DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körbenézek a tisztelt Ház üléstermében, azt látom, hogy csak néhányan vagyunk itt e mostani törvénymódosítás vitájában, akik az alaptörvény, tehát a 2004. évi LIII. törvény kimunkálásában és vitájában vettünk részt. Jó néhányan pedig ma már az Európai Parlament padsoraiban ülnek, mint Szájer József, Tabajdi Csaba vagy Szent-Iványi István. Úgy hiszem, ez a névsor is jelzi, hogy három évvel ezelőtt a 2004. évi LIII. törvényt egyfajta politikai és szakmai konszenzus övezte. Hiszen az akkori politikai helyzet és szükségszerűség formálta ilyenné ezt a törvényt.
Három évvel ezelőtt egy soha addig nem tapasztalt helyzetbe került Magyarország, mint mindnyájan tudjuk, a kihívást akkor Magyarország európai uniós tagsága jelentette. Jól emlékszem a parlamenti vitára és a különböző társadalmi vitákra. Voltak ott optimista és kevésbé optimista vélemények és hangok. De itt, a parlamentben, noha vita volt, de egyvalamiben kevésbé. Egyvalamiben egyetértés alakult ki, tudniillik abban, hogy próbáljunk meg minél jobban élni a helyzettel, minél jobban megfelelni ennek a történelmi pillanatnak, Magyarország európai uniós elvárásainak, ami a jogharmonizációs feltételek teljesítési folyamatában tükröződött leginkább. Ezek közül volt egy olyan elvárás, ami a mi parlamenti munkánkat is közelről érintette, egy olyan uniós joggyakorlatnak a meghonosítása, ami tisztán és világosan szabályozza a mindenkori kormány és a parlament együttműködését az európai uniós ügyekben.
Most azt már látjuk, három év elteltével az uniós csatlakozás után, hogy az uniós jogharmonizáció a csatlakozással nem fejeződött be, sőt bizonyos területeken egyfajta új dimenzió nyílt. Ez pedig nem volt más, mint az integrációs folyamat parlamenti dimenziója. Akkor, és többször elmondtam azóta is, hogy az uniós integráció folyamata parlamenti dimenzió nélkül csak nehezen képzelhető el. Persze azt is látnunk kell, hogy a kormány nem mindig nézte jó szemmel a parlament beleszólását az európai uniós ügyekbe, mert látszott ez jó néhány alkalommal, különösen, ha például a kormány éves uniós beszámolójáról volt szó vagy bizonyos jelentéstételekről.
(19.40)
Tisztelt Elnök Úr! A 2004. évi LIII. törvényhez tehát illik konszenzusos alapon hozzányúlni. Szerencsére, ahogy Eörsi elnök úr is mondta, e mostani módosítás akarata ezzel a szándékkal történt, amit jelez az öt frakcióvezető aláírása, hiszen a helyzet bizonyos vonatkozásaiban hasonlít a három évvel ezelőttihez. Magyarország most is egy újabb kihívás előtt áll, három évvel ezelőtt ez a kihívás az uniós tagságot jelentette, most pedig a 2011-es magyar európai uniós elnökséget jelenti, pontosabban, az erre való felkészülés adja a kihívás lényegét. E felkészülési folyamat apró, de fontos részét adja az előttünk fekvő törvény módosítása, tehát ezért fontos, hogy mindez a konszenzus jegyében történik.
Mint három évvel ezelőtt, úgy a mostani törvénymódosításnak is van egy rendkívül fontos üzenete. Ez pedig nem más, mint amit akkor is elmondtam, hogy nincs parlament nélkül sikeres európai uniós integráció. Ez pedig magával vonja a 2004. évi LIII. törvény komolyan vételét. Jól emlékszem, hogy az európai ügyek bizottságában, különösen az első Gyurcsány-kormány időszaka alatt sokszor folytattunk szélmalomharcot a kormánnyal szemben, hogy vegyék, vegyük komolyan a 2004. évi LIII. törvényt; például az éves uniós beszámolókkal, illetve a tájékoztatók esetében, vagy ilyen volt Románia uniós csatlakozása, vagy a Verespatak ügye.
Tisztelt Ház! Van egy másik jól ismert közmondás: nem lehet elég korán kezdeni. Úgy vélem, hogy ez a mi esetünkben is igaz. Nem lehet elég korán kezdeni az európai uniós elnökségre való felkészülést. Mert ha van történelmi kihívás egy uniós tagország esetében, ha van igazi megmérettetés, akkor ez a 2011-es uniós elnökség az, hogy Magyarország sikeresen és maradéktalanul tudja teljesíteni az elnökséggel járó feladatokat. Úgy vélem, ez mindannyiunk érdeke, kormányé és ellenzéké egyaránt. Éppen ezért kell egyfajta konszenzust kialakítani a kormány és a parlament, a kormány és az ellenzék között. Mi ezért támogatjuk ezt a módosítást. Uniós tagország, esetünkben Magyarország érettségét mutatja meg, hogy mennyire képes közösségi szempontból közelíteni a napirenden lévő uniós témákhoz, mennyire képes a tagállamok közötti megegyezést kompromisszumos javaslatokkal előmozdítani.
Egy elnökség féléves időszaka alatt hihetetlen munka hárul az elnökség lebonyolítójára, a kormányra s mellette, hozzáteszem, a parlamentre is. De elsősorban itt a kormányról van szó, amely elnökli az Európa Tanács és más, a Tanács döntéseit előkészítő bizottságok és munkacsoportok formális és informális üléseit, az egyes üléseken szereplő témákat és az ülések napirendjét, meghatározza annak eszközeit, módszereit - nem sorolom tovább. De gondoljunk csak bele: egy-egy elnökség lebonyolítása több mint kétezer ülés levezénylésével jár. A finn elnökség esetében 2114 ilyen ülésről volt szó. Úgy vélem, hogy a 2004. évi LIII. törvény megszületése, illetve közel hároméves működése azt mutatja, hogy ahogy 2004-ben nem volt sikeres európai uniós tagságunk parlament nélkül, úgy esetünkben még inkább erősíti, nem lehet sikeres európai uniós magyar elnökség parlamenti háttér, parlamenti együttműködés nélkül.
Így ebben a vonatkozásban a 2004. évi LIII. törvény módosítása annak a lehetőségét teremti meg, hogy a kormány bevonja a felkészülés folyamatába a parlamenti pártokat, és ahogy képviselőtársaim már elmondták, rendszeresen magas szinten adjon tájékoztatást a felkészülés állásáról. Ez, hölgyeim és uraim, egy törvény adta lehetőség lesz, ami bevonja a parlamentet, hogy az Európa Tanács ülései előtt ülésező, az úgynevezett nagybizottság hatáskörét kiterjeszti a magyar EU-elnökséggel kapcsolatos kérdések megtárgyalására is.
Mi abban a reményben támogatjuk ezt a javaslatot, hogy a gyakorlat is működni fog, vagyis nemcsak az eredeti, 2004. évi LIII. törvényt vesszük komolyan, hanem a módosítást is, hogy valóban a kormány bevonja az ellenzéket, tájékoztatást ad a bizottságon keresztül.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
