DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgattam az interpellációját; ugyanazokat a kérdéseket ismételte legalább ezredszer, megpróbálok ezért ezredszer is válaszolni.
A vizitdíj legfontosabb célja a szemléletváltozás, annak kimondása, hogy maga a hozzáférés, ahol egymással versenyeznek a betegek, hogy ki jut ellátáshoz, az sem ingyenes. Erről szól a vizitdíj. Az volt a célja, hogy csökkenjenek az indokolatlan orvos-beteg találkozások, amit - jelenthetem - elértünk: 15-20 százalékkal csökkent az orvos-beteg találkozások száma, és ne felejtsük el, hogy ezzel együtt sikerült elérni, hogy kisebb legyen a várólista, kevesebbet kelljen várakozni.
Spiák képviselő asszony kardiológusként azért remélem, egyetlenegy akut infarktusos betegtől sem kér vizitdíjat, hiszen a sürgősségi ellátásban nem kell vizitdíjat fizetni, mint ahogy Heintz képviselő úr, ha jól tudom, háziorvos, ezért nagyon pontosan meg tudja erősíteni, hogy egy-egy háziorvosi praxis bevétele a vizitdíjnak köszönhetően 180-200 ezer forinttal nőtt, a korábbi 600-700 ezer forintról 780-900 ezer forintra. Ennek az összegnek a kiesése, azt gondolom, súlyos gondokat okozna a háziorvosi rendszer működésében, mint ahogy a kórházak, járóbeteg-szakrendelők számára is fontos ez a bevételi forrás.
Elmondtuk, hogy hatni fog a rendszer a hálapénz ellen, és igen, megtörtént, a betegek 20 százaléka kevesebb hálapénzt fizet a háziorvosnál.
Muszáj kitérnem az interpellációnak egy különösen felháborító kitételére. Talán a képviselő úrnak nem tűnt fel, de április 1-je óta minden hónap 1-jén csökkennek a gyógyszerárak. Eddig közel kétezer gyógyszer ára csökkent. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) A legnagyobb csökkenés egy antibiotikumnál következett be, ennek 54 százalékkal csökkent az ára. Azaz a betegek tavaly kétszer annyit fizettek ugyanazért a gyógyszerért, amit most feleannyiért megkaphatnak. Hát nem megdöbbentő?
Kérdezett a képviselő úr az orvosi esküm felől is. Tudja, képviselő úr, amikor elvállaltam a miniszterséget, nem dicsőségért tettem. (Derültség és zaj az ellenzéki padsorokban. - Az elnök csenget.) Egy egészségügyi reform közepén voltunk, ezt a reformot kívántam folytatni. Egy olyan reformot, aminek az a célja, hogy javuljon az emberek egészségügyi ellátása, hogy javuljon a minőség, hogy a beteget valóban betegként kezeljük az ellátórendszerben, hogy emberibb bánásmód legyen, csökkenjen a kiszolgáltatottság, kényelmesebb legyen az ellátás. Azt gondolom, képviselő úr, és fenntartom, hogy maximális mértékben ragaszkodom mind az orvosi eskümhöz, mind a miniszteri eskümhöz.
De tudja, képviselő úr, megfordítanám egy pillanatra a kérdést. Ön is és Mikola úr is elismerik, hogy bizony forrásbevonás szükséges az egészségügyben. Nézzük már meg, hogy miből és hogyan! (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Lehetne egyrészt önrészfizetésből. Ezt hívják vizitdíjnak, és ha jól emlékszem, ez ellen népszavazást terveznek. Aztán lehetne többletforrást juttatni az egészségügybe magántőke bevonásával. Ha jól tudom, akkor ez ellen szintén népszavazási kezdeményezése van a Fidesznek, tehát ezt sem támogatják. Lehetne a biztosítási rendszer átalakításával magántőkét bevonni; a Fidesz ezt sem támogatja. Aztán lehetne uniós forrásokból tőkét bevonni az egészségügybe. Hát itt másról sem hallunk, mint a Fidesz állandó kételyeiről, ami, azt gondolom, meg fogja akadályozni a források normális lehívását.
Képviselő úr! Miből is lehetne akkor többletforrást biztosítani? (Közbeszólások, zaj az ellenzéki padsorokban.) Adókból, járulékokból? Ha jól tudom, adóemelést és járulékemelést sem tervez a Fidesz, sőt az ellenkezőjét tervezi. (Az elnök csenget.)
Tisztelettel kérem, képviselő úr, hogy kicsit több realitásérzékkel gondolja végig, hogy miről is beszél, amikor forrásbevonásról beszél, és kérem, ne ismételje meg ezeregyedszerre a kérdéseit.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
