaslatról. Nos, az előttünk lévő, a hegyközségeket érintő módosítás általános vitára alkalmasnak tűnik és látszik, azonban egy-két olyan megoldást vagy változtatást mindenképpen szükségesnek tartanánk - mondjuk, a részletes vita során -, amely aztán alkalmassá teheti számunkra is az elfogadást.
Mire gondolunk, mely pontokon érezzük azt, hogy bizony a törvényjavaslat itt javításra szorulna? Mindenképpen, amit az államtitkár úr az elején kiemelt, hogy tulajdonképpen mi is ennek az egész módosításnak a célja. Szó szerint azt mondta, hogy hatékonyabban és gazdaságosabban működtethető hegyközségi szervezetek jöhessenek létre, az átalakult hegyközségek pedig a korábbiaknál rugalmasabban szervezhessék meg működésük pénzügyi alapjait. Hát, ennek a mondatnak van egy diszkrét bája, főleg ha arra gondolunk, amit itt Font képviselő úr is emlegetett, hogy azért 2002-ben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a támogatása majdnem azt mondom, hogy nagyságrenddel, de jócskán felülmúlta a mostani támogatást. A pontos összeget csak azért nem tudom mondani, mert ennek igazából nem jártam utána, de az biztos, hogy a mostani támogatás lényegesen kevesebb, mint amit korábban, 5-6 évvel ezelőtt ezek a szervezetek bírtak. Azaz, ha nincs pénz, akkor ha összevonunk és racionalizálunk, akkor azért nem biztos, hogy az önmagában eredményezi azt az egyébként helyes célt, amelyet itt az államtitkár úrtól az előbb idéztem. Tehát azt mondhatjuk erre, hogy a pénzelvonás, a pénzforrások szűkítése nem biztos, hogy ezt a célt éppenséggel fogja szolgálni. Talán érdemesebb volna visszatérni arra a fajta támogatásra, ami a korábbi években hagyomány volt.
Aztán van még ennek a törvényjavaslatnak egy olyan hiátusa, egy olyan pontja, amely nem próbálja azt a szerintünk régi igazságtalanságot kiküszöbölni, hogy tudniillik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában minden borvidéket egy szavazat képvisel. Itt azt látnánk helyénvalónak, ha azért ebbe differencia kerülne. Egészen pontosan arra gondolunk, hogy azért a nagyságnak mégiscsak kellene számítania. Ha most már egyébként is 500 hektárra emeli fel a törvényjavaslat az egy hegyközségi tanács alsó minimált területét, akkor talán érdemes volna azon is gondolkodni, hogy ha ennél sokkal több - mert van azért olyan borvidék, ahol nem 500 hektár, hanem ennek akár a többszöröse is van -, alkalmasint akkor ezt talán szavazattal is érdemes volna honorálni. Azaz, azt gondolom, az a módosító javaslat, amely már itt megjelent - Font Sándor és azt hiszem, Czerván György jegyezték ezeket a módosító javaslatokat -, ezek igenis meggondolandók és megfontolandók. Így tehát, amikor majd a részletes vitában a végére érünk, és látjuk ezeknek a módosító javaslatoknak a sorsát és teljesülését, attól tesszük függővé, hogy a végszavazáson a Magyar Demokrata Fórum hogyan fog ez ügyben dönteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(23.20)
