DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmúlt napokban ünnepelhettük az ön miniszterségének féléves fennállását. Ideje, hogy számba vegyük mindazt, amit elődjével, dr. Molnár Lajossal együtt elértek.
Minden, amit önök az elmúlt másfél évben tettek, a konvergenciaprogram elfogadásával kezdődött. Azzal a programmal, amelyet soha a parlament elé nem vittek, azt meg nem vitattuk, csak a kormánypártok csendes hallgatása, beleegyezése tudatta a hatalommal: megcsináljuk. Nos, megcsinálták, és ezzel a programmal másfél év alatt sikeresen tönkretették az országot, és válságot, szociális válságot idéztek elő Magyarországon. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ön és elődje eközben az egészségügy szétverésén munkálkodott, valljuk be, sikerrel. Az egészségügyből három év alatt mintegy 250 milliárd forintot kívántak kivonni, s jó előre tudták már önök, hogy a szegény egészségügy beköszöntével a tőkehiány okán sikerrel végig tudják vinni a nyereségérdekelt egészségügyi rendszer bevezetését - bármi áron. Mert túl nagy a tét, túl sok a pénz; túl sok a privatizálni kívánt évi 1500 milliárdnyi, általunk befizetett, lenyúlható járulék. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ennek pedig ára van, s ezt az árat a betegek, Magyarország polgárai fizetik meg.
Megemelték az egészségügyi hozzájárulás összegét, és a családban élő, jövedelemmel nem rendelkező, többségében szegénységben élőktől is követelik az évi több ezer forintos hozzájárulást. Bevezették a vizitdíj, kórházi napidíj mindenkit megalázó, sokakat tovább sarcoló rendszerét. Hiába próbálják a médiában sulykolni a gyógyszerárcsökkentések hamis illúzióját, az emberek a saját bőrükön érzik, tudják, hogy a támogatások csökkentése miatt folyamatosan emelkednek a gyógyszerárak. Sokak számára elérhetetlenné váltak a jobb minőségű gyógyászati segédeszközök is. Sokba kerül ma betegnek lenni, sőt életveszélyes.
Az egyszeri ember meg csak néz, fizeti a különféle díjakat, nem veszi meg a szükséges gyógyszereit, s ha kórházba kerülne, legfeljebb csak kopogtathat majd a kivételezetteknek fenntartott intézmények ajtaján, vagy egykedvűen kuporog a várólisták alján.
Tisztelt Miniszter Asszony! Önök munkálkodásuk során évtizedekre lehetetlen helyzetbe hoznak milliókat. Ámokfutásuk kétes eredménye, a szociális válság, az előszobában van - az ön miniszteri előszobájában is.
Miért kell vizitdíjjal, kórházi napidíjjal sarcolni a betegeket? Hogyan fog szembenézni azokkal, akiket ilyen válságba sodort, és eszébe jut-e valaha professzorai előtt tett esküje, s ha igen, akkor majd mihez kezd?
Várom szíves válaszát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hamis eskü! - Taps az ellenzéki padsorokban.)
