DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Fontos és helyes dolog, hogy 63 évvel azután, hogy 1944. október 15-én Magyarországon a fasiszták átvették az uralmat, elindítottak egy olyan rémkorszakot, amely a magyar történelem legsötétebb hónapjait mutatta, itt a magyar parlamentben, az összes frakció és képviselő jelenlétében, szeme láttára és füle hallatára ezek a szavak elhangzanak. Fontos dolog, mert nem egyszerűen a történelmi tények felsorolása, dátumok, adatok egymás mellé dobálása az, ami ilyenkor az emberben értelmet és érzelmet megmozgat, nem egyszerűen annak felelevenítése, hogy árpádsávos karszalaggal, fekete egyenruhában masírozó halálosztagok, állampolgárok a mi nemzetünk, a mi államunk polgárait a Dunába lőve, sokakat deportálva, életüket megkeserítve vagy megfosztva őket életüktől milyen kárt okoztak, és nemcsak abban az évben, hanem hosszú távon ennek a hazának.
Meg az is méltányos, hogy felelevenítsük, voltak olyanok, akik fölemelték a szavukat, vagy éppen tettek. Mert bizony az sem helyes, hogy évtizedekig ebben az országban ezt is elhallgatták. Itt a parlamentben is - egyik oldalon is és a másik oldalon is - vannak olyanok, vannak még közöttünk olyanok, akik akkor részt vettek, akik tettek ellene, akiknek volt bátorságuk szóval, vagy ha kell, tettel a rémuralom ellen fellépni. Hogy ez soha vissza ne térhessen Közép-Európában vagy egyáltalán Európában, azért érdemes elmondani, hogy szerte az Unióban, szerte Európában és mindenütt a világon a demokrácia egyik legfontosabb fokmérője, hogy szélsőségekkel nincs együttműködés, hogy fasisztákkal nincs összekacsintás se szellemi, se tettleges téren.
Nem véletlen, hogy az Unió más országaiban is, ott, ahol ennek csak nyoma van, kereszténydemokraták és szociáldemokraták, konzervatívok, liberálisok, baloldaliak, demokráciát és demokratikus alapelveket valló emberek, csoportok, pártok vagy éppen olyan személyek, akik aktívan nem foglalkoznak politikával, egész egyszerűen csak a morál, az erkölcs diktálja a véleményüket, ez ellen fellépnek. A Magyar Köztársaság kormánya ebben a kérdésben egyértelmű álláspontot vall, és nincs is hova hátrálnia. Mint ahogy biztos vagyok abban is, hogy a magyar parlament összes pártja és minden demokratikusan megválasztott képviselő így gondolkodik, mert így kell hogy gondolkozzék.
A demokrácia egyik oldala persze az aktivitás, a kreativitás: létrehozni valamit, és jobbá tenni egy ország, egy társadalom, egy nemzet életét. A másik oldalon meg kell hogy mutatkozzék, miben nem tud közösséget vállalni szélsőséggel. Amikor október 15-ét felemlegetjük, akkor látnunk kell, hogy ez a magyar történelem olyan pontja, egy olyan szörnyű folyamat és időszak kezdete, amivel soha senki, aki demokratikus elveket, értékeket vall, nemcsak hogy nem érthet egyet, hanem együtt, egységesen, az összes vitánk, ellentétünk, nézetkülönbségünk mellett is ebben a kérdésben sziklaszilárdan kell hogy álljunk. Tudniillik nincs kompromisszum, nincs összekacsintás, nincs együttműködés.
Amikor hosszú éveken keresztül hittel mondták, soha többé fasizmust, akkor ma, 2007 Magyarországán ezt érdemes hasonló átéléssel, rációval, ésszel, emócióval, érzelemmel együtt vallanunk. Ebben nincsenek kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok, csak demokraták vannak. Hiszem, hogy a magyar parlament minden pártja és minden képviselője ilyen.
Köszönöm, hogy felszólalt. (Taps a kormánypárti oldalon.)
