ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ez a mai nap tulajdonképpen a második olyan sikeres ötpárti egyeztetés napirendi pontja, amely, úgy érzem, Magyarország jövőjét, sorsát hosszú távon meg tudja határozni. Örülök annak, hogy Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony is itt van, már csak azért is, mert szeretném szóvá tenni, hogy maga ez az ötpárti egyeztetés, a fenntartható fejlődés kérdése, azt hiszem, a világon mindenütt egy óriási nagy kihívás és óriási nagy kérdés: a globalizáció, a globális felmelegedés, a nemzet jövője, a célok, víziók megfogalmazása, és ebbe hihetetlenül sok dolog beletartozik.
(20.40)
Nem elég csak önmagában a környezetvédelemre gondolni, de az egyik nagyon súlyos kérdés maga a környezetvédelem, nagyon fontos a demográfia kérdése, a szociális kérdés, a termőföldkérdés, az agrárágazat kérdése, Magyarország jövőképe. Ezek a kérdések mind azok, amelyek a fenntartható fejlődés stratégiájában kardinálisan jelen kell hogy legyenek.
2004 márciusában írtam egy levelet Szili Katalin elnök asszonynak, hogy érdemes lenne többpárti egyeztetéssel elindítani Magyarországon a fenntartható fejlődés stratégiájának a megalkotását. Jó pár hónappal később az elnök asszonytól kaptam egy olyan levelet, amely számomra azt sugallta, hogy tulajdonképpen ez a válasz önmagában magát a közeget nem tartotta alkalmasnak arra, hogy ezzel a kérdéssel annak idején, 2004-ben foglalkozzunk. Ez egy ilyen szomorú válaszlevél volt.
Most nagyon örülök annak, hogy valóban eljutottunk oda, hogy az öt parlamenti párt - szeretném megerősíteni, hogy a Fidesz és a KDNP is - egyhangúlag fogja támogatni az országgyűlési határozati javaslatot, hisz ez nálunk a frakcióban kérdés volt, ezzel sokat foglalkoztunk. Az elmúlt időszakban szakértőink és mi magunk is részt vettünk azokon az egyeztetési fórumokon, amelyek megpróbálták a parlament hatásköréhez közelíteni magát a fenntartható fejlődés stratégiáját.
Ha megvizsgáljuk az Európai Unió tagországait, azok az országok sikeresek, ahol magát a fenntartható fejlődés stratégiáját olyan magasságba tudták felemelni, hogy minden parlamenti párt, erő és mindegyik kormány - fogalmazzunk így, nyugodtan lehet így fogalmazni - magáévá tudta tenni a jövő nemzedéke számára kialakított stratégiát. Ezt a stratégiát évente felül kell vizsgálni. Ehhez a stratégiához évente hozzá kell rendelni a megfelelő költségvetési forrásokat, vagyis ezt a stratégiát önmagában úgy kell megalkotni, ahogy Fodor Gábor miniszter úr is mondta, hogy ne kelljen szégyenkeznünk az unokáink előtt. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés, hogy képesek vagyunk-e ebben olyan konszenzusra jutni, hogy valóban a parlament minden pártja megfelelőképpen szakemberekkel ki tudja venni a részét úgy, hogy egy olyan 20-25 éves stratégia kerüljön az Európai Unió asztalára is, amely valóban Magyarországot azok közé sorolja, amelyeknek van jövője. Ez egy óriási nagy kérdés.
A mai visszás helyzetben, a mai jelenlegi gazdasági nehézségek között is kell egy olyan stratégiát alkotnunk, amely valóban mindenki számára tudatossá teszi azt, hogy Magyarország nem elveszni akar, hanem a jövőjét szeretné úgy építeni, hogy valóban az unokáink számára is megfelelő teret és élhetési lehetőséget tudjon biztosítani.
Szomorú vagyok azért, hisz az elmúlt időszakban részt vettem jó pár olyan egyeztetésen, amelyben azt vettük észre, és itt merem nyugodtan mondani, nagyon sok képviselőtársam, állítom, nem is tudja azt, hogy Brüsszelben júniusban kikerült egy fenntartható fejlődési stratégia, és állítom, nagyon sok képviselőtársam nem is olvasta, mert sem lehetősége, sem alkalma nem volt arra, hogy magát a stratégiát, amely gyorsan össze lett rakva, ki lett küldve, hisz kötelezettségünk volt abban a kérdésben, hogy kikerüljön az Európai Unióhoz, át tudta volna olvasni. Tehát valóban egy olyan stratégiát kell előkészítenünk és elkészítenünk, amelyben a társadalom minden szegmense a saját véleményét ki tudja fejteni, alá tudja támasztani szakmailag, hogy valóban egyfajta pozitív jövőképet tudjunk Magyarországról kialakítani.
