HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok ünneprontó lenni, de volt már ilyen konszenzus ebben a Házban. Amikor előkészítettük ezt az LIII. törvényt, az akkori nagybizottság elődje nagyon jól tudott működni. Aztán, amikor megalakult ez a nagybizottság, és hivatalossá vált a törvény elfogadása után, aztán 2004 májusában… - sőt még nagyon nagy együttműködés volt abban is, amikor a népszavazási kampányban az akkori négy párt együttműködött, és együtt jártuk az országot.
Aztán, ahogy megszületett a döntés, és 2004-ben az Európai Unió tagjává váltunk, akkor ez a konszenzus szertefoszlott. Mintha megváltoztak volna a képviselők, megváltoztak volna az emberek, holott mindenki egyöntetűen vallotta, hogy az Európai Unióban való sikeres szereplésünk alapja bizonyos nemzeti kérdésekben belpolitikai konszenzus. Na, hát ennek a megteremtése teljességgel elmaradt az utóbbi időben.
Egyezkedhetünk mi, és megállapodhatunk egy ilyen ötpárti konszenzusos törvénymódosító javaslatban, mint ami most előttünk fekszik, de ha a politikai közgondolkodás és az egyes képviselők Európáról, Magyarországról és a kettő viszonyáról alkotott képe nem fog megváltozni, akkor ez a 2011-es vállalásunk, az elnökség, kevés sikerrel és kevés eredménnyel kecsegtet.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ahhoz, hogy 2011-ben jól szerepeljünk azon a vizsgán, nem elég az, hogy egy ilyen törvénymódosító javaslatot, amely két paragrafusból áll, a parlament nagy többséggel vagy teljes konszenzussal meg fog szavazni. Ha a gondolkodásban és a fejekben nem lesz változás, akkor ugyanúgy járunk, mint 2004-ben, hiszen 2004 után, amikor a nagybizottság megkezdte a valós működését, akkor bizony ott megváltozott a hangulat, és egy-egy ilyen ülésen aktuálpolitikai kérdések sokasága jelent meg, ami az egészet felborította és szétverte.
Tehát én csak arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét - és nem vagyunk itt sokan, a tizede sincs itt a képviselőknek, és azok, akik azért úgy nagyjából egy kicsit erről a kérdésről másképp gondolkodnak, azok meg főleg nincsenek itt, tehát érdemes lenne majd a frakciótársaknak ezt közölni velük, hogy azért itt valami történik. Tehát, ha egy ilyen tudatbéli változás vagy közös gondolkodás irányába való törekvés nem fog itt megtestesülni, akkor hiába a törvénymódosító javaslat, hiába a törvénymódosító javaslat egyhangú elfogadása, az kevés lesz a sikerhez.
Bízom abban, hogy az elmúlt három esztendő kudarcai - hiszen azért lássuk be, hogy a csatlakozást követően ez a három év nem könyvelhető el sikerként - ráébresztik a képviselőket a felelősségükre; ráébreszt arra, hogy itt, a parlamentben el lehet egymással szórakozni, de Európa színpadán azért ezt nem fogják honorálni. Ráadásul az, hogy itt magunkkal elvagyunk, lehet, hogy néhány képviselőnek a kedvére van, meg lehet, hogy úgy tűnik, hogy a pártok érdekeit rövid távon szolgálja, de az ország érdekeit egyáltalán nem.
Tehát még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem elég egy törvényt módosítani, nem elég a törvényi feltételeket megteremteni, ha a törvény végrehajtásához vagy működtetéséhez szükséges felelős gondolkodás nem lesz a sajátunk, akkor kár belevágni, akkor bizony kudarcra leszünk ítéltetve 2011-ben.
Bízom abban, hogy levonjuk a megfelelő tanulságokat, bízom abban, hogy az elmúlt három esztendő tapasztalata elég ahhoz, hogy a gondolkodásbeli változás előidéztessék, és akkor valóban úgy helyt tudunk állni, ahogy a többi eddig elnökséget vállalt ország helytállt. Habár azt is látni kell, hogy nálunk sokkal felkészültebb országok is igen kemény megpróbáltatásnak voltak kitéve ahhoz, hogy ezt a nagyon komoly megbízatást sikerrel tudják teljesíteni.
Kívánom mindnyájunknak, hogy a törvényjavaslat egyhangú elfogadását követően a fejekben is szülessen egy olyan változás, egy olyan váltás, ami a megvalósulás eredményességét számunkra reménytelivé teszi.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
