DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen, ez tényleg örömteli dolog, hogy a parlament tud olyan témákat napirendre venni és olyan témákban együttműködni - a különböző oldalakra célzok -, amelyek valóban fontosak az ország jövője szempontjából, és tényleg jó eséllyel lehet konszenzust találni. Úgy gondolom, e tekintetben a házelnök asszonynak képviselői minőségében való felszólalása rendkívül irányadó lehet mindannyiunk számára, és nemcsak ebben az Európai Uniót érintő ügyben, hanem minden olyan ügyben, amikor azt gondoljuk, hogy itt Magyarországon is Európát építünk.
Nos, tisztelt elnök úr, a felszólalásom indoka az, hogy felhívjam a figyelmet egy olyan aspektusra, amelyről viszonylag keveset tárgyaltunk az elmúlt időszakban. Ha életszerűen nézzük a dolgot, hogy mit csinálnak az egyes országok, az egyes tagországok, midőn ők látják el a soros elnöki teendőket, akkor világosan látjuk, hogy arra a terminusra szinte, azt kell mondjam, páratlan lehetőség nyílik arra nézvést, hogy tematizálni tudjuk az európai közbeszédet, tematizálni tudjuk az európai intézmények munkáját. Ez akként ölt testet, hogy minden elnökség megjelöli - vagy eddig legalábbis megjelölte - azt az öt-tíz legfontosabb dolgot, amelyet ő ez alatt az elnökség ideje alatt véghez akar vinni, de bejelölte mindig azt az egyet vagy kettőt, amelyet mindenképpen keresztül akar vinni, és amikor ezt az egyet vagy kettőt keresztülvitték, általában az elnökség végén akkor szokták mondani, hogy sikeres volt X ország soros EU-elnöksége. Magyarul ez azt jelenti, hogy nem hasraütés-szerűen, ahogyan nagyon sokszor csináljuk napjainkban, nem ötletelve, nem ad hoc alapon, egyik hónapról a másikra témáról témára ugrálva, hanem nagyon komoly társadalmi párbeszéd keretein belül ezeket a fő témákat meghatározzuk.
Ha engem fognak megkérdezni, én állampolgárként azt fogom mondani - de majd ezt a következő napirendnél is el fogom mondani -, hogy valójában Európa fenntartható fejlődésének kérdéskörét tenném valahova a napirend élére, de ez most részletkérdés, hiszen a személyi preferenciák e tekintetben viszonylag keveset számítanak. De elnök úr, amire még jó az EU-elnökség, az az, hogy több száz munkabizottság ülésezik egy-egy EU-elnökség ideje alatt. Ez alatt a több száz ülés alatt pedig a mindenkoron elnöklő magyar szakember, magyar tisztségviselő két nagyon fontos jogosítvánnyal rendelkezik. Az egyik, hogy megmondhatja, mi kerül napirendre, a másik, hogy mi nem kerül napirendre. És ez borzasztó kemény eszköz. Ez azt jelenti, hogy a több száz szakbizottság munkájában a magyar érdeket, nyilván kulturált körülmények között, és ezt megint nem hasra ütésre és erőszakkal és “úgy gondolom” jelleggel lehet megcsinálni, hanem amennyiben annak van valódi racionalitása, a magyar érdekeket szinte az élet minden területén úgy lehet elrendezni, hogy az a további évek vonatkozásában számunkra kényelmes, kipárnázott pályát jelentene, nem pedig olyan vesszőfutást, amelyet időnként szoktunk rendezni a vélt vagy valós magyar érdekek védelmében az Európai Unión belül.
Úgyhogy, tisztelt Országgyűlés, azt javasolom, kezdjünk el mindannyian gondolkodni, hogy melyek legyenek azok a prioritások, amelyeket Magyarország méltán vállalhat. Ehhez szövetségeseket kell találni. Meg kell tudni győzni nagyon sok tagországot, hogy igen, igen, magyarok, ez lenne majd az, amit mi is úgy látunk, hogy helyes prioritás. Ezzel együtt ezt a páratlan, unikális történelmi esélyt kihagyni valószínűleg vétek.
Még egy záró gondolat, elnök úr. Ebben az országban hihetetlen mennyiségű ötlet támad, hogy rendezzünk olimpiát, rendezzünk világbajnokságot a legkülönbözőbb sportágakban, és a többi, és a többi, merthogy akkor majd ránk fog figyelni a világ.
Kérem tisztelettel, tíz olimpia sem ér fel azzal, legalábbis egy kis ország számára, mint amekkora sansszal rendelkezik egy európai uniós soros elnökség idején, főképpen, ha azt jól kihasználja.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
