DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal én is hozzájáruljak ennek a mai napnak a sikeréhez, hiszen én azt hiszem, hogy ezzel a határozattal sok mindenben példát mutatott a magyar parlament, egyrészről abban, hogy tud konszenzust teremteni bizonyos ügyek mellett. De ami a számomra a mai napon ebben még fontosabb, ez pedig az, hogy legalábbis megpróbálja elérni azt, hogy legyen egyfajta stratégiai gondolkodás a sajátunk. Ez nagyon fontos, hiszen ez az a kérdés, amelyben valóban mi magunk is tudjuk azt, nemcsak a társadalom előtt, hanem saját magunk előtt is mutatni, hogy nemcsak a mában gondolkodunk, nemcsak abban, ami éppen holnap történik, hanem van arra vonatkozóan elképzelésünk, hogy például 2020 Magyarországa hogyan nézzen ki, és ez nagyon fontos.
S ha megengedi az elnök úr, néhány gondolattal visszatekintést tennék, hogy bár ez nem egy egészen új keletű dolog, de ha abból indulok ki, hogy 1972-ben, amikor a stockholmi első ilyen konferencia volt, akkor az akkori pártállami módszerek szerint azt mondta a magyar hivatalosság, hogy Magyarországon nincsenek környezeti problémák, ezért nem szükséges Stockholmba mennie magyar delegációnak.
(20.50)
Aztán volt egy másik, 1992, amit - azt gondolom - a világ a fenntartható fejlődés kérdéseiben felírhat saját maga számára, hiszen Rio de Janeiróban akkor foglalkoztak már azzal, hogy milyen legyen a XXI. század világa. Ha jól áttekintjük, alig telt el azóta tizenöt év, közben volt egy 2002-es johannesburgi konferencia, ahol áttekintette a világ, hogy mi az, amit tett, és akkor született egy olyan javaslat, hogy minden egyes nemzet készítse el a saját fenntartható fejlődési stratégiáját.
Kedves Képviselőtársaim! Ennek eleget lehet két módon tenni. Az egyik az, hogy kipipáljuk, hogy van egy stratégiánk, bemutatjuk Európának, a világnak, de nem ez a lényeges, hanem az, hogy mennyit tudunk ebből lefordítani a hétköznapok gyakorlatára, mi az, amit akár kormányzati politikában, parlamenti politikában meg tudunk mutatni, mi az, amit ebből meg tudunk valósítani, és mi az, amit ebből be tudunk tartani. Azt gondolom, hogy ma a parlament abból mutathat példát, hogy nemcsak kipipálni akarja azt a feladatot, hogy teljesítettem valamit, hanem képes egy újfajta gondolkodásmódra, képes egy újfajta szemléletnek a bemutatására az országban, képes arra, hogy példát mutasson abból, hogy ágazati szemlélet alapján és az ágazatok közötti szemléletek harmonizálása alapján tud gazdasági, szociális-társadalmi és ökológiai kérdéseket harmonizálni.
Nagyon sokat beszélünk újabban arról, hogy milyen demográfiai kihívások, szociális kihívások elé nézünk, mit jelent számunkra a versenyképesség. Sokszor bújunk amögé, hogy versenyképesnek kell lennünk, ezért kell intézkedéseket megtenni, ugyanakkor nem tekintjük át azt, hogy ennek milyen szociális hatásai lehetnek, vagy éppen milyen demográfiai hatásai lehetnek. Ma a parlament abból mutat példát, hogy képes arra, hogy felülemelkedjen önmagán, és készítsen, elfogadjon a parlament egy olyan stratégiát, aminek aztán a betartása a kormányzatoktól függetlenül számon kérhető a parlament részéről, és betartható. Nyilvánvaló, hogy számunkra ez nem egy cél, ez egy eszköz ahhoz, hogy harmonikus Magyarországot teremtsünk.
Tisztelt Elnök Úr! Szokták sokan mondani azt, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. Valóban, ha azt a részét tekintjük a mai világunknak - és erről szóltak már képviselőtársaim előttem is -, ami az erőforrások fogyasztását jelenti, akkor abban nem a huszonnegyedikben, hanem a huszonötödikben vagyunk. De ha azt tekintem, hogy milyenek a mi társadalompolitikai válaszaink ezekre a kihívásokra, akkor viszont azt mondom, hogy a huszonharmadik órában vagyunk. A kettő akár ki is adhatja a huszonnegyedik órát átlagban, de azt mindannyian tudjuk belül, hogy ezt nem tudjuk átlagolni, hanem számunkra az a fontos, hogy ne legyünk késésben a válaszok megadásában, ugyanakkor fékezzük azt, ami az erőforrások mértéktelen felhasználását jelenti.
Kedves Képviselőtársaim! Volt már ennek az országnak 1992 és 2002 között fenntartható fejlődés bizottsága, egy olyan bizottság, ahol ágazati minisztériumok, civilek, különböző érdekképviseletek voltak együtt, gondolkodtak együtt arról, hogy hogyan lehet egyfajta harmonikus gondolkodásmódot kialakítani. Ahogy említettem, ez történt 2002-ig. Alapvetően gondolhatom azt is, hogy nem biztos, hogy a szervezetrendszer a legfontosabb ebben, hanem az, hogy hogyan tudjuk mi magunk a szemléletmódot, a stratégiai szemléletet alakítani, és netán ha ezt úgy tesszük, ahogy a miniszter úr említette, hogy még a társadalom is értsen belőle valamit, vagy netán, mondjuk, még akár a közgazdászok se tévesszék folyton össze azt, hogy mi a különbség a fenntartható növekedés és a fenntartható fejlődés között, felőlem akár beszélhetünk arról is, hogy ez egy klímastratégia vagy klímaprogram, mert ezt értik az emberek. A lényege az, hogy stratégiában gondolkodunk; hogy a különböző nézeteket harmonizálni tudjuk; hogy ennek alapján tudunk harmonikus társadalmat alakítani.
Tisztelt Elnök Úr! Nagyon fontosnak tartom ezt a határozatot azért, mert felhatalmazást ad arra, hogy mi magunk valóban egy olyan hosszú távú gondolkodásmód mögé tegyük a parlament teljes egészének a támogatását, amit, azt gondolom, ezt követően játszi könnyedségű lesz végrehajtani a kormány részéről. Nyilván ebben viszont tudnunk kell azt is, hogy ez nem kormányzati ciklusoktól függ, hanem valóban egy hosszú távú stratégia a részünkről. Én örültem annak az együttműködésnek, amit a frakciók mutattak abban, hogy gyakorlatilag minden frakció megalakította a maga fenntartható fejlődés munkacsoportját. Nagyon remélem, hogy ha ezt a felelősségteljes gondolkodásmódot - amiből ma a parlament példát mutatott azzal, hogy erre a stratégiára felaggatható és felépíthető az energiastratégiánk, a klímastratégáink, és sorolhatnám tovább mindazokat a kérdéseket, amelyeknek a hosszú távú meghatározása valamennyiünk érdeke - fogjuk a napi politikában jogszabályokra lefordítani, akkor soha nem lesz abban deficitünk, ami a társadalmi egyeztetéseket jelenti. Éppen ezért köszönöm a támogatásukat, és reményeink szerint ez a hosszú távú gondolkodás a jövőben már valóban a sajátunk lesz.
Köszönöm, elnök úr, és köszönöm a képviselőtársaim figyelmét. (Taps.)
