MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pettkó András! Én nem látom a visszaéléseknek olyan túl nagy tárházát azzal, hogyha valakinek a nevét feltüntetik, hiszen emlékszem rá, még a régi gimnáziumi évkönyvben a végén mindig fel voltak sorolva azok, akik különböző segítséget nyújtottak az iskolának. Ettől nem kapott jobb jegyet az illető, vagy pedig nem volt más ilyen korruptív visszacsatolása a dolgoknak; ellenben egy tiszta helyzetet teremtett.
Ha valaki akarja, hogy feltüntessék a nevét, akkor tüntessék fel. Ez a hatóságokat és az egész láncot is azért arra inspirálja, hogy kérem szépen, itt megvan az ellenőrzés lehetősége, és ez a másik kérdés. Így jelenleg nem tudjuk, hogy az általunk utalt 1 százalék eljut-e a megfelelő helyre, nem tudjuk, hogy azt jól felhasználták-e, tehát az elidegenedés nem csökken, amit pedig szerettünk volna, és az eredeti célja lett volna.
A harmadik módosító javaslatom a törvényjavaslat 2. §-ának (3) bekezdésére vonatkozott, amely rendkívül hosszan és - elnézést a szóért - körmönfontan azt írja le, hogy milyen feltételek esetén kell az adózónak befizetnie az eredetileg átutalt 1 százalékot, amennyiben kiderül, hogy kisebb az adója, mint ahogy ő azt eredetileg a bevallásban kiszámolta.
Tehát tulajdonképpen egyrészt nyer azáltal az adózó, hogy nem kell annyi adót fizetnie meg visszakap, de akkor egy végtelenül gusztustalan, taknyos pitiánerségnek tűnik az, hogy azt az 1 százalékot, annak az összegnek az 1 százalékát ugye, amivel kevesebb az adója, visszaköveteljük rajta. Akkor, amikor az adózók körülbelül 30 százaléka nem él az 1 százalék lehetőségével, ez bennmarad a kasszában; bennmarad a hombárban, ahogy Mikszáth írta vagy az Államkincstárban. Hát abból kifizetni azt az ötezer forintot, kétezer forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy nyolcszáz forintot - igazán nem nagy dolog. Ezt sem támogatta egyébként egyik bizottság sem.
