DR. VERESS JÓZSEF
DR. VERESS JÓZSEF
DR. VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy a lényeg már elhangzott. Itt egy konszenzus kialakítása nem a törvénytervezetnél kell hogy megjelenjen, hanem a törvény működtetésénél. (Babák Mihály: Pontosan! Meglátjuk, hogy mit csinál majd!)
2011 tényleg egy nemzeti ügy Magyarország számára, és egy olyanfajta kitörési lehetőség, amikor az Európai Unió számára egy új napirendet tudunk meghatározni, hiszen az elnökségnek mindig ez a lehetősége, ő az, aki hat hónapra, a többiekkel együtt új európai irányokat tud felmutatni.
(20.10)
Azt hiszem, itt számunkra a lehetőség kettős. Sokat vitatkoztunk a bizottságban azon, hogy az európai integráció folyamata most hol tart. Egy biztos: a jogi taggá válásunkkal nem fejeződött be, igazából nagyon sok olyan mérföldkövet kell még végiglépni az európai uniós tagállamként működő Magyarországnak, amely ezt az integrációt teljessé teszi. Sőt azzal, hogy az Európai Uniónak 2011-ben Magyarország lesz az elnöke, ezt a fajta integrációt egészen más dimenzióba emelheti, hiszen ilyenkor egy olyan napirendet határozhat meg, amely az európai továbblépést biztosíthatja, és egy olyan időszakban, amikor reményeink szerint belátható időn belül az Európai Unióban az együttműködés egészen új szintre emelkedik az alapszerződés átalakításával, és ebben a felálló új Európában a tagállamoknak egészen új lehetőségei jelennek majd meg. Nos, a nagy kérdés tehát az, hogy társadalmi üggyé tudjuk-e tenni ezt az újfajta működést, hogy valóban megérzi-e a magyar lakosság az európai uniós tagság előnyeit, vagy pedig egy szűk elit egyezkedésének kérdése marad az integráció további folytatása és ennek új elemeként az elnökség felvállalása és továbbvitele.
Még egy nagyon fontos szempontot érdemes figyelembe vennünk. Magyarország számára, különösen a hátrányos helyzetű térségek számára ez nagyon komoly kitörési lehetőség. Az egész Európai Unió küszködik azzal, hogy milyen válaszokat tud adni a globalizáció kihívásaira, és ezek a napirendek, amelyekről a különböző elnökségek szólnak, pontosan ezeket a kitörési irányokat szeretnék meghatározni. Azt hiszem, valamennyien biztosak lehetünk abban, hogy a hátrányosabb helyzetű térségek számára a hagyományos út járása nem folytatható, nem követhető. Az egész Európai Unió is egyfajta hátrányát szeretné leküzdeni, amelyet egyre inkább érez az Egyesült Államok és Ázsia vonatkozásában. Tehát a mi esetünkben összeér ez a kétfajta megközelítés. Meg kell találnunk azt a napirendet, azokat a kitörési irányokat, amelyek egyszerre biztosítják egy-egy tagállam - különösen a hátrányos helyzetű térségek - számára a nem konvencionális megoldásokat, és ezt a fajta szemléletet tudják erősíteni az Európai Unióban, miközben lehetőséget teremtenek arra, hogy az integráció új szintre emelkedhessen.
Nos, én bízom abban, hogy ez a formális konszenzus, amely a törvénytervezet benyújtásakor megjelenik, nem áll meg, nem reked meg a jogi eljárások és a meglévő mechanizmusok működtetésének hatékonyabbá tételében, hanem valóban kibővíti és társadalmasítja ezt a folyamatot, s képes lesz arra, hogy Európát egyre inkább az állampolgárok Európájává tudja tenni, miközben Magyarországon is felgyorsítja ezt a fajta konszenzusképzést, társadalmi folyamatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
