DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány kérdéséről közismerten hosszabb ideje folynak viták, és különböző álláspontok fogalmazódtak meg. Legutóbb a köztársasági elnök annak a véleményének adott hangot, hogy új alkotmány megalkotására nincs szükség, a jelenleg hatályos alkotmány is tökéletesen teljesíti a jogállam, a demokratikus alkotmányosság célkitűzéseit és értékeit.
Mi a véleményem arról, hogy kell-e új alkotmány? Nos, ehhez alapvetően két szempontból lehet viszonyulni. Ha az alkotmányt értékalapon, szellemtudományi alapon szemlélem, akkor az a véleményem, hogy a mostani alkotmány maradéktalanul megfelel az alkotmányossággal kapcsolatos követelményeknek. Jogpozitivista alapon közelítve - és ez lenne a második összetevő - természetesen minden alkotmány szövegében lehet kisebb-nagyobb hiányosságokat, pontosítanivalókat találni, de azért az alkotmány mégiscsak az államélet jogi alaprendje, stabil, nehezen változtatható szabályokat kell hogy tartalmazzon. Semmiképpen nem akarnék olcsó jogalkotási poénnal élni, de azért az alkotmány nem hasonlít a pénzügyi és az adótörvényekhez, amelyeknek természetes lételeme, természetes állapota a gyakori változtatás.
Az alkotmány legnagyobb reformjára irányuló kísérlet 1994-1998 között zajlott. Azt hiszem, ennek az időszaknak a tapasztalatait érdemes ezúton is felidézni. Ez a tapasztalat pedig abban áll, hogy új alkotmányt akkor kell elfogadni, az alkotmány totális revízióját akkor kell elvégezni, ha ez iránt társadalmi és politikai igény mutatkozik. Az alkotmány szerepét, azt, hogy alkotmányos valóságot legyen képes létrehozni, csakis abban az esetben képes betölteni, ha ez a fajta konszenzusra törekvés, ez a fajta igény egy új alkotmányra vagy az alkotmány totális módosítására fennáll.
E megjegyzések alapján szeretném megfogalmazni azt a kormányvéleményt, amely szerint az új alkotmány elfogadása vagy az alkotmány totális revíziója jelenleg nem időszerű. Nem látom, nem látszik az a fajta konszenzus, az a fajta társadalmi igény, amely egy alkotmányt, annak az általános revízióját, reformját indokolttá tenné. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az alkotmány kisebb-nagyobb technikai módosításai ne állnának az érdeklődés homlokterében. Amint ennek a feltételei megteremtődnek - a feltételek indokolt esetben remélhetőleg meg is fognak teremtődni -, úgy ezek az alkotmányváltoztatások végbe is mennek. Csak a legutóbbi időkből szeretném említeni a rendőrség és határőrség integrációját megalapozó sikeres alkotmánymódosítási törekvést.
A minisztériumban készült alkotmányszöveget se javaslatnak, se tervezetnek nem nevezném, hiszen a minisztérium szokásos államigazgatási egyeztetésén sem ment keresztül, éppen ezért nem is került nyilvánosságra, hiszen ez a szöveg még a minisztérium álláspontját sem tükrözi. Annak a szakértőnek, annak a szakértői csoportnak a véleményét juttatja kifejezésre, amely ennek a szövegnek az elkészítésén fáradozott.
Az alkotmány szerkezetének, az alkotmány sorszámozásának a megváltoztatása is olyan jellegű művelet megítélésem szerint, amely már az alkotmányozás irányába mutat. Erre akkor célszerű, akkor indokolt sort keríteni, ha ez iránt valóban társadalmi igény, valóban politikai igény mutatkozik.
(14.50)
Mindezek alapján az a véleményem, hogy a jelenlegi alkotmánnyal kell számolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), noha a kormány figyelemmel kíséri a változtatás szükségét. Remélem, hogy képviselő asszony, aki igazságügy-miniszterként sokat tett az alkotmányosság megőrzése érdekében, megérti és elfogadja a válaszom.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