Ha maga az országgyűlési határozati javaslat elfogadásra kerül, itt tulajdonképpen az öt parlamenti párt tevékenysége nem fejeződik be, hanem tovább kell folytatni azt az egyeztetést, hogy annak a tanácsnak az összetétele hogyan fog alakulni. Az alkotmányossági formáját meg kell tudni találni, ahogy Fodor Gábor miniszter úr is mondta. Ez a következő lépése az öt parlamenti párt egyeztetésének, hogy valóban jogszerű tudjon lenni, számon kérhető tudjon lenni, és a megfelelő forrást is hozzá lehessen rendelni, hogy maga a tanács ne idő előtt haljon el, hanem valóban hosszú időn keresztül folytassa azt a tevékenységet, amely a fenntartható fejlődés, akár az ENSZ égisze alatt, akár az Európai Unió égisze alatt tulajdonképpen minden nemzet számára egy óriási kihívás és feladat.
Örülök annak, hogy Szili Katalin házelnök asszony is partner volt abban, hogy ez a tárgyalási folyamat induljon meg, hisz áprilisban kezdeményezte már azt, hogy az öt parlamenti párt szakértői üljenek le, és lehetett volna ezt sokkal gyorsabban is csinálni, csak nem biztos, hogy érett lett volna maga az előterjesztés abban a formában, hogy minden parlamenti párt és minden parlamenti képviselő azonosulni tudott volna ezzel a kérdéssel.
Így is felmerült számos olyan kérdés, kétely, amely nem egy országgyűlési határozati javaslatban kell hogy megjelenjen, hanem majd egy későbbi egyeztetési formában, ahol valóban részletesen meg lehet vitatni azt, hogy magába a tanácsba kik kerüljenek be, és magának a tanácsnak milyen éves beszámolási kötelezettsége legyen a parlament felé, és az alapján maga a parlament tulajdonképpen a kormányt és a mindenkori kormányt számon tudja kérni, hogy a megfelelő forrásokat tudta-e hozzá biztosítani, vagy adott esetben egy-egy terület, amely a stratégiában benne van vagy befogalmazásra került, ahhoz a forrásokat miért nem tudta biztosítani. Tehát ez egy indulás. Ehhez az induláshoz arra kérem mindegyik parlamenti pártot, minden parlamenti képviselőt, hogy ne a kételyeket, ne azt fogalmazza meg, hogy miért nem lehet megcsinálni, hanem azt fogalmazza meg segítő szándékkal, hogy hogyan tudjuk sokkal jobbá tenni.
Ha majd ez az országgyűlési határozati javaslat elfogadásra kerül, akkor majd a tanács felállításánál is azok a kételyek, amelyek most a miniszter úr által is megfogalmazódtak, kerüljenek úgy a helyükre, hogy valóban alkotmányosan is meg tudjon felelni a céloknak, és valóban egy olyan stratégiát tudjon Magyarország összeállítani vagy kialakítani, amelyre nemcsak mi magunk lehetünk büszkék, hanem adott esetben az Európai Unión belül is azt fogják mondani, hogy igen, Magyarország példaértékűt tett le az asztalra. Támogatható és támogatandó, mert nem mindegy, hogy az Európai Unió részéről is ehhez a kérdéshez hogyan fognak hozzászólni.
A másik pedig valóban a globalizáció és a globális felmelegedés. Ez olyan váratlan kihívásokkal fog szembesíteni bennünket, amit ma még a magyar állampolgárok és politikusok többsége sem érzékel, mert nem érzékeli, mert napjainkban nem találkozik vele, személyesen még nem találkozik vele. De ha ezekre nem tudjuk a megfelelő választ megtalálni, akkor valóban úgy van, ahogy a miniszter úr is mondta, hogy az unokáinktól vesszük el azt a lehetőséget, hogy a saját életterüket pozitívan tudják élni. Igenis, ehhez erre az országgyűlési javaslatra óriási szükség van, és arra, hogy ebben valóban minden parlamenti párt úgy vegyen részt és úgy tudja kialakítani a véleményét, hogy azokat az alapértékeket meg tudjuk fogalmazni, hogy ne kelljen szégyenkeznünk az unokáink előtt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
