DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitát hallgatva meg az előterjesztést átolvasva folyamatosan azon gondolkodtam, hogy ez most egy nyilvános felismerés vagy egy nyilvános beismerés. Őszintén szólva nem is akarom eldönteni ezt a vitát én magam sem, mert talán mind a kettő igaz erre a helyzetre: felismerése valami fontosnak, valami szükségesnek, és beismerése annak, hogy nem tettünk érte eleget, tehát van még tennivalónk. Nem másról van szó, mint hogy a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása nem halogatható, sürgető feladattá vált, és ezzel nem foglalkozni nemcsak hiba, hanem bűn is lenne. Talán éppen ennek a felismerése az, ami a mai vitában, ha úgy tetszik, ezt az összhangot, a szakmai és politikai összhangot felszínre hozta, amire lehet építeni mindazt, amit szeretnénk megvalósítani.
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kezdeményezés az én olvasatomban nem más, mint egy hiányos eszközrendszer fontos hiányzó elemei közül minél többnek a megtalálása, megteremtése és létrehozása.
(21.30)
Ennek egyik garanciája lehet… - merthogy ehhez nyilván garanciákra van szükség, hiszen majdnem minden hozzászóló ezt valahol érintette, hogy ez akkor ér valamit, ha meg is valósul, akkor ér valamit, ha ezt végig tudjuk vinni, akkor ér valamit, ha ez az összhang valahol majd a költségvetéseknél, valahol majd a napi munkában, valahol majd egyéb más döntéseinknél visszaköszön, és ennek mentén fel tudjuk fűzni, ha úgy tetszik, a feladatok sorát.
Ehhez az egyik garancia lehet intézményként a fenntartható fejlődési tanács létrehozása. Bizonyos személyi garanciája lehet, ha elfogadjuk, és miért ne fogadnánk el az itt lévő javaslatot, amely szerint az Országgyűlés mindenkori elnöke legyen ennek a vezetője. Ez egy olyan személyi garancia lehet, amire lehet építeni. Nyilvánvaló, hogy kell hogy súlya és hatásköre legyen, és ehhez kellenek bizonyos kontrollelemek is, és ezt a kontrollt tudja megadni - ha ezt komolyan gondoljuk - az a civil világ, az a szakmai háttér, amely itt fel van sorolva az önkormányzatoktól a Tudományos Akadémián keresztül az egyházakon, kamarákon át a szakszervezetekig és a munkaadói szervezetekig, sok mindenki bevonása, beleértve társadalmi szervezeteket is. Csak ne akarjuk ezzel azt hinni, hogy ez önmagától majd működni fog. Itt valóban kell egy szakmai működtető háttér, mert a társadalmi szféra erre úgy önmagában véve alkalmatlan.
Érdekes megközelítése volt a vitának is, meg talán az előterjesztésből is ez olvasható ki, hogy egy ügyet, amelyet kétféleképpen lehet megközelíteni, abból nem a hagyományos formát követi, vagyis nem a környezet óvását, a természet és a környezet védelmét, féltését helyezi előtérbe, hanem pontosan úgy közelíti meg, hogy ahhoz, hogy a környezet egy védett állapotba kerüljön, ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés feltétele meglegyen, egy ezzel harmóniában élő társadalomra van szükség. Vagyis a társadalmat akarja alkalmassá tenni arra, hogy a környezetet megóvja, megvédje abban az állapotában, amire nekünk nagyon sokáig szükségünk lenne rá, ehhez pedig a társadalmat alkotó részeknek az összhangjára van szükség. Tehát nem a környezetet, a természetet bontja részekre, hanem a társadalmat bontja részekre, és ebben próbál egy olyan összhangot létrehozni, ami aztán az eredményt garantálja, létre tudja hozni.
Ez nem lehet kevés kiválasztott feladata. És ezt is üzeni egyébként ez a határozat. Nem lehet belőle direkt módon kiolvasni, de meg kell ebben ezt találnunk, hogy ne higgyük azt, hogy ez kevés kiválasztott feladataként megoldható, ez egy társadalmi léptékű, szakmai és politikai összhangot igénylő lecke lesz.
Sokféle megközelítésben hangzott el az az öröm, hogy itt most végre felül tudtunk emelkedni azokon a politikai elkötelezettségeken és tagozódásokon, amelyekből ez a parlament végül is létrejött. Én azt a kifejezést használom, hogy legyen a fenntartható fejlődés megteremtésének és megőrzésének ügye azon szent tehenek egyike, amelyik mellett képesek és készek vagyunk felsorakozni, és amit, ha úgy tetszik, váltóbotként át lehet adni a mindenkor létrejövő parlamenteknek és a mindenkor létrejövő kormányoknak. És ez nem gyengülő formában menne vagy mehetne tovább, hanem egyre erősödőben. És ebben van valamennyiünk felelőssége.
Köszönöm szépen. (Taps.)
