DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A kései óra ellenére, mivel nagyon konkrét kérdések érkeztek, engedje meg, hogy néhány szóban összefoglaljam a válaszainkat.
Több képviselő kolléga hozzászólásában előkerült a határidő. Hadd vegyem elő a sokat ostorozott koncessziós szerződés kérdését. Amennyiben koncessziós szerződés kerül aláírásra, úgy a határidő nem lehet kétséges. Pénzügyileg nagyon jól járunk, ha a koncesszor véletlenül nem fejezi be határidőre az építést, mert gyakorlatilag keresünk rajta egy új autópályát valahol másutt az országban. Úgyhogy szerintem ő maga is abban lesz érdekelt, hogy nagyon gyorsan termőre forduljon ez a beruházása, és elindítsa azt a forgalmat, amire természetesen szerződéses határidőket vállal.
A nyomvonal kérdésében annyit tudok mondani, hogy a közbeszerzési kiírás meglehetősen komoly szabad kezet adott a közbeszerzési pályázóknak a tekintetben, hogy ők a jelenleginél olcsóbb műszaki megoldásokkal képesek-e pályázni. Ezek a beadott, a jelen tervektől eltérő műszaki megoldások, műszaki lehetőségek azok, amelyeket megismerve a minisztérium, illetve a szakértők néhány ponton hajlanak az olcsóbb megoldásra, illetőleg a miniszter úr még júniusban rendelte el az akkori tervek utolsó végellenőrzését a költség tekintetében. Meg tudom erősíteni, hogy november 1-jén lesz az a végső határidő, amikor valamennyi szakértő a lehető legolcsóbb, legnagyobb műszaki tartalmú megoldásokat jóvá tudja hagyni. Jelenleg nincs alternatív nyomvonal, nincs semmiféle olyan okunk, ami miatt késlekednie kellene az építésnek. Azt tudjuk, hogy az építő számára az olcsósodás lehetősége nyitott, minden egyéb késlekedés zárt.
Örülök az egyetértésnek, örülök annak, hogy valamennyien elismerik az autópálya jelentőségét. Azt kell, hogy mondjam Bánki képviselő úr szavaival, hogy az értelemszerű változásokat hajtottuk végre. Nem az az értelemszerű, hogy nem tartjuk az ígéretet, hanem az, hogy minden új megoldás, minden új műszaki létesítés jelent bizonyos változásokat, bizonyos tanulási folyamatot. Amikor az expozémban annak idején azt mondtam, hogy autópályává fejleszthető autóútról van szó, akkor természetszerűleg azzal a költségkülönbséggel számoltunk, ami - hangsúlyozom - a jelenlegi és az általunk prognosztizált forgalmi terhelés mellett tökéletes megoldást jelent, és természetesen a koncesszor számára is azt a költségterhet jelentette volna, amit az adófizetők ki tudnak fizetni. A koncesszor - bizonyítva a verseny valódiságát és jelentőségét - ennél lényegesen olcsóbban, lényegesen kisebb különbséggel, az autóút és az autópálya között adta be a pályázatát. Azt mondtuk, hogy ha tényleg ilyen kicsi a különbség, ha ennyiért tényleg elvállalja, akkor nosza rajta, építsen autópályát. Természetesen nem arról volt szó, hogy nem tudjuk, hogy az autópálya jobb, csak az autópálya sokkal drágább. Az ellenzéki képviselők által a gazdasági bizottságban ostorozott PPP-konstrukció vagy koncessziós eljárás pontosan azt hozta, hogy ez a fajta fejlesztési kockázat maradt ott a koncesszornál, és ő azt mondta, rendben van, sokkal kisebb különbséggel, 2 százalékon belüli különbséggel hajlandó megépíteni az autópályát ma, és nem akkor, amikor azt majd a forgalmi terhelés indokolttá teszi.
Szeretném jelezni, hogy ez a konstrukció ma nekünk nem egy autópályát, hanem minimum kettőt jelent, hiszen a harmincéves időszakban a koncessziós kiírás egy nagyfelújítást tartalmaz az autópálya tekintetében, ami praktikusan még egyszer megépíttetné, mondjuk, állami beruházásban ezt az autópályát, hiszen tizenöt év alatt az elhasználódás ezt már mindenképpen indokolttá teszi.
Összefoglalóan azt kell mondjam, hogy egy egészséges versenyben egy nagyon jó megoldás született. Bízunk abban, hogy a nagyon kemény és határozott feltételek hozzák majd azt a gazdasági-társadalmi előnyt, amit egy ilyen közlekedési összeköttetés a dél-dunántúli régió számára jelent.
Köszönöm szépen a figyelmet, köszönöm szépen a támogató szavaikat. (Taps.)
